Lengyel-magyar…, zongora-szaxofon…

„A jazz, úgy látom, beszélgetős műfaj. A szaxofonról meg amúgy is azt mondják, beszél.” Esterházy Péter sokat tett azért, hogy a számára természetes állítást az olvasóival is megértesse. Akár a Hrabal könyvében megjelenített Charlie Parkerrel, akár a Dés Lászlóval közös szerzői estjeivel. És noha Jan Garbarek egészen egyedülálló játéka már a „komolyzenészeket” is elismerésre ösztönzi a mára páratlan népszerűségnek örvendő hangszer még mindig csak keresi a helyét a klasszikus zene világában. Hogy ott (is) van helye, arra pedig perdöntő bizonyíték Emszt András és Krzysztof Koszowski közelmúltban megjelent cd-je, ami meghallgatható a Spotify alkalmazásban és más online platformokon is. A Folks címet viselő alkotás a lengyel-magyar barátság bölcsőjében született, a magyar zongorista és a lengyel szaxofonos zeneszerzői és előadói tapasztalatával fűszerezve. Az ifjú muzsikusok Szlovéniában ismerkedtek meg egy diákcsereprogram keretében, és hamar rátaláltak közös hangjukra. 2017-ben ott lehettem a Müpában adott koncertjükön, azóta is várva, hogy újra hallhassam a két hangszer összjátékát.  

A közös alkotómunkáról Emszt András a közelmúltban így nyilatkozott: „A próbafolyamat során rengeteget kísérleteztünk, számos darabot átírtunk és eljátszottunk Liszten át Szymanowskiig. Kerestük a formációnknak leginkább megfelelő, de főképp a zongora-szaxofon átiratban legizgalmasabban hangzó műveket. A válogatással együtt formálódott a lemez koncepciója is, amelynek a fókuszába elsősorban a népzenei ihletettségű művek kerültek.” 

A korong elején Bartók Béla 15 magyar parasztdala szerepel, amit Bartók zongorára írt, ahogy az ötödik tételként hallható Chopin mazurkáit is szóló zongoradarabként jegyezte szerzője. Ezeknél értelemszerűen nem volt eredetileg zongorakíséret, így a fekete-fehér billentyűkre új kísérődallamokat írtak Emszték. A lengyel mester húsz dalából is eljátszanak ötöt, itt a szoprán ének szólamát vette át a szaxofon. A fiatalok számára a legizgalmasabb kihívást Dohnányi Ruralia Hungarica című darabjának 32c opusa jelentette. A virtuóz mű hegedű-zongora duóra készült, ahogy Statkowski és Emszt András saját művénél is a hegedűt cserélték fel szaxofonra, míg a zongora-szaxofon párosítás egyedül Krzysztof Koszowski darabjában szerepelt. A lemez sokadszori meghallgatása után elővettem az eredeti műveket is, megízlelve, hogy a hangszerváltás milyen új színeket, mennyi frissességet kölcsönöz a daraboknak. A szerző-előadók őrzik a két nemzet zenei hagyományait és megmutatják a közös gyökereket is. A lengyel szaxofonművész így vall erről: „A lengyel és a magyar zene számos különbsége ellenére hamar felismertük, hogy a zenénkből áradó energia nagyon is hasonló.” 

Batók és Kodály vagy éppen Chopin nyomán bőven akad még feldolgozható mű az Emszt/Koszowski Duó számára. Esterházy Péter már nagybetegen így dedikálta könyvét Dés Lászlónak: „Szaxofonozz majd!” Ugyanezt kérem Krzysztof Koszowski-tól, zongorán kísérje Emszt András! 

Hajnal Géza

Emszt/Koszowski Duo: Folks