Himnusz hegedűre
BESZÉLGETÉS LAKATOS GYÖRGGYEL
VERMES NIKOLETT INTERJÚJA
Lakatos György hegedűművész a Festetics Palotában mutatja be a Himnuszra írt hegedűszóló változatát. Erre a kísérletre korábban egy zeneművész sem jelentkezett. Az alkotói folyamatról, illetve új szonátájának ősbemutatójáról kérdeztük a művészt.
– Egyedülálló kezdeményezés! Mi inspirálta a hegedűszóló variációt?
– A Magyar Kultúra Napja alkalmából szerettem volna adni egy ajándékot a hegedűt szerető közönségnek, különösen azoknak, akik a szóló hegedűhöz fűződnek. Magam sem számítottam rá, hogy ilyen nagy érdeklődés mutatkozik a változat iránt. Manapság egy zeneművész a közösségi médiában tudja legjobban szűrni, hogy mely alkotása milyen érdeklődést vált ki a hallgatóságból, és meg kell mondanom, hogy korábban nem tapasztalt kíváncsiságot tapasztaltam. Ez egyszerre áldás és átok, hiszen az emberek egy igazán különleges koncertre készülnek, nem akarok csalódást okozni.
– Valóban, a koncert hírének hallatán felmerül a kérdés: mire számíthatunk?
– Egy régi, de újszerű szólóra! Régi, ugyanis nem tér el az ismert változattól, mégis újszerű, mert a darabra még senki sem készített korábban hegedű variációt. Egy ideje művész-tanári pályám mellé beékelődött egy új terület, populáris zenékre is írtam hegedű szóló átiratotokat, amelyeket a közönség előtt is bemutattam, de a Himnusz más! Mert amikor van egy téma, ami át van hangszerelve, vagy más hangszeren szólal meg, akkor a zeneművészleginkább gyakorol, tökéletesíti a tudását, megörvendezteti a hallgatóságot, viszont a Himnusz átirat esetében nem ez történt. Nagy alázatot kívánt tőlem ez a munka, elvégre a nemzeti identitásunkat adó darabról van szó, éppen ezért teljes hűséggel dolgoztam, minden eredeti akkord fellelhető a szóló hegedű variációban. Nem eszközöltem változást, csupán néhány motívumot kötöttem össze egy-egy futammal. Azért döntöttem a Himnusz mellett, amiért egy kétségkívül, mindenki által ismert darabot akartam szóló hegedűn játszani.
– A bemutatónak teret adó koncert csúcspontja a Himnusz átirat lesz. Milyen művek kísérik a várt szóló játékot?
– Április 2-án a budapesti Festetics Palota Tükörtermében debütálok első ízben, mint hegedű zeneszerző. Volt egy merész gondolatom, és úgy határoztam, hogy a régi korok zenéje, és az átirataim mellett bemutatom az Emlékek szonáta formában című saját darabomat is, ami nem kortárs klasszikus zene, tele van éneklő dallam világgal. Vagyis egy ősbemutatóról beszélünk. Ezen felül a koncert koncepciója szerint egy zeneművészeti időutazás, amelynek célja, hogy a régi korok zenéje mellett eljussunk napjainkig. A repertoár része egy 1600-as évekbeli barokk szonáta, valamint az 1800-as években, majd a századfordulón íródott művek. Ezt a szándékot szolgálja a Himnusz variáció is, hiszen egy régről ismert alkotás hangzik el új módon.
– A szóló hegedűművész. Hogyan viszonyul a kamarazenéhez?
– Több mint húsz éve hegedülök, a kamarazenét is szeretem, izgalmasnak tartom a hangszerek találkozását. Magam is játszom zongorán – miután édesanyám zongorista volt – és kikacsintottam a brácsa felé is. Fontos, hogy egy zenész több hangszert ismerjen, mivel amikor egy mű előadásában találkozik vonós és billentyűs vagy vonós és fúvós, akkor ez a plusz ismeret jó kommunikációt eredményez a művészek között, és ezt a közönség is érzi.
– Biztosan ma is egy átiraton dolgozik. Helyes a feltételezésem?
– Noha a legtöbb esetben erre igennel válaszolnék, most nem tehetem. Akkor kezdek el variációt készíteni, amikor zenei ötletem támad, vagyis benyomások hatására. Máshogy nem lennék képes arra, hogy a változatokkal olyan örömet okozzak a közönségnek, amilyenre egy ősbemutató képes.
Vermes Nikolett