Harmadszor is Szegeden a Zombie Girlfriend

A szegedi Club Noirban adta első idei koncertjét a Zombie Girlfriend. A 2010-ben a hálószobazene-színtérről indult zenekar mostanra garázsrock-, indie- és zajpop-elemeket vegyítő élő produkcióvá vált, dalaikat egyre többször hallhatják az országos tévék és rádiók hallgatói is. Az elmúlt években vidéken (Szegeden kétszer is) és külföldön többször megfordult zenekar három tagjával, Szabó Bendekkel, Sallai Lacival és Nagy Gergővel a legutóbbi szegedi koncert után sikerült leülnöm beszélgetni. Az eredmény egy rendkívül szórakoztató beszélgetés lett.      

Mi az, amit nagyon kevesen tudnak a zenekarról, de szeretnétek, ha minél többen megtudnának?

Sallai Laci: Ezt nem nekem kellene megválaszolni. Ebben te vagy az illetékes, Benedek.

Szabó Benedek: Az, hogy… az, hogy nagyon iszunk.

Nagy Gergő: De hát ezt már tudják.

Sallai Laci: Én erre nem mondok semmit, én később szálltam be a zenekarba.

Milyen volt a tavalyi év, és mit vártok ettől az évtől?

Benedek: 2013-ban szeretnék sokat koncertezni. Hatszor Szegeden, legalább egy fesztiválfellépést is szeretnék, meg kettő külföldi koncertet is. Szeretnék egy lemezt, meg azt, hogy idén már ne változzon a felállás, de erre én nem nagyon látok esélyt. A tavalyi év pedig, kérlek szépen…Sallai Laci beszállt a zenekarba, amivel egy kicsit trúbb lett az egész. Bár még így is egy kicsit szánalmas sokak szemében, de azért a Sallai Laci sokat javított a megítélésünkön. Megérted, remélem.

Gergő: Köszönöm.

Benedek: Gondolj bele, ha a kétlábdobos riffek között beszúrnánk az ilyen nagy igazságokat.

Laci: Mivel én új vagyok, ezért már csak a legjobb külföldi filmért járó Oscar-díjat szeretném kérni.

Ha jól tudom, nemrég jött ki egy új videoklipetek.

Benedek: Igen, készült egy videoklip a ’Stories of You and Me’ c. számhoz. Klág Dávid rendezte, aki egyébként nem foglalkozik videoklipek rendezésével, de az ő barátnője, Péli Sári dramaturg. Ők ketten rendezték a 112-es busz végállomásánál a legutóbbi Zombie Girlfriend-klipet. Dávid a főiskola óta nem rendezett gyakorlatilag semmit, de most jött vissza, és azt tervezzük, hogy tavasszal ismét forgatunk… hiszen van egy új számunk… igazából kettő is van.

Gergő: Igen, el is akartuk most játszani mindkettőt.

Benedek: Szóval van egy új számunk, amit nem játszottunk ma, és ahhoz lesz egy klip. Egerben forgatjuk majd. Van egy 3 dimenziós stúdió az egyetemen, és a Dávid meg a Sári ott akarnak forgatni. Abban álltólag már nem csak én leszek benne, hanem benne lesz az egész zenekar. És persze nagyon szeretnénk már zenekari fotót is csinálni.

Gergő: Igen, hiányzik már egy normálisabb kép.

A Morningdeerrel közösen vettétek fel a ’Galaxy’ című dalt. Lehet számítani még hasonló koprodukcióra? Ki lenne számotokra az álomvendég?

Gergő: Igen, szeretnénk minél többet.

Benedek: Én a Sallai Lacival szerettem volna már régebben egy közös számot. És most minden egyes pillanatban érzem, hogy az életem fantasztikus, hiszen minden koncert minden percében együtt lehetek azzal, akit igazán szeretek.

Gergő: Ez tényleg nagyon megható.

Laci: Erre én csak azt tudom mondani, hogy én nagyon szeretem a zenekart. De amit úgy igazán szeretnék egyszer, az az, hogy… nem is akarok igazán zenekarokkal vagy énekesekkel együtt dolgozni, hanem egyszer azt szeretném, ha George Martin egy szám erejéig a producerünk lenne. Az gyakorlatilag hatalmas megtiszteltetés lenne. És neki is fél füle van, mint neked, Benedek.

Benedek: Mint Az élet csodaszépben.

Laci: Igen, ez egy nagyon jó film, és James Stewart szerepel benne, aki egyébként a kedvenc színészem. It’s a wonderful life a címe. Egyébként az a baj, hogy akikkel még szívesen együtt dolgoznék, már mind meghaltak. De ha választhatnék, akkor a Sparklehorse-ból választanám Mark Linkous-t. Mellbe lőtte magát 2009-ben. Ő egyébként zseniális zenész volt.

Mi volt a legemlékezetesebb koncertélményetek?

Gergő: Ebben az évben?

Benedek: Idén most ez. Mert eddig semmi más nem volt, csak ez a fellépés. De játszunk még majd a jövő héten Budapesten, és majd márciusban is Budapesten a The Men című amerikai zenekar előtt, és Sallai Laci zenekara, a Somersault Boy az előtt is fog játszani.

Laci: Igen, ami konspirációra ad okot, hogy én mindent megtettem azért, hogy…

Benedek: Igen, Laci mindenhogyan helyet csinál a zenekarának.

Laci: Tolakodni egyébként nem tudok a buszon, de minden zenekar elé beszervezem magam.

Benedek: A legemlékezetesebb koncertünk egyébként a Dürer nagytermében volt 2011 nyarán. Ekkor még az öcsém volt a dobosunk, és beesett a színpad mögé koncert közben.

Gergő: Annyira emlékezetes, hogy nem emlékszem egyáltalán erre.

Benedek: Persze, hogy nem emlékszik, hiszen közben sem vette észre, hogy ez történt.

Gergő: És csak később mondták el nekem ezt.

Benedek: De már jóval később.

Van olyan gyerekkori hagyomány, szokás, amit szívesen továbbadnátok a gyerekeiteknek?

Benedek: A locsolás!

Gergő: Nem, azt semmiképp.

Laci: Én az esti meséket. Mert azokat nagyon szerettem gyerekként. És szívesen mesélnék is a gyermekemnek, de próbálnék közben minden hangszínt megformálni. És igyekeznék egyébként sok orosz szót belevinni a történetbe, hogy megijedjen a gyerek.

Gergő: Mint a promiszkuitás?

Benedek: Én a kakast akarnám utánozni. Nagyon szerettem például, amikor gyerekkoromban apukám a kakast utánozta. És nagyon örülnék, hogy ha én is tudnám a kakast utánozni a gyerekemnek.

Laci: Nem csak úgy, hogy kukurikú?

Benedek: Nem, nem csak kukurikú, hanem úgy magát a kakast. Mert a kakas mond mást is, beszél, és azt utánozni… és mennyire szürreális, hogy beszél, és mégis érzed, hogy aki beszél, az a kakas.

Gergő: Szerintem én már sok ilyet csináltam. Nem tudom, én azt hiszem, a legfontosab, amit át szerettem volna adni a gyerekemnek, az az, hogy a játékait egy szép nagy rendszerben kezelje, és hogy legyenek egymáshoz viszonyaik. Tehát a babák egymásnak valakijei legyenek, és a kutya, az oroszlán és a többi is valamilyen elképzelt viszonyban legyenek egymással. Például az egyik baba az egyik országban lakjon, a másik egy másikban, és ezeknek is meglegyenek egymáshoz a viszonyaik. Szóval ez fontos. A játékok között is kell rendszer.

Laci: Egyébként szeretnék egyszer egy gyerekkönyvet írni. Egy mesekönyvet, de ez még elég sokára lesz.

Ha találkoznátok Elvisszel, mit kérdeznétek tőle?

Laci: Ajjajj, Gergő, ez a te kérdésed lesz!

Gergő: Azt, hogy mit iszik.

Laci: Benedek, te kérdeznél valamit Elvistől?

Benedek: Nem.

Laci: Én azt, hogy melyik a kedvenc Beatles-lemeze.

Ha a Lego gyártana pengetőt, használnátok?

Gergő: Hát persze! Bármit használnék, amit a Lego gyárt.

Benedek: Amióta láttam, hogy a Legónak milyen névjegykártyái vannak, azóta mindent el tudok képzelni. A Lego CEO-jának is olyan névjegykártyája van, hogy egy legófigura, aminek az elején ott van a neve, a hátulján pedig az elérhetősége. Igazából ez nagyon viccesen hangzik, de szerintem meg rettenetes, mert ki veszi komolyan az ilyen embert?

Gergő: CEO-szinten tökmindegy, hogy mit adsz át, szerintem.

Benedek: CEO-szinten! A Lego összes alkalmazottjának ilyen névjegykártyája van, ami egy bábu, egy Lego-bábu.

Gergő: Szerintem ez tök jó!

Benedek: De hova teszed el, vagy mi a névjegykártyatartója?

Ha a tiétek lehetne Brewster 30 milliója, mire költenétek el legszívesebben a megadott 30 nap alatt?

Gergő: Végre innék rendes viszkiket.

Laci: Építenék egy házi stúdiót, amit csak én használok.

Benedek: Én meg fizetnék azért, hogy lerombolják a Laci házi stúdióját.

Laci: Nem baj, én megértem.

Ha már Zombie Girlfriend, adja magát a kérdés, hogy milyen túlélési stratégiát alkalmaznátok egy zombi-apokalipszis esetén.

Laci: Hát a bevásárlóközpontok. Ez abszolút egyértelmű.

Benedek: Gergő fordított egy ilyen könyvet.

Laci: Igen, igen, és idén kijön a filmváltozata is.

Gergő: De abban nem arról volt szó, hogy hogy kell túlélni, hanem arról volt szó, hogy…

Benedek: Akkor mire volt jó a könyv?

Gergő: Például, hogy fizettek érte, arra határozottan jó volt. De vicces könyv volt, tényleg. És igen, most fog kijönni a film is. A történetből számomra az derült ki, hogy együtt kell maradni, és biztos, hogy a szeretet majd segít.

Laci: Maradjanak együtt… maradjunk együtt.

Benedek: Bárcsak ne kiabálnánk el… Ha már itt tartunk, valamikor fel kellene oszlanunk.

Laci: Nem, nem, búcsúkoncertet kellene tartani, és annyi. Nem tudom, a jövő hétén ráértek?

Benedek: Nem, az a helyzet, hogy a jövő héten nem!

Kanizsai Ágnes