tiszatáj | 2020. október 30.

„Ez a zene egy úgynevezett játszótér számunkra…”

BESZÉLGETÉS A SICKPICNIC ZENEKAR TAGJAIVAL
Több mint tizenkét éve alakult a zenekar, tagjai dunyakari származásúak, kivéve Mártont, aki Pestről csatlakozott a kvartettbe. Zenéjükben népzenei motívumokat ötvöznek dzsesszes elemekkel, mindezt nyakon öntve egy kis elektronikával. 2018-ban megjelent egy koncertlemezük is, azóta koncertjeik közönségeként  lehet követni zenei világuk alakulását… – BRESTYÁNSZKY BERNADETT INTERJÚJA

BESZÉLGETÉS A SICKPICNIC ZENEKAR TAGJAIVAL

Több mint tizenkét éve alakult a zenekar, tagjai dunyakari származásúak, kivéve Mártont, aki Pestről csatlakozott a kvartettbe. Zenéjükben népzenei motívumokat ötvöznek dzsesszes elemekkel, mindezt nyakon öntve egy kis elektronikával. 2018-ban megjelent egy koncertlemezük is, azóta koncertjeik közönségeként  lehet követni zenei világuk alakulását. Érdemes!

Mikor alakult a Sickpicnic zenekar? Ha jól tudom, már elég régóta járjátok a színpadokat, de már azelőtt is ismertétek egymást, hogy elkezdtetek együtt zenélni.

Lőrinc: Egy görkoris banda tagjai 2007 tavaszán arra jutottak, hogy ideje megalapítani a Sickpicnic nevezetű zenekart. Boldi ekkor még hangszerrel sem rendelkezett. Egy kontaktos kábelt használt zajkeltésre, de idővel jött a midi billentyű is… Engem egy évre rá hívtak el basszusozni (a szaxofon csak később jött) és a közösen eltöltött idő alatt nem csak muzsikus társak, hanem jó barátok lettünk. Érdekesség, hogy Balit én mutattam be Boldinak, hogy azután lakótársak lehessenek Egerben a főiskolai évek alatt.

Bali: „Mr Laurencel”(Lőrinc) már gimis korunkban is muzsikáltunk együtt, hol a pincéjükben, hol a nagyim patikájában, verses koncerteken valamint szalagavató bulinkon is. Nővéremmel közösen volt egy rövid életű Spirkonc nevű formációnk, amivel egy közös koncerten debütáltunk a Sickpicnickel, valamint egy közös „nóta” is született. Boldikával két évig közös albiban laktunk Egerben. Szóval, végigkövettem a Picnic muzsika alakulását, amíg végül én is belecsöppentem.

Cser:  Hát, én később jöttem a képbe. Sok szempontból vagyok „új husi”, többek között pesti vagyok, tehát a maros környéki zenei élet, bandázások + bulik relatíve egy új világ számomra, de nem éreztem, érzem magam emiatt semmilyen téren kívül állónak. Befogadó a társaság, és sok a kapcsolódási pont is, nem utolsó sorban a zene, amit játszunk.

A Sickpicnic zenei műfaját tekintve elég sokrétű, főként jazz, de inspirálódik népzenei elemekből, illetve érinti a soul és a pop hangzást is, elektronikával főszerezve. Mindezt egy dinamikus exprerimentális élményként rakjátok színpadra. Tervezett volt ez a különleges hangzás, vagy közben alakult így?

Lőrinc: Tudatosan olyan dolgokra igyekszünk figyelni, hogy kellően dinamikus legyen a zenénk és elég teret kapjanak az egyes hangszerek. A műfajok közt szívesen lavírozunk. Szeretjük, ha sikerül megtáncoltatni a „nagyérdeműt”, de az is nagyon jó érzés, ha egy teljesen csak figyelő, hallgató közönséggel együtt rezdülve alakul a muzsika.

Boldi: A Sickpicnic hangzást műfajoktól függetlennek gondolom. Minden muzsikusnak más a belső hangja. Ezek a belső hangok felszínre jönnek és párbeszédbe kezdenek amikor zenélünk. Szerintem ez a sokféleség amit említesz inkább abból jön, hogy teret engedünk egymás belső szándékjának.

Bali: Műfajokról szerintem sincs szó, inkább sokféle zene hat ránk, amik tudatalatt beépülnek, főként konkrét témákba, de az elmúlt években a szabadzenei élményeinknek köszönhetően ezek a kötött, előre megírt dallamok is újra értelmeződnek, fellazulnak.

Cser: Szerintem ez a zene egy úgynevezett játszótér számunkra. Nincsenek megkötések, elvárások, vagy szigorú koncepciók. A csapat nyitott minden zsánerre. Szerintem mi is magunkénak tudjuk azt, hogy nincs olyan, hogy jó vagy rossz zsáner vagy műfaj, és a zenénk értékeit nem címkék alapján lehet meghatározni. Mindannyiunknak más a hozzáállása a zenéléshez, és ez hoz egy egészséges diverzitást. Azért nyilván ezt egy egészséges határon belül űzzük, de szerencsére emberileg nem vagyunk olyanok, hogy attól kelljen félnünk, hogy valaki akkora egótrippbe kerül, hogy az a zene rovására megy.

Szerettek kísérletezni?

Lőrinc: Mostanában egyre több teret adunk a szabadzenei elemeknek, aminek alapja az egymásra figyelés és a kísérletezés.

Cser: Szeretünk, de azért az is jó érzés, ha megtudunk érkezni egy agyvihar után egy békés és stabil szigetre.

Boldi: Az utobbi időkben nem jellemző. Inkább egyre bátrabbak vagyunk. A koncertjeinken a megírt kompozíciók vázként kezdtek el működni, amelyeket minden alkalommal új élettel tölt meg a szabadmuzsika.

Miből inspiálódtok?

Lőrinc: A zenekar nagyobbik fele részt vett az utóbbi években Adyton Szabadzenei Műhelyeken. Ezeken az alkalmakon szerzett tapasztalások végig kísérik mindennapjainkat és erősen meghatározzák zenéhez való hozzáállásunkat is.

Boldi: Engem a természet inspipirál leginkább. Valamint, ahogy Lőrinc is említette, az Adyton Szabadzenei Műhely és annak közössége meghatározó hatást gyakorolnak mindannyiunkra.

Hogyan képzeljünk el egy zenekari próbát?

Lőrinc: Idén nemigen próbáltunk teljes létszámmal. Fent a színpadon találkozunk és ott igyekszünk egymásra hangolódni. Néha aztán összejövünk a dunakanyari részleggel és számkezdeményeket boncolgatunk, vagy csak imprózunk egy jólesőt.

Boldi: Sokat beszélgetünk, iszunk egy teát, pakoljuk á-ból bé-be a hangszereket. A próbák baráti rituálék.

Bali: Az idei éveben megtartott próbák (3db) a kertemben, szabadtéren zajlottak.  Szerencsére lelkes zeneszerető szomszédaim vannak, néha kosár italokkal inspirálják a csapatot.

Igazán izgalmas a zenétekben, amikor egy igazán free zenei rész után, hirtelen találkozik és összeér a hangzás. Ilyenkor mintha kottaszerűen le lenne írva, folyatódik tovább. „Átveritek” a hallgatót, ez lehetséges?

Lőrinc: A jelenlegi repertoárunk gerincét már 1-2 éve megírtuk. A koncerteken ezt variáljuk improvizatív, szabad elemekkel. Fontos az egymásra figyelés, hogy a megkomponált szakaszokat bármikor be tudjuk hozni, ill. hogy a zenei párbeszédek során épüljön a muzsika.

Boldi: Nincs ebben semmi átverés. A megírt és szabad részek organikusan követik egymást. De gyakran előfordul az is, hogy Lőrinc kézjelekkel terelgeti ezt a folyamot.

Cser: Hát ha ez átverésnek számít, akkor csúnyán átejtünk mindenkit.

Bali: Persze, álltalában Boldi a kotta felelős, én a kottatartókat intézem.

Külföldön is koncerteztetek vagy maradtatok az ország határain belül?

Lőrinc: A környező országokban már többször is színpadra állhattunk. Nagyon jó élmény, mikor több nemzetiség egyszerre van jelen a koncertünkön és egyetértésben, nagy szeretettel fogadják az zenénket.

Bali: Volt már néhány kalandos külföldi koncertünk, például amikor autóval mentünk a Smida Jazz Fesztiválra és Boldi a határon realizálta, hogy lejárt a személyije (megjegyzem, csak ő vezet autót a csapatban). A fejetlenség és megoldáskeresés közepedte Csert megtalálta élete első kutyája, Flex. Ennek örömére felhívta Cser az öccsét, Márkot, aki épp indult volna nyaralni, de végül úgy döntött, megmenti a helyzetet és leutazott Debrecenbe. Márk két óra alatt fejébe gyűrte a teljes repertoárt és végül odaértünk, Boldi pedig Flex megmentőjeként hazautazott.

A Sickpicnic zenei világa folyamatosan újul, viszont máshogyan nem lehet követni, csak azzal, ha eljárunk a koncertjeitekre. Ez koncepció vagy készül a jövőben lemez is?

Lőrinc: Nagy álmom, hogy egyszer kiadjunk egy vinyl lemezt. Boldi, aki a Picnic aktuális grafikusa is, már tavaly elkészített egy jelképes lemez borítót a szülinapomra. Most elég másban vagyunk, de idővel biztos, hogy visszatérnek a közös próbák és egy-két új számmal elkészülhet a második SPC album is.

Cser: A zenénk természete az, hogy élőben működik leginkább. Nyilván az is hozzátartozik, hogy manapság a zenék kiadása egy anyagi öngól, és mivel ez nem feltétlen adná át azt az élményt, hogy milyen is élőben hallgatni minket, ezért nem kapaszkodunk foggal körömmel ahhoz, hogy egy anyagot mindenképp rögzítsünk és kiadjunk. Persze, ez nem azt jelenti, hogyha most valaki azt mondaná, hogy itt egy hét az xy stúdióban, akkor húznánk a szájunkat, hogy felvegyünk egy fasza kis sessiont.

Mikor és hol hallhatunk titekek legközelebb?

Cser: 11 után bármelyik puban. Na jó, ez nem vicces. Mikor lesz koncertünk? Talán az a legjobb válasz, hogy kövess minket és mi szólunk majd.

Brestyánszki Bernadett

Zenekar tagok:

Pantali Lőrinc – szaxofon

Hoffmann Boldi  – billentyű

Csernovszky Márton – basszusgitár

Németh Balázs – dob