Etnobeat, tervezés nélkül

INTERJÚ AGÓCS MÁRTONNAL

Augusztus 18-án, szombaton a Malomfesztivál EtnoCamp színpadán az Aurevoir. zenekar lépett fel. A koncert után Agócs Mártonnal, a zenekar frontemberével beszélgettünk a fesztiválról, a közösségről és a zenei műfajok közötti átjárhatóságról. Interjú a sátortábor mellől.

– Hogy éreztétek magatokat a koncerten?

– Bizakodó voltam, de felülmúlta a várakozásaimat. Zseniális ez a fesztivál, az egész atmoszférája csodálatos. A közönség szinte példátlan, ritkán van ekkora elemi erő, ilyen jó összhang.

– Mire számítottál a Malomfesztivállal kapcsolatban?

– Már évek óta követtem ezt a fesztivált, akartam is jönni, csak sosem alakult úgy. Éreztem, olyan közeg lesz, ahova illeni fog a mi zenekarunk, a zenénk, és végül így is lett. Nagyon fellelkesített ez a miliő, az ilyen eseményeket és embereket keresem. Nagyon jók a fellépők. Számomra zeneileg és közösségileg is top ez a fesztivál.

„Nekem itt teljesen jó, otthon érzem magam.”

– Ezek szerint ti is a közösségi hangulatot keresitek inkább, mint a Nagyszínpadot?

Igen. Persze nem sértődünk meg, ha nagyszínpadokon játszhatunk. (Nevet.) Van is egy gyerekkori álmunk: eljutni nagyon-nagy színpadokra nagyon-nagy tömegek elé. Viszont az alapvető cél, ha mondhatom ezt, hogy valamilyen szinten tartozzunk egy közösséghez, és segítsük a kialakítását is. A zenekarommal törekszünk arra, hogy ne növeljük az arctalan tömegek táborát.

– Elég sok műfaji hagyományból táplálkozik a zenétek…

– Igen, mi etnobeatnek hívjuk – az etno a táncházmozgalomra, a beat pedig a beatmozgalomra utal. Mivel magyarok vagyunk, ezért a magyar, illetve a Kárpát-medencei népzenék azok, amik legjobban hatottak ránk, valamint az angolszász irányból érkező énekes-gitárzene. Igazából angol és ír népi gyökerekre vezethető vissza – elsődlegesen ez a kettő olyan szubkultúra és zenei miliő, amiből táplálkozunk. Egyébként foglalkozunk más stílusokkal is, hallgatunk egy csomóféle zenét, így rock and rolltól kezdve blues-on át sokféle dolog megjelenik nálunk.

– Miért épp a népzene és a beat?

– Jó kérdés. Igazából nem volt tervben, hogy mi népies zenekart fogunk csinálni. A beat az megvolt, mert gimiben, ahol a tagokkal barátok lettünk, azt hallgattuk leginkább – volt is egy korábbi zenekarunk. Az apukám népzenész, emiatt tinédzserkoromban lázadtam is a népzene és a folk ellen. Talán amikor már kicsit nagyobb lettem, beláttam, hogy ez igazából nagyon jó, akkor elkezdtem visszamenni a műfaj irányába, és ezzel egy időben a többiek is nyitottabbak lettek az irányába. Az egész organikusan állt össze, semmi nem volt megtervezve.

„Csak írtuk a számokat, ahogy jöttek, és végül ez lett belőle.”

– Mi mentén válogattok a népzenék között?

– Ha valakit éppen megihlet vagy megérint egy nóta, akár szövegében vagy zenéjében, akkor lehozza próbára, de akár már otthon kialakít belőle egy számot. Ez sem tervezett dolog. Szoktam otthon népzenei gyűjtéseket hallgatni, de azt sem úgy, hogy „na most megtalálom azt, ami majd sláger lesz”, hanem saját örömömre, illetve művelődési okokból. Ha valami megérint, ihletet ad, akkor megfogom a gitárt vagy a buzukit, és lehet, lesz belőle egy nóta.

– Idén klubturnén voltatok a Paddy and The Rats előzenekaraként. Hogyan fogadta a közönség a zenéteket?

– Először is: imádjuk Paddyéket, és nagyon örülünk, hogy velük turnézhattunk, illetve szeptemberben lesz még egy közös koncert a Budapest Parkban. Nagyon jól fogadott minket a közönségük, lehet azért, mert nálunk is vannak ír népzenei motívumok, vagy csak mert szeretik a hasonló hangulatú zenét. Mindenesetre óriási bulik voltak, szinte minden állomáson már a koncertünk elején sokan voltak, a végére pedig meg is telt az adott hely, majd hatalmas ováció kisért minket. Azt hiszem mindig jól megalapoztuk Paddyéknek a hangulatot.

Földesi Csenge

Fotó: Peter Agoston  [Intsagram]