tiszatáj | 2021. június 21.

Énektanárokkal segítik a tehetségeket

OPERARAJT-PROGRAM INDÍTÁSÁT JELENTETTE BE ÓKOVÁCS SZILVESZTER
A szegedi Simándy-verseny tapasztalatai nyomán ötven énektanárral 2022-ben országszerte elindítanák a tehetségfejlesztő Operarajt-programot – jelentette be a vasárnapi díjátadó gálaesten a zsűri elnöke, Ókovács Szilveszter. A Magyar Állami Operaház főigazgatója szeretné, ha több fiú választaná ezt a pályát, és trendivé tenné az éneklést… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

OPERARAJT-PROGRAM INDÍTÁSÁT JELENTETTE BE ÓKOVÁCS SZILVESZTER A SIMÁNDY-VERSENY GÁLAESTJÉN

A szegedi Simándy-verseny tapasztalatai nyomán ötven énektanárral 2022-ben országszerte elindítanák a tehetségfejlesztő Operarajt-programot – jelentette be a vasárnapi díjátadó gálaesten a zsűri elnöke, Ókovács Szilveszter. A Magyar Állami Operaház főigazgatója szeretné, ha több fiú választaná ezt a pályát, és trendivé tenné az éneklést.

A XI. Nemzetközi Simándy József Énekversenyen a négy korcsoportban kiosztható  összesen tizenkét éremből nyolcat külföldi versenyzők gyűjtöttek be. A támogatók nagylelkű felajánlásának köszönhetően persze rengeteg különdíjat is kiosztottak, amelyek révén fellépési vagy hangfelvétel készítési lehetőséghez is jutott sok ifjú magyar énekes is. (A különdíjasok hosszú listája elérhető a verseny honlapján.)

A korábbiaknál szerényebb magyar eredmények is késztethették megszólalásra a gálán a zsűri elnökét, Ókovács Szilvesztert. A Magyar Állami Operaház főigazgatója szerint „a tálentumokkal sáfárkodni” az egyik legszebb Jézusi példabeszéd, melynek máig ható tanulságai vannak. Úgy vélte, jó lenne, ha a magyar énekeseket a tehetség megtalálásában valaki segítené. A tehetségbányászok mai multimediatizált korunkban az énekversenyek. Ötven évvel ezelőtt nemigen voltak ilyenek, ma pedig már az interneten mindenki tájékozódni tud róluk.

– Van valami probléma az énekléssel, ezen mi is szeretnénk segíteni az Operaházban. A szegedi verseny alatt határoztam el, hogy 2022-ben elindítjuk az Operarajt-programot. Ki fogunk választani ötven olyan énektanárt az ország minden szegletéből, akik a legjobbak a hivatásukban, megadjuk nekik az anyagi segítséget és a szakfelügyeletet, amivel szeretnénk elősegíteni, hogy több fiatal kezdjen énekelni. Még több lány és sokkal több fiú – hangsúlyozta Ókovács Szilveszter, aki szerint nagy merítésből lesz még több tehetség.

– A Simándy-énekverseny méltó keresztmetszete annak, hogy milyen ma a magyarországi énektanítás és énekhajlandóság. Trendi-e ma énekelni? Énekelni ma nem menő. Vagy legalábbis nem ilyen szinten menő: a klasszikus éneklés megalapozásához biztosan kell tíz év. Valamit kell változtatnunk, mert a Simándy-énekverseny keresztmetszete azt mutatja, hogy az 1998-ban díjazott magyar művészek ma már az Operaház derékhadát jelentik, azaz remek ugródeszka volt számukra. Ez a verseny kiváló jósgömb: bele tudunk tekinteni, hogy megnézzük, mi lesz tíz év múlva az operában. Túl a fantasztikus egyéni teljesítményeken, meg néhány hölgy versenyző elképesztő technikai tudásán, most azt látom, hogy csak Angelica nővért és Karmelitákat fogunk játszani, mert csak hölgyek lesznek a színpadon – fogalmazta meg a mezőnyt látva jogosnak tűnő kérdést Ókovács.

– Ez a verseny azon túl, hogy a 20. század legnagyobb magyar énekesére, Simándy Józsefre emlékezik – akinek a Stoltzingi Walter- vagy a Radames-alakítása éppolyan fontos, mint a Bánk bán –, olyan kísérleti terepe, megfigyelő állomása a magyar vokális kultúrának, amire méltán lehet büszke mindenki, aki szervezi, támogatja. A magyar vokális kultúra nem veszhet el. Nagyon örülünk a külföldi versenyzőknek, remek példát is mutatnak. Határainktól nem messze is vannak egészen példás műhelyek, amelyekből érkező legjobbakat felléptetni nagy tisztesség számunkra. Ugyanakkor engedtessék meg, hogy az is fontos legyen: a magyar énekeseket kiképezhessük. Köszönöm, hogy ebben ez a verseny is, az összes zsűritag méltó figyelme és a közönség támogató szeretete is segíthetett – zárta rendhagyó köszöntőjét a zsűrielnök.

A díjátadón, ahol még a szokásosnál is több és hosszabb volt a protokoll, nagy sikert arattak a népszerű áriákat éneklő érmesek. Az egymillió forintos „fődíj” nyertese, vagyis a IV. kategória győztese, a zombori Sonja Saric nem tudott itt maradni a gálára, mert korábbról már máshol volt fellépési kötelezettsége. A zágrábi Josipa Bilic már három évvel ezelőtt is győzött, most újra arany érmes lett a következő kategóriában. Az egyetlen magyar korcsoport győztest, a szegedi művészeti karon Temesi Máriánál tanuló vajdasági Csuzdi Esztert különdíjakkal is elhalmozták.

– Nemcsak a magyar énekkultúra éli meg egy fantasztikus fejlődés folyamatát, hanem azok az énekesek is, akik a világban klasszikus énekléssel foglalkoznak, egyre jobb technikával, művészi előadással és zenei felkészültséggel rendelkeznek. Nagyon kell értékelni ezeket a fiatalokat, hiszen ma annyi minden más csábíthatná el őket, ezért nem könnyű egy úton megmaradni, és beletenni azt a sok-sok évnyi munkát, amelynek a gyümölcseit a versenyen hallhattuk – fogalmazott a gála után a viadal alapítója és versenyigazgatója, Temesi Mária, az SZTE művészeti karának tanszékvezető professzora, a zsűri tagja. – Szeretnénk a jövőben azon versenyek sorába kerülni a pénzdíjak értékét tekintve is, amelyek ma a legrangosabbaknak számítanak a világban, hiszen ez még jobban Szegedre és Magyarországra tudja irányítani a figyelmet.

– Nagyon meglepett, hogy a harmadik korcsoporttól mennyire jó énekesek jöttek – összegezte véleményét a zsűri másik tagja, Kossuth-díjas szopránunk, Rost Andrea, aki ősztől már szintén Szegeden tanít. A legjobb bel canto előadó lírai szoprának különdíjat is felajánlott, amit a Norina áriáját éneklő kolozsvári Gebe-Fügi Renátának adott át a gálán. – Renáta olyan nagyszerű bel canto technikával énekel, annyira nem sötétít, annyira szép íveket és olyan gyönyörű pianókat énekel, olyan szépen fogja meg a magasságot, ráadásul olyan sugárzó egyéniség, hogy nem sokat kellett rajta gondolkodnom, kinek adjam a különdíjat. Fontosnak tartom a versenyeket, mert sokat lehet tanulni belőlük. Látni kell, milyenek és hol tartanak a többiek. Annak idején én mindig úgy mentem versenyekre, hogy megnéztem, ki ül a zsűriben. Amikor megtudtam, hogy például az athéni zsűriben ott ül Giuseppe Di Stefano, akkor nem volt kérdés, hogy el kell mennem, mert bele akartam ennek az embernek a szemébe nézni. A Mirjam Helin énekversenyt ötévente rendezik meg Helsinkiben, azt szokták írni róla: az az énekesek olimpiája. Amikor én versenyeztem, Nyesztyerenko, Tom Krause és Birgit Nilsson ült a zsűriben. Azt mondták, hogy amikor meghallottak az első fordulóban, összenéztek, hátradőltek és csak hallgattak. Nagy énekesektől hallani ilyen mondatokat, borzasztóan fontos megerősítést jelent, hogy jó úton járok. Ezért is kellenek a versenyek.

– Berdál Valéria növendékeként mindig visszahúz Szegedre a szívem, ezért nagyon örülök, hogy benne lehettem a zsűriben. A pandémia után különösen fontos ez a verseny, mert a fiatal énekeseket és a közönséget is vissza kell csábítanunk, hogy észrevegyék, újra élünk, újra van muzsika, újra van művészet – hangsúlyozta a zsűri harmadik szoprán tagja, Bátori Éva kiváló művész, aki különdíjat ajánlott fel egy tehetségnek, amit a budapesti mezzoszoprán, Ruszó Alexandra kapott meg. – Nagyon sok jó fiatalt hallottam. Engem sohasem az szokott érdekelni, hogy hány másodpercig tudják tartani a magas hangokat. Például egy kislány olyan fiatal volt, hogy talán még el sem kellett volna indulnia, mégis láttam benne valamit, ami rögtön megfogott. Ezekben a fiatalokban van perspektíva, élveztem, ahogy a zenén keresztül megnyílt a lelkük. A versenyzés azért is fontos, mert a fiatal énekesek így sok embert és nagy repertoárt megismerhetnek. A többiek hibái tükröt tartanak mindenki elé, könnyebben tudnak ezekből tanulni. A nagyobbaknak pedig minden verseny olyan, mint egy előéneklés, hiszen az Operaház és más színházak direktorai ülnek a zsűriben, impresszáriók, kritikusok is hallhatják őket.

Hollósi Zsolt

A szerző fotói

AZ I. KORCSOPORT DÍJAZOTTJAI
  1. díj: Andrija Sekulic (Szerbia)
  2. díj: Ana Bosert (Szerbia)
  3. díj: Szabó Bence (Szlovákia)

 

A II. KORCSOPORT DÍJAZOTTAI:

  1. díj: Csuzdi Eszter (Szegedi Tudományegyetem)
  2. díj: Papp Balázs (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem)
  3. díj: Szenthelyi Krisztián (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem)

 

A III. KORCSOPORT DÍJAZOTTAI:

  1. díj: Josipa Bilic (Horvátország)
  2. díj: Gebe-Fügi Renáta (Románia)
  3. díj: Süle Dalma (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem)

 

A IV. KORCSOPORT DÍJAZOTTAI:

  1. díj: Sonja Saric (Szerbia)
  2. díj: Vesna Durkovic (Szerbia)
  3. díj: Hongyu Chen (Kína)