Csoda a hangokkal, ami előidézi a körforgás végtelenségének érzetét

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL

A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora).

 – Az AZNAP Projekt illetve az, ami az új albumon megszólal bizonyos tekintetben egyfajta zenei kutatás eredményeként is felfogható?

Stanislaw Lazarus: – Igen. A zenekarunk „Számtalan” című lemeze szerzői kiadásban jelent meg. Ezt úgy tudtuk megvalósítani, hogy 2012-ben létrehoztuk az AZNAP Kollégium Egyesületet, mely főképp a Kárpát-medencében fellelhető ősi zenét kutatja sokrétűen. Egyszerűbben fogalmazva, az érdekelt minket, milyen hangzások lehettek régen, avagy a mostani köztudatban lévő népzene előtt. Kiindulópontnak különböző frekvenciák bizonyosodtak jó megoldásnak, illetve bizonyos ősi hangszerek, melyek rendelkeznek olyan frekvenciákkal, melyek elősegítik a révület, vagy a meditatív állapot létrejöttét. Ilyen hangszerek közé sorolnám az ausztrál didgeridoot vagy a brazil berimbaut de a mi hagyományinkban elsősorban a doromb, a kaval, az ütőgardon, a tilinkó, a duda és a tekerőlant szerepelnek olymódon, hogy hangzásukban megtalálhatóak ezek az előbbiekben említett  adottságok. Az elején elkezdtünk használni néhány ilyen hangszert a hazai palettából és kísérleteztünk velük, miként szólalnak meg más „hagyományosabb” hangszerek mellett, illetve más könnyűzenei módszertani megoldásokban. Így kezdődött minden. Azt gondolom, hogy az új album egy hosszú utat bejárt, újraértelmezett folytatása az első kutatásainknak.

– Zenétekhez a gondolatiság vagy az érzelmi szekvenciák/dimenziók állnak közelebb, vagy mindkettő azonos arányban van jelen?

S. L.: – Mindenféleképpen az érzelmi szekvenciák a meghatározóbbak. Egyfajta rehabilitációs élő imaként kezeljük a koncertjeinket, ahol jelen van a tánc és a transzcendens állapot is egyben, de emellett a megtisztulás érzése, az áldozattétel szükségessége, az együtt való lélegzés fontossága. A legjobb pedig az, ha ennek az expresszivitás a karmestere. Természetesen nem hiányoznak azok a nóták sem, amelyekben a „matematika” is helyett kap.

– Az, hogy az AZNAP Projekt egyfajta műhelynek is tekinthető mennyiben befolyásolja egy-egy zenei anyagotok keletkezését, létrejöttét?

Németh Balázs Kristóf: – Mindenképpen hat rá, mivel ez egy állandóan formálódó massza. Sok ember volt már ennek a projektnek a része, és a tapasztalat szerint mindenki kicsit mást ad hozzá zeneileg és érzelmileg is. Például van köztünk olyan zenész, aki klasszikus zenén nevelkedett, van akit az afrikai és közel-keleti pásztorok zenéje táplál és van olyan is, aki sámánisztikusan, az urálon túlról kiabál… Ez nagyban meghatározza a szerzeményeket, ezért a lemez is egy “Számtalan”-ul örvénylő eklektika.

– Hogyan képzeljük el az AZNAP Projekt alkotói időszakát? Mennyire nevezhető zenétek improvizatívnak és mennyire ragaszkodtok kötött formákhoz?

S. L.: – Mivel nagyon sokszínű a zenészek projektben való részvétele, és szerencsére különböző generációból áll a csapat, ezért az eklektikus káosz gyönyörében ki kell ragadni egy viszonylag számunkra is objektív pillanatot, amely a későbbiekben alapjává válik az egyes alkotásainknak. Ilyen például egy átgondolt vagy megszerkesztett számkeret, mondhatni egyfajta „kiszínező”, amelyben igyekszünk üresen hagyni részeket, hogy amikor „színezünk”, akkor mindig máshogyan nézzen ki a kép, más legyen a hangzás. Ilyenkor jön létre az improvizáció, amelynek nagyon fontos szerepe van a zenénkben. Ez nálunk egyfajta módszer, varázsige annak érdekében, hogy megteremtse azt a csodát a hangokkal, ami előidézi a körforgás végtelenségének érzetét. Vannak olyan számaink is, amelyekben ezt a keretet nem használjuk fel teljesen, hanem csak épp, egy pillanatnyi refrénből ismerhető fel, mit is játszunk, ilyen például a Számtalan című dalunk. A kötött formák tudnak „kegyetlenül” is bánni az érzésekkel, a mi érzéseinkkel, és így sokszor nehéz dolgozni, de néha ez természetesen elkerülhetetlen.

– Folyamatosan kanalaztok be zenei tehetségeket? Ès ha igen, milyen szempontok alapján?

S. L.: – Be kell tartania a három törpetörvényt!

N. B. – K.: Kanalazni Géczi Zoli színész barátunk szokott néha a házibulikban 😊. A zenészek inkább landolnak nálunk, leginkább Lazarus elmélyében, mostanság nyenyerék és szaxofonok.

– Zenétek mennyiben köthető tágabb értelemben vett lokális zenei gyökerekhez?

S. L.: – Az AZNAP Projekt formációban volt egy nagy fordulat 2017-ben. Ugyanis sok akkori zenésztársunk az ország minden tájáról érkezett, beleértve Felvidéket is. Később nehéz volt ezt összeegyeztetni a próbákkal és koncertezésekkel. Aztán egy kisebb belső krízis után úgy döntöttünk, hogy csak úgy működhet a dolog igazán, ha a helyi Dunakanyari Köztörzsiségünkből kiválasztott zenészekre alapozunk. Persze közös megegyezés volt, úgyhogy az eddigi összes zenekartag mindig az is marad. Az AZNAP mindig is egyfajta „nyitott” projekt volt, ahogyan ezt a név is jelzi, szóval ezt is folytattuk. Felkerestünk sorjában mindenkit, akit a környéken ismertünk, majd összehoztunk egy próbát a verőcei Forrás Irodalmi Kávézóban és aznap megszületett az, ami a mostani albumunknak az alapja. Vannak most köztünk Esztergomiak, Verőceiek és érkeznek Szobról is. A zenei élet mellett mindenki máshoz ért, az egyik pásztor és ács, a másik uszodamester, van filmes, van aki tanár, kultúrantropológus, grafikus apuka vagy kimondottan zenész. Sok lehetőségünk van egymással találkozni, nemcsak a próbákon, hanem a mindennapokban, spontán is. Viszont, ha zenélni van kedvünk, azt majdnem egyik óráról a másikra könnyedén meg tudjuk szervezni. Talán emiatt is, teljesen autentikusan születik meg a zenénk, a mi kis közösségünk dallamvilága, amit remélhetőleg a későbbiekben az unokáink is dúdolászni fognak.

– Lazarus te ugye lengyelországi gyökerekkel is rendelkezel, ez mennyiben határozza meg zenei elképzeléseidet? MC szövegeid általában lengyelül is hangzanak el.

S. L.: – Igen, valahogy a tempósabb regölésekben melodikusabb nekem a lengyel „szódallam”. Talán ezen a téren meghatározó ez. Lengyelországban töltött kölyökkorom első tapasztalatai, a jó féle hip-hop zene hallgatásával mély nyomott hagytak bennem. Ennek köszönhetően agyonhallgattam a Kaliber 44 zenekar második kiadott kazettáját. De visszatérve a szabadstílusú szövegeléshez, a rögtönzéseim folyamatába talán jobban „becsúszik” a lengyel nyelv, de szeretem az új szavakat, és az új nyelvformákat is, vagy amelyek a tudatalattiból jönnek elő és melynek dallama az ősrégi múltba, öröklődő kódolt emlékezetünkbe tekintenek vissza. Hiszen előbb álmodunk, hallunk, majd később tanulunk meg beszélni. Ezért maga a nyelv-beszéd mint végtelen lehetőségeket feltáró előadásmód, egy fantasztikus alany lehet a művészetben való kísérletezéshez.

– Az új lemez intró száma, a Hiperdúr egy egészen különleges zongora szólóval indul és ezt követően szinte az egész számban a zongora dominál. Az AZNAP Projekt zongoristája egyébként Őri Kiss Botond, aki jelenleg a Liszt Ferenc Zeneakadémián zeneszerző szakos hallgató és egyben a legfiatalabb zenekari tag is. Az intróra visszatèrve, ez a szám különbözik hangulatában a többitől, transzzene de máshogyan, mesélnétek arról, hogy ez hogyan jött létre?

Őri Kiss Botond: – A zenekar egyik fontos alkotóelemét a leginkább jazzben előforduló zongora-nagybőgő-dob trió adja. A zenei transz sokszor elér bennünket még akkor is, ha nem vagyunk tudatában. Ennek tökéletes példái azok a precízen megszerkesztett zenék, melyeket akár egy szórakozóhelyen is hallunk. Ez inspirálta a modern, elektronikus tánczenéket idéző Hiperdúr című számot. A keretes szerkezetű tétel végén felcsendülő hegedűszóló kalauzol át a “világzenébe”.

– A zenekart főleg a régióban hallhatjuk élőben, de külföldön is többször koncertezett már Krakkóban, és Pozsonyban is. 2019-ben beválogatták a zenekart a Szimpla Lemming programba és többek között felléptetek a Bábel Sound fesztiválon is. Mik a jövőbeli terveitek?

S. L.: – A régióban szeretünk fellépni, mert itt a legerősebb a közönségünk, akikre mindig számíthatunk, még akkor is, ha Selmecbányán is adunk koncertet. Rövidtávú terveink szerint a mostani albumunk az online megjelenés mellett, még idén meg fog jelenni fizikálisan is, bakelit lemezen. Nyár végén újra bevonulnánk a stúdióba. Szeretnénk elmenni egy erdélyi turnéra, ez fontos számunkra, számos barátunk él ott, akik segítenek a szervezésben. A legnagyobb álmunk az, hogy vegyünk kettő UAZ típusú kisbuszt, majd Grúziát érintve kijussunk Kazahsztánig. Remek lenne az, ha az ottaniak is megismerhetnék az élő előadásmódunkat és természetesen a turné végén mi is szándékozunk hazahozni némi érzést, visszahozni az ott megszerzett ihletet.

– Mi az, amire számíthat a közönség a pénteki lemezbemutató koncerten a nagymarosi Piknik Manufaktúrában?

N. B. K.: – Móka és kacagás, mélyrepülés és tánc kanyari módra!

Brestyánszki Bernadett

A zenekar tagjai:

Bakai Márton – hegedű / violin
Magyarkúti Magulya Balázs – nagybőgő / doublebass
Németh Bali Kristóf – dob / drum
Németh Zsófa Nóra – fuvola, furulya, kaval / flutes
Orbán Szilárd – citera, trombita / zither, trumpet
Őri Kiss Botond – zongora / piano
Őri Kis Pistu – kongág, csörgök / percussion
Stanislaw Lazarus – doromb, mc / mouth harp, mc

Közösségi oldalak: 

Facebook: https://www.facebook.com/aznapprojekt
Bandcamp: https://aznapprojekt.bandcamp.com/releases
Spotify: https://open.spotify.com/album/14A5toTfoRC0XFqSibEIyK
Youtube csatorna: https://www.youtube.com/channel/UCMFRZVKgMSv3UOYNe2u6_Zg