A korabeli romantikus korszak szokásrendjének megfelelően Chopin szívét a zeneszerző nővére őrizte Chopin halála (1849) után egészen 1880-ig, amíg nem a Párizsban eltemetett szerző szíve a varsói Szent Kereszt-bazilikába került egy kettős dobozban, lepecsételt kristályüvegben, nagy valószínűséggel konyakban konzerválódva. Chopin megnagyobbodott szíve a tuberkulózis jeleit mutatják, ami egybecseng a korabeli orvosszakértők véleményével. Egy genetikus kérésére 2008-ban emelték ki a zeneszerző szívét a bazilikából, újabb vizsgálatra majd csak 2065-ben kerülhet sor.
A 212 éve született Chopinnek mindössze 39 év adódott, hogy művészi tehetségét felszínre hozza mindamellett, hogy állandó betegségek gyötörték. Egészsége olykor annyira megrendült, hogy tanítványait is ágyban fekve oktatta. Gyakran tört rá depresszió, és nagy valószínűséggel, melyet levelezéseinek áttanulmányozása során állapítottak meg, epilepsziában is szenvedett. Az ún. temporális lebenyt érő működési zavar nem járt eszméletvesztéssel, csupán néhány percig, másodpercig zajlott, viszont hallucinációt okozott. A Múlt-Kor történelmi magazinban olvasható a következő eset: 1848-ban egy manchesteri magánházban adott koncertjén Chopin a b-moll szonátát játszotta, majd hirtelen felállt, és távozott a szobából. Hamarosan visszatért, és befejezte a darabot. George Sand lányához írt levelében – amelyet egyetlen Chopinről szóló életműben sem tettek soha közzé – a zeneszerző azzal magyarázta szokatlan cselekedetét, hogy megrémült, amikor „elátkozott teremtmények jöttek elő” félig nyitott zongorájából, ugyanolyanok, mint amilyeneket már látott éjszaka egy mallorcai kolostorban.
Temetésén kérésére Mozart Requiemje (C-dúr Jupiter-szimfónia) mellett b-moll zongoraszonátájának 3. tétele, a Gyászinduló csendült fel. Érdekesség, hogy ezt a gyászindulót játszották John F. Kennedy amerikai elnök, de Sztálin és Leonyid Brezsnyev, továbbá Winston Churchill és Margaret Thatcher egykori brit miniszterelnökök temetésén is. (fidelio.hu)
Chopinről, a romantikus zene kiemelkedő nagyságáról barátja, Liszt Ferenc írta első életrajzát német nyelven, így azt fordításban (Kereszty István) olvashatjuk. A könyvben Liszt saját négy rajzát is közli, melyeket barátjáról készített. „Őszintén vallásos volt, és erős híve a katolicizmusnak, de ezt a tárgyat sohasem érintette, megőrizve hitét anélkül, hogy bárminő tanúságot tenne róla.” (Liszt Ferenc)
Mazurkák, keringők, polonézek, noctürnök, balladák, prelűdök, etűdök, impromptuk, zongoraversenyek fémjelzik zsenialitását eme műfajokban. Másik barátja, Schumann „virágok közé rejtett ágyú”-nak nevezte Chopin muzsikáját. Ez a romantikus expresszív kép talán azt szeretné jelenteni, hogy az esztétikai szépség, amelyben mindvégig hitt, kirobbanó tehetsége árán juthatott felszínre műveiben, és nagyot szólt, s nagyot szól ma is, melyekben együtt dobban a hallgató és Chopin szíve.
