Tiszatájonline | 2015. április 23.

Az ember szívében folyton szól valami…

10 ÉVES A FABULA RASA
2015. április 17-én este 8 órától a Fabula Rasa zenekar fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte a Millenniumi kávéházban. Bár csendes-ülős koncert volt, sokszor éreztem úgy, hogy legszívesebben táncra perdülnék. A koncert után Szirtes Edina Mókussal beszélgettünk […]

10 ÉVES A FABULA RASA

2015. április 17-én este 8 órától a Fabula Rasa zenekar fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte a Millenniumi kávéházban. Bár csendes-ülős koncert volt, sokszor éreztem úgy, hogy legszívesebben táncra perdülnék. A koncert után Szirtes Edina Mókussal beszélgettünk.

A koncert egyszerre volt fergeteges és meghitt. Ahogy a koncert alatt felváltva néztem a közönség és a ti arcotokat, az látszott, hogy a közönség, és ti is nagyon elmélyültek vagytok. Mi az az összetevő, amely ezért a hangulatért felelős, ami miatt működik a kémia közöttetek és a közönség között?

– Az, hogy mi a felelős azért a csodáért, amiért csak esedezhetünk és szívvel fogadhatjuk, de nem mi teremtjük, minden előadónak, bármilyen művésznek örök kérdése! De továbbgondolva minden Embernek. Mitől lesz több a cselekedet üres tevékenységnél? A választ nem önmagunkban, nem is a környezetünkben kell keresni, hanem ott fent. Ha kinyitjuk a bennünket, azonnal érezzük. Ezt kell továbbadnunk, hogy a közönségünk ezt megérezve merje ugyanezt tenni. Sőt, inkább ne is tudjon mást tenni, nem megtenni, hiszen olyan erősen kapja erre a hívást tőlünk, zenészektől, előadóktól. Persze a zseniális versek, népdalszövegek mind ehhez adnak segítséget. Ők is hívnak. S meggyőződésem, hogy folyamatosan hívva vagyunk ilyen csodákra, csak néha süketek vagyunk rájuk.

_MG_8384

A koncerten több ízben meséltél nekünk kis történeteket, kitalált jeleneteket földönkívüliekről, akik japánhoz hasonló nyelven beszélnek, angyalokról, kismadárról, aki akkor repül, ha együtt dalolunk neki. Emellett számos versfeldolgozásotok van. Az irodalom felől megközelített intermedialitással szemben, ahol a szöveg, mint fő szervezőerő köré épül a produkció, a ti előadásotok az irodalmi szöveget használja eszközként. Hogyan viszonyultok az irodalomhoz, és más művészeti ágakhoz?

Az irodalom vagy bármely emberi zsenialitás csodája nem kerülheti el a figyelmünket. Ha tehetném, egy kiváló kovács, vagy asztalos, vagy tanár, vagy pap/szónok, vagy szobrász művészetét is elénekelném, mert megragadja a lelkemet s nekem, muzsikusnak ezt el kell énekelnem. Mindent, ami szíven talál. Ez a kötelességem. Ezért hálás vagyok, amíg élek. Természetesen a versek elválaszthatatlanok egy érző lénytől, ezért vannak velünk. A saját szavak a fölöslegesek inkább. A versek (is) gyógyítók, ébresztők, éreztetők, gondolattatók.

Tíz éve éppen Szegedről, és ha jól tudom, az Őszi Fesztiválról indult a Fabula Rasa története. Milyen volt akkor, és milyen most? ? Mik a zenekar elmúlt tíz évének legfontosabb tanulságai?

– Tíz éve minden sokkal reményteljesebb és tágasabb volt, de ez nem azt jelenti, hogy a mostani helyzet reménytelen vagy szűkös, csak azt, hogy már jó pár dolog kiderült, amiben fölösleges bizakodni. De ez sem szomorú dolog, mert így tisztán, tényleg kizárólag önmagáért játszunk, nem valami odaképzelt lehetőségért.

_MG_8555

A zenekar tagjai milyen „csomaggal” érkeztek a zenekarba? „Csomag” alatt értve stílust, ötleteket, hangszereket, kedvenc költőket, B jogosítványt, bármit, ami szerepet játszott abban, hogy a Fabula Rasa ma az, ami.

– A zenekar tagjai mind kiváló muzsikusok és a Barátaim. Évtizedek óta. Jó páran együtt nőttünk föl Szegeden. Az, ahogy játsszák a dalaimat hittel, szeretettel, a legtöbb, amit kaphatok ajándékba tőlük. Próbálok felnőni ehhez és megbecsülni ezt. Egyedüli lány létemre azonban egy kicsit én vagyok a férfi ebben a csapatban. De ez csak egy túlzott valamimtől van, ami gyermekkorom óta késztet zeneírásra, valami összefogására, teremtésére, nem hagy nyugodni. Sokszor kérlelni kell, hogy az ember had aludjon, pihenjen kicsit csendben…
Az ember fejében és szívében folyton szól valami, folyton érez, vagy fejtegeti a jelenlétet. Pedig a csend a legszebb. Az még minden lehet. Benne van a végtelen. Azután mi elkezdjük betelepíteni.
Nagy felelősség.

Szerettek kísérletezni, játszani? Hogyan áll össze egy-egy számotok?

Szeretünk játszani, kísérletezni! De a színpadon túl is.
Mindig.

Káldy Sára

[nggallery id=536]

A szerző fotói