Tiszatájonline | 2024. szeptember 12.

Tiszatáj 2024. szeptember

A TARTALOMBÓL:
Benedek Miklós, Borsodi L. László, Farkas Arnold Levente, Gál Ferenc, Kerényi Tamás, Tandori Dezső versei
Bánkövi Dorottya, Zeck Julianna prózája
Fried István 90 éves (Fried István tanulmánya, Kulcsár Szabó Ernő köszöntője)
A 90 éves Ilia Mihály köszöntése (Markó Béla, Szörényi László, Závada Pál köszöntője)
Diákmelléklet (Bertha Zoltán: Kós Károly és a Varju nemzetség)


Gál Ferenc: Járóföld   /   3

Borsodi L. László: Törvény szerint; Korallkertek, kövek, halak; Fészekmeleg, barlangmély   /   5

Zeck Julianna: Feneketlen   /   7

Benedek Miklós: A sötétben mindig   /   10

Farkas Arnold Levente   alázat   /   12

Bánkövi Dorottya: Holdtöltekor a rakparton   /   15

Kerényi Tamás: anyám macskája; csináltam rólad egy képet; korompor   /   29


Tóth Ákos: Tandori Dezső versciklusa elé   /   34

Tandori Dezső: Életgyökvonás (A „Szeretek, nem szeretek” versekből)   /   36


Fried István 90 éves

Fried István: Tandori Dezső mint Goethe-fordító   /   45

Kulcsár Szabó Ernő: Tapintat, figyelem, habitus (A 90 éves Fried István portréjához)   /   65


A 90 éves Ilia Mihály köszöntése

Szörényi László: Magyar idill   /   70

Markó Béla: A láthatatlan híd   /   73

Závada Pál: Philemon (Ilia Mihály 90. születésnapjára)   /   77


mérlegen

Bence Erika: Sós és keserű (Milbacher Róbert: Keserű víz)   /   82

Bakonyi István: A titkok napvilágra kerülése (Ughy Szabina: Az átlátszó nő)   /   86

Hörcher Eszter: Polifónia (Weber Kristóf: Keringő)   /   89

Szemes Botond: Angyal a labirintusban (Szabó Gábor: Kilátás az utolsó hajóról. Krasznahorkai László prózavilága)   /   96


Az utolsó oldalon

Szív Ernő: Kis beszéd a sétányról   /   103


Illusztrációk

Herczeg Éva fotómontázsai a címlapon, a 33., 44., 69., 81. oldalon és a belső borítón.


Diákmelléklet 199.

Bertha Zoltán: Kós Károly és a Varju nemzetség

„Kós Károly remekműve, az 1925-ben (…) megjelent történelmi családregénye, a Varju nemzetséga XVII. század első felébe vezet minket; az erdélyi fejedelemség fokozatos hanyatlásának korába, a Bethlen Gábor 1629-es halála utáni évtizedek egyre zűrzavarosabb időszakába. A történet cselekményszálai, idő- és térkoordinátái, alak- és helyszínrajzai döntően Kalotaszeghez kötődnek – amely vidékről maga az író is annyiféle néprajzi, művészettörténeti leírást, elemzést adott, s ahol lelki és 1944 őszéig tényleges otthonra lelvén felépítette a sztánai családi nyaralóházát is, a ma már csodálatos műemlékként számon tartott és látogatott nevezetes Varjúvárat.”