Szőrös házat még nem látott, de itt sokkal kísérletezőbb kedvűek voltak az emberek, ha építészetről és dekorációról volt szó. Cukrászda-Lekárne-Konditorei – olvasta J. a házon. Majdnem földig hajolt előtte a felszolgáló, aki eltűnt egy ajtó mögött, majd egy párnával
a kezében tüsténkedett vissza.
– A patkányfarkának, nagyságos uram!
Budapesten soha senki nem pihentette a patkányfarkát párnán, még a legelvetemültebb sznobok sem.
J. rájött, a cukrászdás igazából nem ismeri a patkányidentitásúak kódjait. Tudja, érzi, hogy urizálnak, ezért a földig hajbókolva igyekszik őket kiszolgálni. Ez a patkányidentitásúakat végtelenül megszégyenítené, mármint a lebukás, hogy igazából átlátnak rajtuk, és még ki
is szolgálnák azt, amit észre sem lenne szabad venniük. J.-t is nagyon zavarta ez a jelenet, mert vége volt annak
a tizenöt percnek, amikor sikerült elfelejtkeznie a patkányfarok létezéséről. Körbenézett a szőrös ház belső terén. Antikolt fával, repesztőlakkal tömködték az ontológiai réseket, tollal és flitteres gömbökkel töltött üvegváza állt minden asztalon.
Tiszatáj Könyvek
Szeged, 2024
176 oldal, 3850 Ft
Kapható a Líra könyvhálózatában, az Írók Boltjában és megrendelhető a kiadó címén: [email protected]