Tiszatájonline | 2016. május 26.

Világéletemben bajban voltam

MÉNES ATTILA DARABJA A KATONÁBAN
Máté Gábor rendezésében játssza a Katona József Színház egy ideje zsúfolt nézőtér előtt Ménes Attila Tar Sándor emlékére írt darabját. Nehéz feladatot szabott maga elé Ménes Attila, nemcsak a poklot járó író kemény sorsát írta meg, de a hetvenes-nyolcvanas évek azon arcát, amivel mi, akik már felnőttként éltünk akkor, még most sem szívesen szembesülünk, még akkor sem, ha nem volt tevékeny részünk ebben […]

MÉNES ATTILA BIHARI C. DARABJA A KATONA SUFNIJÁBAN

Máté Gábor rendezésében játssza a Katona József Színház egy ideje zsúfolt nézőtér előtt Ménes Attila Tar Sándor emlékére írt darabját. Nehéz feladatot szabott maga elé Ménes Attila, nemcsak a poklot járó író kemény sorsát írta meg, de a hetvenes-nyolcvanas évek azon arcát, amivel mi, akik már felnőttként éltünk akkor, még most sem szívesen szembesülünk, még akkor sem, ha nem volt tevékeny részünk ebben, vagy épp úgy volt, hogy szamizdatot terjesztettünk titokban. Talán még fájóbb, ahogyan arcunkba vágja a darab, milyen naivak és hiszékenyek voltunk.

Pici színpad áll a színészek rendelkezésére a Sufniban. Mint egy skatulya, olyan a tér, „szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát, s így mindenik determinált”.

Jövés-menés-pakolás az egyes részek között, átrendezik a színészek a színt, a natúr fából készült minimál darabok hol ágyak, hol szekrények, a szín hol magánszoba, hol rendőrségi kihallgató helyiség, hol lipcsei munkásszálló csöppnyi szobája.  Szellemes és jól érzékelhető különbséget tesz néző számára Honecker csálén lógó képe a német irodában, majd a magyar címer ferdén felakasztott képe a rendőrségen. És ezenközben felrajzolódik elénk az elmúlt 50-60 év dicstelen arca, az elnyomás, a munkások nyomorú élete. És ez annak ellenére, hogy ez a múlt szavakban (csak azokban) az elnyomottaké és a munkásosztályé volt. Ménes Attila remekül ismeri, érti és ábrázolja ezt a szomorú és sivár kettősséget.

bihari_ea_01_domolky_daniel_PRINT_006

A keretes szerkezetűen megformált mű legelején angyalként tartja ölében az író szenvedő testét volt szerelme, András, pietaként megjelenítve a jelenetet az író, szinte azonnal közölve a nézőkkel, hogy bármi is fog történni, itt egy szenvedő ember képe tűnik majd fel. Pedig a képlet nem ilyen egyszerű, hiszen Tar Sándor élettörténetéből is tudjuk, hogy a szocialista rendszerben mélyen és őszintén hívő párttag már az NDK-ban is jelentett, hangulat-jelentéseket írt, majd beszervezésének ocsmány története is megjelenik a darabban. Ennek nagy érdeme, hogy láttatja velünk, milyen súlyos személyiségtorzulásos módon viselkednek a beszervezők, és hogy lesz nem is nagyon sokára a főszereplő puszipajtásuk, gyümölcspálinkás demizsonnal beállatva a rendőrségi szobába. A többi jelenethez képest viszonylag hosszan jelenítik meg a homoszexualitását titkolni akaró munkás-író megalázását, megfélemlítését. Érződik és tudott is, hogy leginkább anyja előtt nem akarja feltárni szégyenét, végül is emiatt enged a súlyos zsarolásnak.

Jellegzetes, ahogy szinte ösztönösen utasítja el, mikor mindenféle előnyöket kínálnak az akkor szokásos módon, a besúgásért cserébe: „pénzt nem” felkiáltással, mintegy a júdási szerep lényegét utasítva el. És az is természetes, hogy anyjának a svájci gyógyszert, amihez akkoriban képtelenség volt hozzájutni, egyszerűen teszi zsebre.

bihari_ea_01_domolky_daniel_PRINT_037

Az utolsó jelenetben a teljesen szétmállott személyiség (ha egyáltalán még lehet ennek nevezni), a testi-lelki roncsként vegetáló embert látjuk és Máté Gábor odaállította bűnösnek két rendőralakját „tönkretevő szellemként”. Ezt a momentumot kissé túlzónak és feleslegesen magyarázónak éreztem.

Alapvetően viszont Máté Gábor rendezése teljesen átérzi az író szándékát, az ötszereplős darab lendülete, a színészvezetése adekvát és erős színekkel megjelenítő. Mészáros Béla Sándor szerepében egyszerre láttatja a gyenge, gyáva és egyben nagyon tehetséges főszereplőt, aki hitében is alig ingatható meg, hogy a szocialista Magyarország a világ legjobbika, csak a rendszerváltás utáni időt megjelenítve lép ki a szűk térből a nézőtér közelébe és mondja az arcunkba: „ezt akartátok?”. Pelsőczy Réka játéka inkább a kelet-német közegben sután mozgó titkárnő alakításában remek, a rendőrnő alakja annyiban dícsérhető, hogy a figura többszínűségét képes eljátszani. Dér Zsolt alakítása, az író keresztfiának színre állításában, szintén ígéretesnek tűnik.

A darab a következő szezonban is repertoáron marad.

Fürth Éva

bihari_ea_01_domolky_daniel_PRINT_006 bihari_ea_01_domolky_daniel_PRINT_010 bihari_ea_01_domolky_daniel_PRINT_020 bihari_ea_01_domolky_daniel_PRINT_034 bihari_ea_01_domolky_daniel_PRINT_037 bihari_ea_01_domolky_daniel_PRINT_001

Fotó: Dömölky Dániel

Szereplők

Sándor Mészáros Béla
További szerepekben Kovács Lehel
Takátsy Péter
Pelsőczy Réka
Dér Zsolt e.h.

Alkotók

Díszlet-Jelmez Kálmán Eszter
Dramaturg Török Tamara
Asszisztens Tóth Judit
Rendező Máté Gábor