Vadászok, bűvös golyók, szerelmek

Az olasz operákban a hasonló tragikai vétségeknek mindig sokkal súlyosabb következményei vannak, mint hogy egy évig várni kell az esküvővel, hőseink ott bűneikért, eltévelyedésükért, vagy akár csak tévedéseikért legtöbbször életükkel fizetnek. Isten dolga csak az irgalom, a megbocsátás marad, a tragédiát nem akadályozza meg. Ott nincs efféle deus ex machina.  Ami viszont visszamenőleg leértékeli a döntések tétjét és a veszélyt. A bűvös vadász élvezetes darab, mutatós számokkal, ügyes kompozíciós megoldásokkal – csak éppen nem üt szíven.

Ha a szereplők szomorúak, mi is rosszkedvűek leszünk, ha földerülnek, velük mosolygunk, ám még az olyan valóban erőteljes számoknál is, mint Kaspar áriája, inkább a bravúros megoldásokat csodáljuk, rettegés nem költözik a szívünkbe. Amikor Max hosszú, dallamos áriában kesereg, hogy golyói az utóbbi időben rendre célt tévesztenek, a kritikusban nem az operarajongó, hanem a vadász érzi át igazán helyzetét és kétségbeesését. (Mai rendezők gyakran értelmezik úgy, hogy Max valójában impotenciától szenved, kétségbeesésének ez az igazi oka.)

Mit gondolhatnánk egy operáról, amelynek legismertebb és legnépszerűbb száma egy kórus? – dohoghatnánk tovább, de akkor eszünkbe ötlik a Nabucco. Persze A bűvös vadász vadászkórusa derűs zsánerjelenet, Verdi Va pensierója pedig nem csak csodás muzsika, de a darab fő eszméjét, az elnyomott nép szabadságvágyát sikerült belesűrítenie. Ha már kórus: A Szegedi Nemzeti Színház kibővített énekkara remekül szól, együtt vannak, erőteljesek, magabiztosak, élvezik a színpadot. Flórián Gergely remek munkát végzett.

A bűvös vadász Magyarországon nem túl gyakran kerül színre. Szegeden 1958-ban Vaszy mutatta be Moldován Stefániával, Berdál Valériával, Szalma Ferenccel és Max szerepében a szinte teljesen elfelejtett Megyesi Pállal. A produkció zenei részeiről egy évvel később jó minőségű rádiófelvétel is készült, amely híven őrzi annak a korszaknak az énekesi és zenei kultúráját. A 70-es években játszották Pécsett Németh Józseffel Kaspar szerepében. 2005-ben Selmeczi György faragott belőle alkalmi előadást a Müpában. A Magyar Állami Operaház a II. világháború után sokáig nem játszotta, 2014-ben pedig az Erkel Színházban Zsótér Sándor készített belőle egy különös, erősen vitatható változatot.

Nincs erős előadói hagyománya. A mostani szegedi produkció nagyon jól eltalálja a darab jellegét. Szőcs Artúr ügyesen adagolja a misztikumot, a romantikát és a zsánerjelleget. A nyitóképben a vadászok épp visszatérnek az erdőből, és kiterítik elénk a zsákmányukat. A szarvasokat, őzeket, vaddisznókat a tánckar tagjai jelenítik meg, ferdén csíkos, testhezálló dresszben. Nem is akarnak hasonlítani az igazi állatokra, így az absztrakciót szívesen fogadjuk. Mivel azonban a táncosok lelőve fekszenek, a következő ünneplő jelenetben nem is tudnak táncolni, helyettük az énekkar ropja. Bodor Johanna koreográfust bízvást nevezhetjük társrendezőnek is, a tömegjelenetek mozgatását ügyesen, hatásosan oldja meg. Erős képzet, hogy a táncosok később fölélednek és a megölt állatok lelkeiként kísértik a vadászokat. Max egy szarvasbikát lő ajándékba jegyesének. Stefanik Kata táncolja a nemes vadat, ahogy meglövése után vadászának nyakára tekeredik, nagyon erős kép. Agancsát kis faág jelképezi, ezt viszi ajándékba Max Agathának.

A szín közepén kis sziklaemelvény, kétoldalt lépcső vezet föl hozzá, egyik oldalán franciaágy, amely szükség esetén emelvényként is működik. Másik felén szürke műanyag őzbak. Mivel mindez a forgón van, gyorsak a színváltozások, s mivel a színpad két oldalán és hátuljára áttetsző függönyöket is tervezett Slárku Anett, nem került túl sokba a misztikus hangulat megidézése. Kovács Andrea trendi mai vadászruhába öltözteti a fiúkat, gúnyáikat bárki szívesen fölvenné. Agatha magas vállú elegáns törtfehér ruhája magában is telitalálat, ám Annuska kék selyem buggyos nadrágkosztümje mellett érvényesül igazán. Első pillantásra nyilvánvalóvá teszi a két karakter közti különbséget. Csak Ottokár herceg nagymintás hálóköntösét tudnám feledni, mely sehogyse illik egy erdőszéli nagygyűlésre!

A szerepeket többségében jól sikerült kiosztani. Kaspar kissé igazságtalan kivétel. A kolozsvári Szilágyi János egészséges basszushanggal rendelkezik. A szólam magasabb részeivel megküzd, de azért győztesen kerül ki. Nagyobb probléma, hogy kifejezetten rokonszenves arcú és alkatú művész, nehéz elhinni róla, hogy az ördöggel cimborál, és barátja lelkét ajánlaná cserébe a varázsgolyókért. Persze a szerző sem volt épp kegyes Kasparral, hisz két legerősebb golyóját, a bordalt és az áriát is ellövi az első fölvonásban, s utána a dráma legérdekesebb alakja zeneileg háttérbe szorul. Töttös Roland viszont éppen az a fiatal, kissé forrófejű, kétségbeesésre hajlamos fiú, akinek még azt is hajlamosak vagyunk megbocsátani, hogy szerelméért sötét varázslatot alkalmaz. A fiatal tenor hiteles hévvel és hebehurgyasággal énekel. Meglehet, kevesebb hősi színnel, és kevésbé puha legátókkal, mint a szólam nagynevű német tulajdonosai, de teljes hitellel, fényesen, meggyőzően. Középregiszteréből pedig teljesen eltűnt a korábban tapasztalt nazalitás – miközben a magas regiszter átütő ereje sértetlen. Máthé Beáta szopránjának sötét tónusa, hangadásának eleganciája, s az egyéniségében meglévő melankólia illik Agathához. Kónya Krisztina nem annyira az unokahúgának inkább fiatal nagynéninek tűnik. Ám a hang mozgékonysága a kedély derűje legalább akkora kontrasztot ad, mint a jelmez. Micsoda nagyszerű szoprán-szoprán páros! Az jellemző Weberre, hogy a lövészverseny történetét a szarvas hátán lovagló orvvadásszal, és a helyzetet egy lövéssel megoldó egykori vadásszal nem komponálja meg, csak prózában mondják el. Kevés énekelnivalóját Réti Attila (Kunó) és Szélpál Szilveszter (Ottokár) becsülettel teljesíti. Kilián darabnyitó áriájában viszont Görbe Norbert egyelőre könnyűnek találtatik. Sem a hang szépsége, sem ereje nem győz meg, hogy ekkor szerepet kellene rábízni. Kelemen Dániel erővel bírná, de hangadása és színpadi jelenléte is nagyon bizonytalan, ami azért komoly gond, mert Remeteként épp rendíthetetlen nyugalmat kellene sugároznia, hiszen a végén ő old meg mindent.

Dinyés Dániel szokásához híven élénk tempókat vett, ami ebben a darabban jól is működött. A zenekarban gyakori kürtállások remekül szóltak, amiben nyilván szerepet játszott, hogy a szólamvezető Kecskés György kettős szakértő. Nemcsak az Szegedi Tudományegyetem fúvós tanszékének vezetője, de pár éve az egyik szaklapban kitűnő tanulmányt írt a vadászkürtölés történetéről.

Hallgatom a felvételt és elképzelem A bűvös vadász 1958-as színházi előadását. Moldován ihletett Agatha volt, Berdál aranyos Annuska, Szalma nagyformátumú, titokzatos Kaspar, Megyesi kulturált, széphangú Max. Vaszy kitűnően összefogta őket. Szép tapsokat még el tudok képzelni, de őrjöngő lelkesedést már a hőskorszakban sem. 2022-ben is derék előadás született belőle, amit a szegedi publikum hálásan fogadott. 

Márok Tamás

Fotó: SZNSZ