Traviata légtornásszal

Nagy hagyományai vannak az operajátszásnak az idén 91 éves Szegedi Szabadtéri Játékokon, ahol Verdi darabjait is sokszor műsorra tűzték. A csúcstartó az Aida, amit már 1939 nyarán, a háború előtti első korszak utolsó fesztiválján is játszottak. Nádasdy Kálmán ötletes rendezése a krónikák szerint egyetlen monumentális színpadképben egyedülálló tömeghatást tudott kiváltani. Ráadásul a címszerepre sikerült hazacsábítani Németh Máriát, a bécsi Staatsoper ünnepelt csillagát, aki Ferencsik János dirigálásával elbűvölte a publikumot. Ez volt az első alkalom, hogy Verdi-opera ment a Dóm téren, és rögtön bebizonyosodott: oda való. Az Aida 1962, 1964, 1968, 1977, 1993, 1997, 2003 és 2019 nyarán is visszatért, népszerűsége töretlennek látszik. Kevesebbszer ugyan, de felcsendültek a csillagtetős színpadon a Nabucco, A trubadúr, a Rigoletto, a Don Carlos, Az álarcosbál, A végzet hatalma, az Otello és a Falstaff dallamai is. A nagy slágeroperák közül eddig egyedül a Traviata hiányzott. Először úgy volt, hogy ezen a nyáron a Macerata Opera Festivállal koprodukcióban kerül színre, mégpedig a nevezetes „tükrös” Traviata-előadásukat hozzák el az olaszok Szegedre, de a pandémia miatt bizonytalanná vált az együttműködés, így Juronics Tamás rendezésében saját, új produkciót hoztak létre.

A Szegedi Kortárs Balett Kossuth-díjas koreográfusa, művészeti vezetője nem először találkozik a darabbal, 2010-ben már rendezett egy sikeres produkciót a Szegedi Nemzeti Színház társulatával és az Armel Operafesztivál versenyzőivel. A Dóm téren tizedikként színpadra kerülő Verdi-operához Tóth Kázmér díszletében, Bianca Imelda Jeremias jelmezeivel új koncepciót talált ki.

– Verdinek ez az egyetlen saját korában játszódó operája, noha sokan meg akarták győzni, hogy tegye át a történetet legalább harminc-negyven évvel korábbra, és csináljon belőle kosztümös darabot, ragaszkodott az eredeti elképzeléséhez. Az akkori prűdebb világban szokatlanul bátornak számító kortárs témaválasztásnak meg is lett az eredménye: csúfos bukás volt Velencében az 1853-as ősbemutató. Ugyanakkor a Traviata túlélte a kellemetlen indulást, igaza lett Verdinek, az utókor már másképp ítélte meg – fogalmazott Juronics Tamás, aki maga is kortárs történetként állította színpadra az operát két néma szereplővel. Horváth Zoltán táncművész révén a Halál is újra és újra felbukkanó résztvevőjévé válik a színpadon zajló eseményeknek. Az óriási csillárra felfüggesztett arany selyemszalag segítségével pedig a cirkuszművészetek világából ismerős légi akrobatika is megjelenik egy fiatal légtornásznak, Izsay Zsófiának köszönhetően, aki szintén allegorikus szereplője a tragédiának. A levegőbe emelkedő művészek biztonságát és munkáját szakértő műszaki stáb segíti a próbák és a pénteki és szombati két előadás során.

A közreműködő Szegedi Szimfonikus Zenekart a helyi teátrum operatagozatát is vezető Dinyés Dániel dirigálja, a címszerepet pedig a felesége, „a magyar bel canto királynő”, a Kossuth-díjas Kolonits Klára énekli, aki már külföldön, többek között Olaszországban is nagy sikert aratott Violettaként.

– Arra gondolok, hogy ez a két szegedi előadás a szerep lezárása lehet. A férjemmel kezdtem énekelni Violettát húsz évvel ezelőtt, ő tanította be nekem a szerepet. Nagyon szeretek Juronics Tamással is dolgozni, eddig mindegyik produkciója nagy élmény volt. Az Alfredo szerepében fellépő László Boldizsárral már sokszor énekeltünk együtt, de a Traviatában még soha, és az is régi vágyam, hogy Alexandru Agachéval énekelhessek egy olasz operát színpadon, mert eddig csak a szólóestemen és a Bánk bánban léphettem fel vele – mondta Kolonits Klára, aki néhány hónapja Stuart Máriaként ejtette ámulatba a közönséget a Magyarországon először játszott Donizetti-opera fergeteges koncertelőadásán a Szegedi Nemzeti Színházban.

A kolozsvári zeneakadémiáról indult kiváló román bariton, Alexandru Agache énekli az öreg Germont szerepét. A Budapesten is gyakran fellépő, családilag Magyarországhoz is kötődő énekes szinte az összes nagy bariton főszerepben bemutatkozott már Verdi operáiban, az elmúlt évtizedekben pedig világszerte, többek között Londonban, Hamburgban, Chicagóban és Bécsben is sikert aratott Giorgio Germont-ként.

Flora Bervoix szerepében a szegediek régi, nagy kedvencét, Vajda Júliát láthatja a közönség, aki nemrégiben megkapta a Dömötör-életműdíjat és a közönség a legjobb mellékszereplőnek járó elismerést is neki szavazta meg A padlás Mamókájáért. Korábban Violettaként is sikert aratott a Szegedi Nemzeti Színházban. A helyi operatársulatból a kisebb szerepekben Tötös Rolandot (Gastone), Horák Renátát (Annina), Cseh Antalt (D’Obigny márki), Réti Attilát (Douphpl báró) és Kiss Andrást (Doktor Grenvil) láthatják a nézők.

H. Zs.

A szerző fotói