„Szülinapomra kaptam a darabot”

SZILÁGYI ANNAMÁRIA JÁTSSZA ÉS RENDEZI A FLORENCE JENKINSRŐL SZÓLÓ VÍGJÁTÉKOT

Szilágyi Annamária címszereplésével és rendezésében ősbemutatót tartanak július 12-én a szegedi városháza udvarán: Varsányi Anna fergeteges zenés vígjátékát, a hamisan éneklő milliomosnőről, Florence Jenkinsről szóló New York csalogányát három estén át láthatja a közönség.

– Kényszerűség is vagy csak bevált ez a felállás, hogy egyszerre rendez és a főszerepet is játssza?

– Nincs megfelelő anyagi háttér egy rendező gázsijának a kifizetésére. Márpedig továbbra is úgy gondolom, a színészek a legfontosabbak az előadásban. Huszonegy éves pályafutásom során összeszedtem már annyi tapasztalatot, hogy támadnak jó gondolataim arról, hogyan lehet megvalósítani egy sikeres produkciót. Mindig úgy próbálunk, hogy a kollégáim is elmondják, nekik mi az elképzelésük a szereppel kapcsolatban. A fő irányvonalat én határozom meg, mindemellett megvan a művészi szabadságuk is. Arra is megkérem a kollégákat, hogy ne csak magukkal legyenek elfoglalva, figyeljenek rám is, hogy mit és hogyan játszom.

– Több produkcióban is kellett már énekelnie, de mindig úgy, hogy minél szebben, hitelesebben szólaljanak meg a dalok, operaáriák. Madame Jenkins pedig épp az elviselhetetlenül hamis éneklésével vált világhírűvé. Mennyire nehéz feladat eltorzítani az intonációt?

– Az a legnagyobb kihívás, hogy jó hallásom ellenére hamisan kell énekelnem. Az áriákhoz szükséges hangmagasságaim persze nincsenek meg, nem vagyok operaénekes, de megpróbálok küzdeni, hogy kipréseljek magamból értelmezhetetlen hangokat. Amikor megmutattam a páromnak, hogyan énekelt Florence Jenkins, azt mondta: „Semmi gond, operát te is így énekelsz!” Mivel nem tudok operát énekelni, könnyebb megmutatni, hogy tényleg nem tudok. Egy operistának sokkal nehezebb lenne, talán nem is vállalná a feladatot. Számomra is nehéz, hogy sok színpadi beszéd után kell énekelnem, összevissza csúszkál a hangom. Korrepetitorunk és zenei vezetőnk, Rákai András és Vajda Júlia operista kolléganőm sokat segített abban, hogy ki merjek állni ezekkel a fülsértően hamis énekmutatványokkal. Fontos, hogy elsősorban színészi feladatként tekintek a szerepre, az éneklés csak hab a tortán.

– Az eddigi produkcióik befogadásához nemigen kellett színházi háttérismeret, ennél a vígjátéknál viszont nem árt legalább annyit tudni, miért érdekes Lauretta, Carmen vagy Violetta áriája.

– Varsányi Anna csupa közismert operaslágert választott. A dallamot meghallva mindenkinek ismerősek lesznek ezek az áriák. Az Éj királynője A varázsfuvolából például kötelező tananyag volt már az általános iskolai énekórán is.

– A múlt század elején játszódó történetnek akár még aktualitása is lehet…

– Üzengetni semmiképp sem szeretnénk. Aki hallja, úgyis érti, akinek pedig szólhatna, az úgysem hallja. Fontos hangsúlyozni, bár ez egy vígjáték, és azt feltételezzük, nagyon sokat nevet majd rajta a közönség, nem az opera vagy az operaéneklés paródiáját akarjuk adni, hanem egy ember sorstragédiáját szeretnénk megmutatni. Elgondolkodtató, hogy mi elmondjuk-e a szűkebb környezetünkben mindenkinek, hogy mi az, amit már nem kellene csinálnia. Azt remélem, ha jól játsszuk a darabot, a végén már nem nevetnek a nézők.

– Az A&A Produkció bemutatói nyaranta mindig nagy sikert aratnak, Koljada komédiájával, A topmodellel még Jekatyerinburgba is eljutottak egy nemzetközi színházi fesztiválra. Mennyire nehezítette meg most a pandémia a helyzetüket?

– A világjárvány miatt talán mi is jobban ki vagyunk most éhezve, hogy játszhassunk. Tavaly nem is tudtunk új bemutatót tartani, csak az A bugaci határon című korábbi produkciónkat újítottuk fel az IH Rendezvényközpontban. Ezt a vígjátékot régóta szerettük volna színpadra állítani, csak nem volt rá lehetőségünk, mert összművészeti jellege és a szokásosnál több szereplő miatt picivel költségesebb produkció, mint az eddigiek voltak. Igazi operaénekesek, Vajda Júlia, Dobrotka Szilvia és Szélpál Szilveszter is fellépnek benne, Rákai András kísér zongorán. Madame Jenkins férjét Borovics Tamás alakítja. Elhangzik a darabban: ha a szívhullámaik egyforma hosszúságúak, akkor két ember között mély barátság tud kötődni. Boróval a mi szívhullámhosszunk azonos, civilben is nagyon jóban vagyunk. Ráadásul mindketten Békéscsabáról indultunk, és olyan sokat játszottunk már együtt, hogy szavak nélkül is értjük egymást. Az újságírót Rédei Roland játssza, aki ugyancsak a csabai „istállóból” indult. Jó kis csapat állt össze, egyforma hosszúságú a szívhullámhosszunk, remek hangulatban próbálunk. Alig bírjuk ki nevetés nélkül Madame Jenkins költészetét, ami ugyanolyan magasságokba szárnyal, mint az énekművészete. Sokat köszönhetünk Kolonics Erikának, aki nyolc évvel ezelőtt befogadta az A&A Produkciót, és azóta minden évben támogat bennünket. Segíti a munkánkat anyaszínházunk, a Szegedi Nemzeti Színház azzal is, hogy díszletelemeket, jelmezeket kölcsönöz. Mostanra kialakult egy lelkes törzsközönségünk. Tudják már, ha Anna és Annamari fémjelez egy produkciót a szegedi városháza udvarán, arra érdemes jegyet váltaniuk, mert biztosan sokat fognak nevetni. Bízom benne, hogy sokáig folytathatjuk még, mert Anna több darabja is bemutatásra várva hever a fiókban. Jó lenne azokat is megosztani a közönséggel.

– Sokan ismerhetik Florence Jenkins hihetetlen történetét már csak azért is, mert néhány éve Meryl Streep főszereplésével nagy sikerrel mutatták be a hamisan éneklő milliomosnőről készült filmvígjátékot.

– Teljesen a hatása alá kerültem. Azt gondoltam, ha már megvan a figurához a hangi adottságom, ki kell használnunk. Több profi zenész kollégám is úgy vélte, egy operista biztosan nem merne bevállalni egy ilyen szerepet, ahol ennyire hamisan kell énekelni. Miután megnéztem a filmet, mondtam Annának, hogy ebből a sztoriból milyen remek vígjátékot lehetne írni. Talán nem is gondoltam komolyan. Erre a legközelebbi születésnapomra ajándékként megkaptam tőle a kész darabot, ami teljesen új történet, nem a film alapján született. Azt hiszem, ez volt életem egyik legszebb szülinapi ajándéka.

Hollósi Zsolt

A szerző fotói