Szomorújáték sok nevetéssel

IBSEN: BABAHÁZ (NÓRA) – JELES ANDRÁS RENDEZÉSÉBEN
Talán csak a nagyon fiatal nézők nem ismerik Ibsen sokat játszott darabját. Jelenleg is megy még legalább két színházban. Ez az előadás azonban képes meglepni azokat is, akik már többször többféleképp, akár lakásszínházi előadásban is látták. Ha azt állítom, hogy az előadás tele van zseniális ötlettel, nem leszek pontos, mert ez igaz ugyan, de nem öncélú ötletek halmaza a Babaház, hanem az ötletek egy szerves egésszé állnak össze, világlátássá… – FÜRTH ÉVA BESZÁMOLÓJA

IBSEN: BABAHÁZ (NÓRA) –
A STÚDIÓ K SZÍNHÁZ ELŐADÁSA JELES ANDRÁS RENDEZÉSÉBEN

Tavaly a PIM-ben volt egy nagyon jelentős Kleist-kiállítás. Egyik fontos záróeseményén – tárlatvezetés és Kleistről szóló film vetítése – hangzott el a tárlatot bemutató fiatal drámapedagógus szájából, hogy színházi szakmai vélemény szerint jelenleg a legjobb előadásokat Jeles András rendezi. Itt volt a ragyogó alkalom megtapasztalni ezt a kijelentést.

A Stúdió K szívélyes színház. Míg az előadásra várunk, kényelmes fotelban a polcokról levett könyveket lapozgatva, bort kortyolgatva vár az egyre növekvő közönség, bár a növekedés a színház befogadó létszámával arányos. Itt most meg is említem, hogy a lejjebb következő kritika, ha bárkit fellelkesít, időben foglaljon helyet. Sajnos keveset játsszák a darabot, teret kell engedni a többi kiváló darabnak is. Általában így azután, gyorsan elkelnek a jegyek.

Talán csak a nagyon fiatal nézők nem ismerik Ibsen sokat játszott darabját. Jelenleg is megy még legalább két színházban. Ez az előadás azonban képes meglepni azokat is, akik már többször többféleképp, akár lakásszínházi előadásban is látták. Ha azt állítom, hogy az előadás tele van zseniális ötlettel, nem leszek pontos, mert ez igaz ugyan, de nem öncélú ötletek halmaza a Babaház, hanem az ötletek egy szerves egésszé állnak össze, világlátássá.

Már a szórólap olvasásakor feltűnt, hogy csak a szereplők felsorolása található, nem köthetően szerepükhöz. És valóban itt mindenki egyenrangú, nem az a lényeg, hogy kit játszik, hanem az, hogy a csapat egysége hozza azt a világot, amit a rendező láttatni akar velünk. Lukin Zsuzsanna szerepe szinte meghatározhatatlan, kosztümjében, harsány nyakláncával és bokáig lecsúszott harisnyájában, szorosan magához szorított retiküljével leül a színpad oldalán elhelyezett pulpitusra, ahol felolvassa, a színpadképet, az első felvonás történését, amit nem is láthatunk a színpadon, nagyot ugrunk rögtön a második felvonásra. Jellegzetes hanghordozása előrevetíti az előadás egyik fontos rendezői eszközét, a mesterkélt, nem természetes beszédmódot, ami minden szereplőt sajátosan jellemez is. Lukin Zsuzsa kedvesen fontoskodó titkárnős-tanárnős-pult mögötti alkalmazotti szerepét végig a szereplőkkel együtt játszó, mégis kívülálló „súgó” kettőssége jellemzi. Ez teszi lehetővé, hogy az erősen lerövidített Ibsen-szöveg teljes egységben marad érthető. Hasonló szerepet kap a babaházban a bábukat tologató csupa agy ( sőt még a tarkóján világító) „rendező”. Hogy ne zavarjam össze az olvasót: ebben a babaházban bábuk lézengenek, szenvednek, tipródnak. Remélem, nem magyarázom bele, de én a tologatós alakban, a rendező önmagával szembeni öniróniáját is felfedeztem. A norvég polgárság képmutatása, torz szabályrendszere, emberi nyomorúsága a bábuk megjelenítésében is tetten érhető, nemcsak egyéni fura beszédmódjuk, de slampos ruhaujjuk, megnyújtottnak látszó alakjuk, nevetséges parókáik mind erre utalnak. És persze a legfontosabb: ránk, mindannyiunkra, a jelen nyomorúságára. Bánki Róza jelmezei, Perovics Zoltán látványa szerves részei az előadás nagyon magas színvonalú, ritka színházi élményének. Eőry Zoltán hálón átszűrődő fénye is fontos dolgot tesz az előadás idézőjelbe tett gondolatiságához.

Bátorsággal és letagadhatatlan tehetséggel mer Jeles András „kibeszélni” a darabból. A szereplők freudi-gyermeki énje kisbabaként mondja a legnyersebb szexuális rejtett gondolat-tartalmait a felszínen fecsegő unalmas semmitmondó polgároknak, valamint a magukra ismerő nézőknek is. Krogstadt (a darab dramaturgiai bonyodalmának okozója) oldalra kibeszélése skizofrén másik énjéhez (mintha annak a rendezői utasításnak a megelevenedése lenne. „félre”), mulatságos-keserű látlelet és modern magyarázat elmebeteg hazug létünkről. Helmer a férj egy zománcbilin ülve beszéli meg Nórával életének legfontosabb kudarcát, az ezzel szembesülést. Megannyi ilyen típusú nevetős-keserű mozzanat, a színészi játék és mozgás egysége adja, hogy el kell ismerni a PIM-ben hallott igazságot, Jeles András utolérhetetlen tehetség.

Nyakó Júlia Nórája jól hozza a bábuból szuverén egyéniséggé váló nő szerepét, vagy legalábbis az elindulást az ide vezető úton. Finom utalással jeleníti meg Spilák Lajos Helmer vaskalapos alakját, talán csak az én szememben némileg a mostani amerikai elnökhöz hasonló figurában. Az előadás egységét, könnyed, mégis súlyos megjelenítését segíti, a végig hallható ilyen-olyan zenei megszólalás, zörej, vijjogás, ének stb, a mozgás jellegzetes bábus groteszk, mozgatott eleme nagyon fontos része a kizökkent világ megértésének. Nem sorolom tovább a szereplőket, mindenki jól teljesíti azt a feladatot, hogy az előadás még hosszú ideig felejthetetlen élménnyé váljon a szerencsés néző számára.

Fürth Éva

Meglehet, Marx Károly mondása, hogy tudniillik a történelem sajátos módon ismétli önmagát (ami először szomorújáték, másodjára mint komédia mutatkozik meg satöbbi), az magára a tragédia műfajára is vonatkoztatható, amennyiben a színház világában mind gyakrabban látható ez az átváltozás: a „szomorújáték” lidércnyomás-szerű alászállása, a tragédia alpári bohózatként való feltűnése.

Alulírott kénytelen töredelmesen megvallani, hogy a fenti gondolat aktualitását Ibsen Nóra c. darabjával való foglalatossága során ismerte fel, amennyiben ijedten kellett tapasztalnia, hogy a „szomorújáték” – e pillanatban csak épp sejthető körülmények hatására – minden határon túl közelít a komédia varázslatos vidékei felé.

(Jeles András)