Színháztörténet és rendezői ars poetica

BÁNK BÁN A MAGYAR HAMLET?

A Bánk bán márciusi békéscsabai premierjéhez kiváló reklám, nagyszerű kedvcsináló volt a Mindentudás Színházi Egyeteme február elsején: Darvay Nagy Adrienne színháztörténész a dráma kalandos keletkezési körülményeibe, Szabó K. István rendező a készülő előadás kulisszatitkaiba avatta be az Ibsen Stúdiószínház közönséget. Az izgalmas beszélgetésben Seregi Zoltán igazgató a dráma körüli mítosz lebontását kérte, Zalán Tibor dramaturg a régies nyelvezet érthetővé tételéről, az „átvezetésről” szólt. Meglepetésvendégként bemutatkozott a címszerepet alakító Demeter András István színművész, az est házigazdája Kovács Edit volt.

„A Bánk bánt az érti meg igazán, aki nem az irodalmi remeket látja benne, hanem kiérzi(…) Megérti, hogy itt a nemzet legmélyebb lelke szól a nemzethez, mint az antik tragédiák koraiban hajdan, a nép legmagasztosabb érzései nyertek ritmikus kifejezést. E hatalmas, bár tán öntudatlan lírai cél szolgálatába szegődik Katonánál minden, amit a történelemből vagy mintáiból vett, az is: a tárgyválasztás, a korrajz, a shakespeare-i technika, a jellemzés, a nyelv csodálatos ereje, melyben a szavak szinte ütnek és vágnak.” Babits Mihály sorait idézte bevezetőként Kovács Edit színművész, esztéta. Mint mondta: mindenkinek van valamilyen előképe, ismerete tanulmányaiból, véleménye a különböző bemutatókról. Nagy nemzeti drámánk körül ugyanakkor sok a szorongás, félreértelmezés, s ez ellen a legjobb módszer, ha megismerjük az eredeti művet és annak tartalmát, üzenetét.

– Katona József drámája mindig előkerül színházak megnyitása vagy bezárása, nemzeti sorskérdések, tragédiák kapcsán. Adódik a kérdés: vajon miért veszi elő most a Jókai Színház ezt a darabot? S nem nagy bátorság-e egy vidéki színháztól ez a bemutató?

A műsorvezető – az előadásban majd Gertrudis királyné szerepét játszó Kovács Edit – első kérdésére Seregi Zoltán igazgató válaszolt.

– Meggyőződésem, hogy nemcsak a Nemzeti Színház feladata a nagy nemzeti drámák bemutatása. S akármennyire nagy műről van szó, egyben színdarabról is, amely arra való, hogy bemutassák, játsszák. Természetesen mindig fontos esemény egy ilyen premier, s bár nagy a súly, a nyomás rajta, jó lenne kicsit könnyedebben, bátrabban kezelni. A Békéscsabai Jókai Színházban minden évadban négy nagyszínházi bemutatót tartunk, s mindig kell egy zászlóshajó, ami most a Bánk bán lesz. (Lám, máris visszatettem a terheket, amiket az előbb éppen le akartam venni.) Szabó K. István erdélyi rendezőt világlátása, színházi felfogása képessé teszi, hogy megszabaduljon a súlyoktól, ugyanakkor értékes művet teremtsen.

Katona József előtt nem voltak olyan minták, mint Shakespeare vagy Goethe előtt, vajon honnan merítette az ötletet a darab megírásához, szerkesztéséhez? – szólt a következő kérdés Darvay Nagy Adrienne-hez. A színháztörténészhez izgalmas előadásában elmondta, hogy minden darabban az embert nézi, így jutott el Bánk bán figurájának elemzésekor a felismeréshez, hogy a magyar Hamlettel van dolga. S mivel a Hamlet a bibliája, azon keresztül vizsgál minden alaphelyzetet, jellemet, konfliktust, így bukkant számos közös vonásra a Bánk bán és a Hamlet között. Az összehasonlításban Arany János fordítását vette alapul.

Megtudtuk, hogy Katona József Kazinczy német fordításában találkozott először a dán királyfi történetével, Schröder és Wieland minden humort kiirtott az eredeti műből, Schillernél is a korabeli morális elvárásoknak való megfelelés dominált, ami sértette az erkölcsöt, azt kihúzták. Ezzel együtt már a Schröder-féle változat tükrözte több ország problémáját.

– Katona ügyész volt, mellette műkedvelő, azért játszott, fordított és írt darabokat, mert szerette volna fellendíteni a magyarországi színházi életet, azt akarta, hogy legyen színház. Sorsa hamleti sors, mert nem azt csinálja, amit szeret, vágyálma, hogy színész legyen, sosem vált valóra. 1814-ben az Erdélyi Múzeum drámapályázatára, a kolozsvári színház megnyitására írta meg a Bánk bánt, nem  tudjuk, mi lett a darab sorsa, az 1819-ben átírt műnek csak a töredéke azonos a pályázatra beküldött szöveggel. A cenzor az új Bánk bán előadását nem, csak a szöveg kiadását engedélyezte. A színházi ősbemutatót Katona már nem érhette meg, három évvel hamarabb elhunyt. Pedig színházat akart, nem könyvet.

Az előadó úgy fogalmazott: Katona megelőzte korát, a későbbi romantika szellemében alkotott, a társadalomról írt, e helyett nemzeti ereklyét csináltak a művéből, mert nemzeti győzelmekre ezt kérte a közönség. A nemzeti karakter nem „működött” idegen környezetben, megbukott a bécsi és több német előadás.

Kovács Edit a rendezőtől kérdezte, hogy milyen akadályokkal kellett megküzdeni a 200 éves darab színpadra állítása érdekében. Szabó K. István elmondta, hogy „friss aggyal és tiszta szívvel igyekszik közelíteni a drámához”.

– Szeretnénk megszabadítani a darabot minden pátosztól, hogy becsületes előadás születhessen, félretéve  elérzékenyülést megpróbálunk nem meghatódni, hidegen, szakmai tudással dolgozni. Nem lenne értelme, ha nem látnánk benne a párhuzamot ahhoz, ami napjainkban történik, ettől időtálló a mű. Bánk embert és nemzetet próbáló időkben élő ember, aki komolyan veszi a dolgát apaként, férjként, államférfiként, és csapdahelyzetbe kerül. Kis nemzetként megerősödni nem könnyű, a kérdés, hogy képes-e a nagyhatalom a 13. század elején a kis nép lelkivilágát észrevenni. Ilyen helyzetekben nem egyszerű higgadtnak maradni, álpatetizmus és hőzöngés nélkül megszólalni. Peturnak is igaza van a maga módján, amikor azt mondja, hogy idegen emberek ne írják neki elő, hogyan kell élni. A környezet átalakulóban van, az új világgal, új trendekkel szemben érthető az érzékenység. Bánk az egyensúlyt keresi, próbál közvetíteni, családi és nemzeti dráma egyben, nagy kérdés, hogy ráció vagy érzés döntsön. S mielőtt egy dráma nemzeti, mindig emberi kell, hogy legyen – szögezte le a rendező, a nagyváradi Szigligeti Színház művészeti igazgatója.

Kovács Edit ezután a dramaturghoz fordult: Katona drámáját már nagyon sokan átdolgozták. De hogyan lehetett a nyelvújítás előtti szöveget úgy „átvezetni”, hogy a mai néző számára is érthető legyen? Zalán Tibor elmondta, hogy a rendező kérte az új fordítást. A régi szöveget százszor elolvasta, ma sem érti. Francia barátjától hallotta az „átvezetés” fogalmat, ami a modern szóhasználatot jelenti, anélkül, hogy sérülne az eredeti tartalom. Nehéz volt a munka a jambusi blankvers miatt is.

– Régi vesszőparipám, hogy minden nemzeti dráma komoly emberi konfliktus végeredménye. Kihúztam, ami fölösleges, két harmad, három negyed maradt, amiből már nem lehet húzni. A rendező rendezzen, ne húzzon, az a dramaturg dolga!

A Hamlet-kutató Darvay Nagy Adrienne kifejtette, hogy a színháztörténész dolga nemcsak a múlt értékeinek kutatása, felmutatása, meg kell találni a jelen kimagasló színészeit is, amilyen a négy nyelven Shakespeare-zerepeket játszó Demeter András István, aki nagyon fiatalon került a temesvári színház élére direktornak, nevéhez fűződik a csepűrágó ünnep meghonosítása is.

Milyen figura ez a Bánk bán, akit Demeter András István kelt majd életre? A színművész szellemesen reagált, azt mondta, mindenki gondol valamit Bánk bánról, jön a maga elképzelésével, amit érteni vél, de ennyi okos dolog után már azt sem tudja, amit eddig tudni vélt.

– Egyetlen dolgom, hogy nyitott legyek, saját tudásomat egyeztessem a rendezői akarattal, aztán amikor a függöny felmegy, úgyis az van, amit a színész akar. Nem tudok válaszolni, hogy milyen figura lesz Bánk, nem is akarok. Emberi előadást szeretnék, amiből az emberi létezés célját meg tudjuk fejteni.

Végül két fontos dátum: a Bánk bán premierje március 11-én lesz, a Mindentudás következő előadása a táncról március 7-én.

Niedzielsky Katalin