Tiszatájonline | 2012. július 31.

Szabadság és gyávaság

A Thealter programjaiban minden évben lehet diákelőadásokat látni, az idén még többet, mint eddig. Az ismerős szentesiek mellett most (a kaposváriakkal együtt) három, különböző városból származó csapattal bővült a kínálat […]

A Thealter programjaiban minden évben lehet diákelőadásokat látni, az idén még többet, mint eddig. Az ismerős szentesiek mellett most (a kaposváriakkal együtt) három, különböző városból származó csapattal bővült a kínálat, jó látni, hogy téma- illetve darabválasztásuk határozott elképzeléseket tükröz életről, színházról.

A földrajzi szomszédság okán a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatosainak van bérelt helyük a Thealteren, akik évek óta sátort vernek Szeged valamely terén, hogy bemutassák a commedia dell’ arte, a provokatív- és a szegény színház jellegzetességeit elegyítő, általában társadalmi kérdésekre reflektáló produkciójukat. Így történt az idén is, a maradandó élményt azonban – ebben a korcsoportban – nem ők, hanem a pesti Vörösmarty Mihály Gimnázium Transzparens Csoportja okozta.

A Jövőképtelen című előadás pont olyan, amilyennek egy diákelőadásnak lennie kell: megalkuvást és szervilitást nem ismerően bátor, elsöprően őszinte, s mindamellett humorral teli. Témája a napi élet, de főleg, annak új törvényekkel átszabályozott neuralgikus pontjai, úgy, mint egyetemi felvételi és nyugdíj korhatár, kozmetikázott sikerek és panel élethelyzetek, egyre jobban gyarapodó gazdagok és szélnek eresztett lipótmezei betegek, és a többi. Az előadás jelenetek füzére, a játszók maszkokat viselnek, de nem azért, hogy azonosíthatatlanok maradjanak, hanem, hogy a tipikus karaktereket summázóbban jellemezzék.

És, hogy általuk még tisztábban artikulálva ábrázolhassák és mondhassák ki azt, ami fals. Például, hogy a nagyszülők legfeljebb egy üveg házi lekvárral tudják támogatni az unokájukat, vagy, hogy ma már abban sincsen semmi különleges, ha valaki dühében a kutyájával tépeti szét azt, aki nem tetszik neki.

A fiatalok tehetségesek, csak azt nem lehet tudni, hogy ezt a mi örömünkre fogják-e kamatoztatni. Az utolsó jelenetben ugyanis mindegyikőjüknél útitáska és hátizsák – irány egy jobb világ. (Az idei Országos Diákszínjátszó Találkozón a VMG produkciója lett az Év Előadása.)

Ugyancsak a zárónapon vasárnap, s ugyanazon a helyszínen, a Kisszínházban mutatta be a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Akadémiai Műhelye az emigráns román szerző, Matei Visniec: Kenyér a zsebben című drámáját.

Egy szinttel feljebb vagyunk hát, s mellesleg fizikailag is emelkedtünk, mivel nem csak a játék-, de a nézőtér is a színpadszintre épült. A székek arénaszerűen fogják körbe az egyetlen kelléket, azt a nagyobbacska kockát, amely egyfajta szilárd, igazodási pontot, továbbá szituációs teret jelent a színészek számára.

Ez egy nők által létrehozott előadás (kivéve a dramaturgot), Patkó Éva rendezte, B. Fülöp Erzsébet és Tompa Klára játsszák. A színészek kiválóak, megejtően természetes a játékstílusuk, sokszínű a hangjuk, példaszerűen gazdálkodnak az indulatokkal. Végül is, a figurák lehetnek akár nők is, bár van pillanat, amikor elbizonytalanodom ebben, s úgy érzem, kettéválik az előadás, külön érzékelem a látottakat, és azt, amit hallok.

Mert a szöveg nagyon jó, beckettesen abszurd és várakozós, lassan építkezős. De kik a figurák? Alakilag ugyan ketten vannak, de személyiségük egymásba lóg (csak hasonlít, netán azonos?), amit a dialógusok is erősítenek, mivel újra és újra ismétlődnek, de személycserével.

Valahol a semmiben, de legalább is a város szélén lehetünk, ahová a két embert egy bajba jutott harmadik lény vonzza. Egy kútba esett kutya az, meg kellene menteni, de az túl bonyolult, és egyáltalán nem biztos, hogy sikerülne. Így valódi megoldás helyett kenyeret visznek neki, hogy legalább ne haljon éhen, bár már abban sem biztosak, hogy még életben van. A két ember viszonya rivalizálásba csap, de továbbra sem történik semmi.

Ennyi a darab, szép példázata a szolidaritásba burkolt gyávaságnak, és az alibi-lelkiismeret karbantartásának.

Visniec 1987-ben hagyta el Romániát, azóta Párizsban él. Sikeres és igen termékeny, darabjait hazájában is gyakran játsszák. Ezt a művét szívesen megnézném még egyszer férfi felállásban.

Ibos Éva

 A képek forrása: www.thealter.hu. A Jövőképtelen című előadásról a fotót Formanek Csaba készítette.