Tiszatájonline | 2015. május 27.

Soha nem hagynád el?

CLEANSED, KIS ZSINAGÓGA
Azt a színházi terepet, amelyet a MASZK Egyesület képvisel, egyáltalán nem érdeklik a szimpla szerelmi történetek. Hogy most mégis ebből a témakörből láthattunk egy előadást a Trojka Színházi Társulástól a Kis Zsinagógában, annak valami különleges oka kell, hogy legyen […]

CLEANSED, KIS ZSINAGÓGA

Azt a színházi terepet, amelyet a MASZK Egyesület képvisel, egyáltalán nem érdeklik a szimpla szerelmi történetek. Hogy most mégis ebből a témakörből láthattunk egy előadást a Trojka Színházi Társulástól a Kis Zsinagógában, annak valami különleges oka kell, hogy legyen.

A Trojka Színházi Társulás fiatal alkotói két irodalmi műből, Sarah Kane Cleansed című drámájából és John Fowles A lepkegyűjtő című regényéből merítették az ihletet ahhoz, hogy a párkapcsolatoknak ne csak a jól ismert sémáit és kifutási variációit dolgozzák fel és fordítsák le a saját nyelvükre, hanem hogy a „soha nem hagylak el” szívből jövő ígéretének szertefoszlását, vagy épp megszületését elemezzék. Valljuk be, ez a megközelítés sem rejteget túl sok meglepetést annak, aki járt már fiúval, ezért az újdonságot a mesélés módjától várhatjuk.

És ebben az esetben joggal, mivel az előadást a fizikai színházi koreográfus-rendező szakon tavaly végzett Soós Attila jegyzi, akinek az egyik osztályfőnöke az a Horváth Csaba volt, aki bravúros, a prózai színpadokon szokatlanul dinamikus rendezéseivel (Toldi, A nagy füzet) alaposan meglepte és elkényeztette a nézőket az elmúlt években.

P2130496-1600

Ennek a most már itthon is hivatalossá váló, vagyis, a Színművészeti Egyetemen tanított műfajnak kezdettől elkötelezett támogatója a MASZK, hiszen az alternatív színházi szférában eddig sem volt idegen a határeltolódás. Továbbá pártfogója a pályakezdőknek is, emiatt hívták életre a 21. Thealter Fesztiválon debütáló U21 programot (az U a sportvilágban használt kifejezésre, az utánpótlásra utal), amely kifejezetten rájuk koncentrál. A MASZK tehát évek óta tudatosan dolgozik a generációs újjáépítésen nem csak a játszók, de a közönség fiatalítását is célba véve.

A Cleansed  című előadás is mozgásszínházi produkció. Az előadást létrehozó Trojka Színházi Társulás alkotógárdája harmincon aluli, formációjában remélhetően még sokáig állandó, aktivitásukat tekintve viszont alkalmi társulás, ugyanis valamennyien más együttesekkel is dolgoznak, így Trojkás együttállásukat az egyeztetés szabja meg.

Ebben a darabjukban a játszók öten vannak, párosával egymást váltva, ciklikusan lépnek a színpadra: férfi-nő, férfi-nő, férfi…. és majd egy talált nő. Három különböző történetet mondanak el a párkapcsolatok várhatóan váratlan kimeneteléről a tánc, az akrobatika és a verbalitás kevert nyelvén. Nagyon kevés beszéd hangzik el, a „fölösleget” az alkotók törölték (a rendező és irodalmi munkatársa Nagy Orsolya), a színészek inkább lemozogják a körítést, s amikor szóra nyitják a szájukat, csak a tőmondatos lényeg hangzik el például így: soha nem csaplak be.

„Jártál már fiúval?” – kérdezgeti a közönség első soraiban ülő lányokat az egyik esettanulmány szereplője Béres Miklós, akinek félszeg mosolyát nem tudjuk, hogy elhiggyük-e, vagy inkább gyanakodjunk, hogy rosszban sántikál, mint a Lepkegyűjtő főhőse? Az óvatosság győz, s csak az ötödik fiatal nő megy bele a játékba (még szerencse, mert, ha netán senki, lőttek volna a színész jeleneteinek), így ez a fejezet a felkészült profi és az „egy közülünk” párosává válik. A jóhiszemű néző játékba vonása ütős ötlet, mert így hatványozottan erősödik fel a helyzet átverés szaga, a túláradó kedvességbe csomagolt baljóslatú kiszámíthatatlanság.

P2130461-1600

Bárnai Péter és Egyed Bea kettőse fehér ruhában, de késsel a kézben érkezik a nászra, jeleneteikben az egyidejűleg fellángoló szenvedélyes szerelem és a gyilkos indulatok kergetőznek egymással. Fehér László és Hay Anna kapcsolata a másik leigázására koreografálódott, s azt vetíti előre, hogy az egymás kínzása és alázása egy életre nélkülözhetetlen társasjátékká válhat.

A Trojka előadása még a Kis Zsinagógában megszokottnál is bensőségesebb stúdió-előadás. A csökkentett méretű nézőtér felkerült a színpad két oldalára, s a középen szabadon maradt páston játszottak a színészek. Ennek köszönhetően mi, nézők egyszerre láttuk az előadást, s a szemben ülőket. Ily módon tehát nem csak a játékot, de ártatlannak tűnő embertársainkat is szemrevételezhettük, rajtuk keresztül pedig magunkhoz találhattunk, saját kapcsolataink rejtett rugóihoz.

Ibos Éva

[nggallery id=553]

 Fotó: Révész Róbert