Tiszatájonline | 2020. március 3.

Perzselő szenvedélyek

A SZEGEDI KORTÁRS BALETT
VÁGY-ESTJE VARIÁCIÓ HÁROM RÉSZBEN EGY TÉMÁRA
A Szegedi Kortárs Balett nagy sikerrel mutatta be Vágy címmel háromrészes  estjét pénteken a kisszínházban. A vágy három arcát, vagyis Juronics Tamás felújított táncjátékát, a Bernarda Alba házát, Enrico Morelli új koreográfiáját, a Coppéliát és Roberto Galvan tánctörténeti jelentőségű művét, a Koncert tangóharmonikára és zenekarra című darabot szerette a közönség… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

A SZEGEDI KORTÁRS BALETT VÁGY-ESTJE VARIÁCIÓ HÁROM RÉSZBEN EGY TÉMÁRA

A Szegedi Kortárs Balett nagy sikerrel mutatta be Vágy címmel háromrészes  estjét pénteken a kisszínházban. A vágy három arcát, vagyis Juronics Tamás felújított táncjátékát, a Bernarda Alba házát, Enrico Morelli új koreográfiáját, a Coppéliát és Roberto Galvan tánctörténeti jelentőségű művét, a Koncert tangóharmonikára és zenekarra című darabot szerette a közönség.

A három koreográfiából csak egy teljesen új a Szegedi Kortárs Balett Vágy-estjén, mégis igazi premier hangulat kerekedett péntek este a kisszínházban. A 2018-as bemutató idején lemaradtam Juronics Tamás darabjáról, a Bernarda Alba házáról, majd addig halogattam, hogy megnézzem, amíg lekerült a műsorról. Kár lett volna kihagyni, mert több szempontból is tanulságos produkció. Federico García Lorca legnépszerűbb drámájának nagy a kultusza világszerte. Szegeden máig emlegetik a különös tehetségű színész-rendező, Gaál Erzsébet nagyszerű, katartikus erejű 1996-os előadását, ami Fekete Gizi címszereplésével ugyanezen a színpadon zajos sikert aratott.

Juronics Tamás koreográfiája nem jelenetről jelenetre meséli el a tragikus történetet, inkább a tradicionális értékeibe merevedett spanyol falu fullasztó atmoszféráját villantja fel. A tápéi díszletgyártó bázis, a Scabello fémvázas szerkezetből és átlátszó plexifalakból hatszögletű „üvegházat” épített, ebben zárt, szűk térben elevenedik meg Bernarda és az öt lány sorsa. A többi mellékszereplőt eleve elhagyták, így még koncentráltabbá válhatott a konfliktus. Juronics tökéletesen választott zenét, hiszen Lorca mentora, a mindig képszerűen és szenvedélyesen fogalmazó Manuel de Falla kompozíciója, A bűvös szerelem egy andalúziai legenda nyomán keletkezett, melódiáival, különleges hangszerelésével is megidézi a spanyol cigány dalok és -táncok jellegzetes világát.

A Bernarda szerepét alakító Wéninger Dalma remek szólója adja meg az alaphangot: a korát és nézőpontját is jól jelző bottal táncol. Hatásos kép, amikor kivonul az üvegházból, vasfegyelemhez szoktatott lányai katonás sorfalat állnak, és a botot visszadobja nekik, mintegy jelezve: szelleme, gondolkodásmódja, rideg morális szabályai maradnak. Juronics Tamás koreográfiája pontosan érzékelteti a robbanásig feszült helyzetet, a lányok közötti kiélezett viszonyokat. Mindenki boldogságra vágyik, miközben reménytelenül boldogtalan. A nővérek teljes erőből az átlátszó plexifalnak tenyerelnek, mintha ki akarnák dönteni a túlnyomásos üvegház oldalát. A nyolcéves gyász elviselhetetlen terhének kifejezését a jelmeztervező, Bianca Imelda Jeremias földet súroló, súlyos fekete ruhái is erősítik. A frusztráció, a felgyülemlett indulatok hamar egymás ellen fordítják a lányokat, különösen miután a legkisebb húg, a szerelem jogáért küzdő Adela – Takács Zsófia táncolja kirobbanó energiával – fellázad, lefejti magáról a fullasztó gyászruhát, nekifut és felszökken az üvegház falára. Elszabadul a rosszindulat, a kitör a féltékenység, az egymás ellen forduló testvérek még inkább pokollá teszik az amúgy is elviselhetetlen bezárt életet. Lorca darabjában még láthatatlan szereplő volt a vágy tárgya: a vonzó ifjú, Pepe el Romano, de itt megjelenik, és a plexifallal elválasztva táncol látványos, különös hangulatú duettet Adelával. Kiss Róbert (a próbán váltótársát, Vincze Lotárt is láthattuk ugyanebben a szerepben) pár percbe sűrítve is meg tudja mutatni, mi az, ami vonzó a falon túli szabad életben. A drámai csúcspontokat felerősítik Stadler Ferenc hatásos világítási megoldásai, a balladai félhomálynak, a felizzó vörösnek, az ajtón beáradó fénynek is dramaturgiai funkciója van. Hogy a szeretetlenség, a megcsontosodott tradíciók, a morális szabályok lélektelen követése hova vezet, győzhet-e a lázadó szerelem, arra Lorcától is tudjuk a választ. Juronics Tamás drámai erejű koreográfiájában csak egy pillanatra villan fel a fényárban Adela élettelenül himbálózó teste.

Enrico Morelli darabja, a Coppélia ősbemutató: az olasz vendégkoreográfus a népszerű klasszikus balettmese alapján alkotott teljesen új, kortárs táncjátékot. Az persze kissé zavarba ejtő, hogy E. T. A. Hoffmann történetét nemigen lehet benne világosan nyomon követni, csak néhány momentumból következtethetünk arra, erős inspirációs forrást jelenthetett az eredeti mese is. Ez a Coppélia inkább egy belső utazás, menekülés a magánytól, a szerelem keresésének története. Morelli Léo Delibes népszerű balettzenéjének néhány tételét is felhasználta, de az egyik csoportos jelenetben meglepetésre Patty Pravo 1960-as évek végi világslágere, a La Bambola is felcsendül, ami különös ízt ad a bábu-baba-cselekményszál és a szerelem értelmezésének. Hasonló lehet a hatása az olaszokra, mint amikor Kovács Kati nekünk énekelte: „Nem leszek sohasem a játékszered…” A darab mindenesetre ettől kap egy kis játékos felhangot, ami jól oldja a traumatikusabb pillanatokat. Az egyik főszerepet – a klasszikus változatban Ferenc, az udvarló szerepét – Vincze Lotár táncolja, aki technikailag, fizikailag, az emocionális kifejezés gazdagságában is hihetetlenül sokat fejlődött néhány évad alatt, és mára a társulat egyik meghatározó tagjává vált. Különösen hatásos a darabot záró poétikus szerelmi kettősük Takács Zsófiával.

Tanulságos volt újra találkozni az est harmadik részében a tánctörténeti jelentőségű koreográfiával, Roberto Galvan Astor Piazzolla kompozíciójára készült Koncert tangóharmonikára és zenekarra című darabjával. Emlékszem, milyen zajos siker volt 1993 februárjában a Szegedi Balett ősbemutatója. Bodor Johanna, Péntek Kata, Zarnóczai Gizella, Juronics Tamás, Pataki András, Topolánszky Tamás és a többiek akkori mozdulatai ma is bevillannak. A Szegedi Kortárs Balett mostani társulata talán homogénebb, nincsenek olyan látványos alkati és felkészültségbeli különbségek a táncosok között, de talán emiatt a karakterek sem annyira egyediek és különlegesek. Roberto Galvan valóságos argentin tangótörténeti kurzust rejtett koreográfiájába. Az első tétel a rövid bevezetés: a nyitó képben egy férfi és egy nő táncol épp csak felvillanva a tangó világát. A második tételben (allegro marcato) a férfiak gyakorolják, finomítják, csiszolgatják egymással a még újdonságnak ható tánclépéseket, a sajátos tangós sétát a zene lüktetésére – lassú-lassú-gyors-gyors-lassú –, a partner vezetését. A feszültség szinte tapintható, a vetélkedés hamar durva vitává, macsó kakaskodássá válik. A folyamatot plasztikusan érzékeltetik az együttes férfi táncművészei, Graziano Bongiovanni, Adam Bobák, Czár Gergely, Kiss Róbert és Vincze Lotár. Roberto Galvan hangsúlyozza: a tangó egyik szülőhelye a kikötő, a külváros, így kialakulása összefüggött a prostitúcióval, a bordélyházak kultúrájával – a harmadik tételben (moderato) a nők erotikusan túlfűtött tánca idézi meg ezt a világot. Szigyártó Szandra, Bocsi Petra, Claudia Elvetico, Nier Janka és Takács Zsófia a nők vágyakozását is szemléletesen hozzáadják. A negyedik tétel (presto) már a perzselő szenvedély: a párválasztás idejére vörösen felizzik a színpad is. Egymásra találnak férfiak és nők, a tánc közös, mámoros szárnyalássá válik.

Hollósi Zsolt

Fotók: Tarnavölgyi Zoltán