Tiszatájonline | 2024. október 17.

Orfeum, konyak és Jerry Lee a zongoránál

MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ – CSÓKOS ASSZONY

JUGA PÉTER KRITIKÁJA
A Miskolci Nemzeti Színház ismét színpadra állított egy klasszikust, amelynek betétdalai valószínűleg még azoknak is derengenek, akik nem rajonganak az operettekért. A Csókos asszony a 20-as évek kissé dekadens, bohém és pezsgő Budapestjének életébe rántja be az embert.

Én ugyan nem szoktam kedvtelésből dúdolni az „Éjjel az omnibusz tetején”-t, vagy a „Van a Bajza utca sarkán”-t, de mégis kellemes élményekkel gazdagodtam, akár a tavaly bemutatott Csárdáskirálynő esetében. A miskolci színészek játéka, a balett-társulat, az énekkar és a zenekar komplex, összművészeti élményt nyújtott.

Szilágyi László és Zerkovitz Béla 1926-ban bemutatott operettje – híven a műfaji keretekhez – nem vetemedik szövevényes, kibogozhatatlan történet megírására. Fiatal szerelmesek csatája ez, amelyben az élet péklapátja kioszt néhány pofont, a nap kisüt, aztán újra beborul, de végül kiderül, ahogyan az is, ki mit érdemel. A szubrett némileg összezavarja a szerelmeseket, a buffó szórja a poénokat, a primadonna pedig a bonviváné lesz. (A folyamatos férfi-nő csatározások persze tartogatnak fordulatokat, nevetnivalót meg pláne.)

Hunyadiné (Seres Ildikó, Jászai-díjas) és Kubanek úr (Gáspár Tibor, Jászai-díjas) nevelt lányának kisebb, de a józsefvárosi Nagytemplom utca lakói számára annál többet jelentő sikerének lehetünk fül és szemtanúi, amikor bekapcsolódunk a történetbe. Pünkösdi Kató (Baranyi Emma) hangja, elragadó mosolya és igéző szemei lelkes fogadtatásra találnak. A fővárosi mulatók közönsége rajong érte, bizonyos férfiak pedig különösképpen – a többesszám pedig egyértelművé teszi, hogy konfliktusban nem lesz hiány. A „talált lányból” pedig hamarosan „csókos asszony” válik…

Az 1920-as évek dekadens világában lubickoló Dorozsmai Pista (Rózsa Krisztián) zenekarával járja Budapest mulatóit, estéről-estére, éjszakáról-éjszakára, elölről és újra. Rámenős, kicsapongó és megbízhatatlan, de érzékeny figura, aki szereti Katót, a lány pedig viszont. Ibolya Ede (Puskás Balázs e.h.) – Dorozsmai barátja és előadó társa – is szereti Katókát, de csak úgy plátóilag, Báró Tarpataky (Mertz Tibor, Jászai-díjas) pedig az ifjú tehetségek mecénásaként mindent elkövet, hogy a közelébe férkőzzön. Mindehhez csatlakozik még Rica-Maca (Varga Andrea, Hunyadiné lánya és orfeumi chansonett), aki hol Dorozsmait, hol Ibolya urat csábítaná el, azok meg viszont. (Mellesleg utóbbi Imola és Kankalin néven is megszólításra kerül, de mindegyikre hallgat.)

A smucig hentesnek, Kubanek úrnak mindez persze egyáltalán nem tetszik, pláne az idős „Törpetöky” báró – egészen addig, amíg üzletet nem szimatol a dologban. Némettel kevert, tört magyarja állandó humorforrás. A báró átnevezése mellett az eljegyzéskor a „kivágott platánfa tökén” kell lennie a menyasszonynak, valamint „ott meg kell húzni” (gondol itt a gyűrűkre), továbbá bármi neki nem tetszőt hall, azt hosszúra nyújtott „Was?” kérdés követi (sokszor szójátékkal: szewas), továbbá a Kubanek-féle würst és szafaládé a legjobb, még ha patkószeg kerül a virslibe, vagy netán állott az áru, akkor is.

Különösen jó ennyi fiatalt látni a színpadon. A tapasztalt színészek „már megszokott” profizmusa mellett ifjú tálentumok tűnnek fel és hatalmas motivációval lépnek a színház immár 201 éves deszkáira.

Puskás Balázs frissen érkezett egyetemi hallgatóként azonnal buffó szerepkörben lépett színpadra, amely – amellett, hogy egy meghatározó szerep – énekhangot és tánctudást is megkövetelt. Nemcsak, hogy kiállta a próbát, de a miskolci közönség kiemelt tapssal jutalmazta, megérdemelten. Baranyi Emma hangja pedig valóban elvarázsolja az embert, különös szépsége pedig még rabul is ejti, legalábbis én ebbe a csapdába estem. (Félreértés ne essék, mivel csak egyféle szereposztásban tekintettem meg az operettet, a látott és hallott színészekről írok, nem egyik vagy másik szereposztás rovására dicsérek.)

A zenei változatosság frissé teszi a darabot. Megjelenik benne a ragtime, a jazz, az opera és a rock’n’roll is egy-egy epizódszerepben. Kacsenyák Gábor (az MNSZ énekkari tagja) szopránját követően (ő maga) rákezd a Great Balls of Fire c. – talán legismertebb – Jerry Lee-számra. Ez a jelenet – amellett, hogy ütős – kifejezetten „miskolcinemzetis” és „szőcsarturos” volt számomra. Nem mellesleg a rendező (Szőcs Artur) Báró Tarpataky is egyben, Mertz Tibor mellett. Az MNSZ zenekara pedig mindezt élőben prezentálja, nincs tehát „gépi zene”, minden analóg, tehát ami történik, az valóban ott történik és akkor.

A tánc aprólékosan kidolgozott koreográfiával és a legkülönfélébb stílusokkal jelenik meg, köszönhetően Kocsis Andreának, Lukács Ádámnak és persze a teljes Miskolci Balettnek. 

A dialógok pörögnek, a beszólások ülnek, a tempó töretlen, egyszerűen nem hagynak üresjáratokat a több mint 3 órás játékidő ellenére. A színházból kilépve szinte hiányzott a színpadon látott kávéházi, orfeumi közeg füstös homálya, annak túlfűtöttsége, mámoros, pezsgőben és konyakban úszó, végtelen éjszakákba merülő világa. És persze Kubanek meg Ibolya beszólásai…

Azt hiszem ez az előadás 100 évvel ezelőtt is teltházzal ment volna. Könnyed és szórakoztató darab, profi kivitelezésben.

Juga Péter










Fotók: Éder Vera





Szilágyi László és Zerkovitz Béla: Csókos asszony (1926)

Rendező: Szőcs Artur

Játsszák: Baranyi Emma, Rózsa Krisztián, Gáspár Tibor, Seres Ildikó, Puskás Balázs, Mertz Tibor, Varga Andrea

Miskolci Nemzeti Színház

Bemutató: 2024. 09. 20.