Tiszatájonline | 2019. július 15.

Nyáresti, csaknem alkoholmentes limonádé

SZERELMES SHAKESPEARE
Remek ötlet volt Tom Stoppardtól ez a történet! Nem sok igaz belőle, viszont nagyonis valódi. Shakespeare nemcsak a világirodalom legnagyobb drámaírója volt, de egyben korának színes közéleti figurája, színházi embere. Nemcsak darabírónak, de egy darab hősének is kiváló. Ebből az indíttatásból született meg a Szerelmes Shakespeare, eredetileg film forgatókönyvnek szánták. Miután a belőle készült mozi 1999-ben nyert egy csomó Oscart és más díjakat, nem csoda, hogy hamarosan elkészült a színdarab-változat is… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

SZERELMES SHAKESPEARE

Remek ötlet volt Tom Stoppardtól ez a történet! Nem sok igaz belőle, viszont nagyonis valódi. Shakespeare nemcsak a világirodalom legnagyobb drámaírója volt, de egyben korának színes közéleti figurája, színházi embere. Nemcsak darabírónak, de egy darab hősének is kiváló. Ebből az indíttatásból született meg a Szerelmes Shakespeare, eredetileg film forgatókönyvnek szánták. Miután a belőle készült mozi 1999-ben nyert egy csomó Oscart és más díjakat, nem csoda, hogy hamarosan elkészült a színdarab-változat is. (Csak azt nem értem, miért nem musical.)

A szüzsé pofonegyszerű. A népszerű drámaíró alkotói válságban van, ami ebben az időben pénzügyi válságot is jelent. Romeo és Ethel címmel egy komédián gyötrődik. Ám jön egy gazdag és gyönyörű ifjú lány, Viola, aki iránt szerelemre lobban. A szerelem lobogását nagyban segíti, hogy az illető hölgy hosszan, betéve, csillogó szemmel idézi neki korábbi műveit. A múzsától az ihlet nyomban lábrakap, ám Ethelből Júlia lesz, a komédiából pedig könnyes tragédia. A dráma párhuzamosan íródik Will és Viola történetével. Ennek a lánynak is magasrangú vőlegényt írtak elő, szerelmük a csepürágóval teljesen reménytelen. Ő mégis álmát hajtja, színpadra szeretne lépni, ami azért is kockázatos dolog, mert akkoriban csak férfiak játszhattak a színházban, a női szerepeket is ők alakították. Nőtől ez erkölcstelen dolog lett volna.

A Szerelmes Shakespeare azonban mégse lesz tragédia. Hiányzik belőle a főhősök engesztelhetetlen szembeszegülése a sorssal. Ők lázadoznak ugyan, de végsősoron elfogadják, ami rendeltetett. És hiányzik belőle néhány hulla. Egy igazi Shakespeare-tragédiában végzetet mindig halál vagy halálok pecsételik meg és teszik visszavonhatatlanná.

Persze most nem is ez volt a szándék.

A sikeremixet jól kapta el a Madách Színház és ügyesen kapta át tőle a Szegedi Szabadtéri. Bizonyára ebben a darabban nincs benne három évad, mint a Mamma miában, de két teltház azért van benne.

Fölösleges volna pécsisándorokat, tolnayklárikat, mensárosokat, gábormiklósok lába nyomát keresni az előadásban. A régi nagy Madách hagyományából leginkább a szakszerű színrevitel, a rendezői profizmus érvényesül. A jelmezek gyönyörködtetőek (Romhányi Nóra), a díszlet tetszetős és látványos átváltozásokra ad alkalmat (Rózsa István).  A vetített elemek a szegedi éjszakában is jól érvényesülnek. Szirtes Tamás rutinosan szervezi meg a tömegjeleneteket, jól mozgatja a szereplőket. A kőszínházi színpadtechnikát egyáltalán nem hiányoljuk. Gulyás Levente némi zenét írt a történethez. A muzsika funkcionális, szórakoztat is, picit hozzá is tesz a történethez.

De az egész nem túl nagy ügy. Rossz színészt nem láttunk benne, de csak akkor válik izgalmassá, ha nagy művészek bukkannak föl. Például Galbenisz Tomasz, aki szabó-epizódistaként virtuóz magánszámban mutatja meg, micsoda küzdelmet jelent egy műkedvelőnek a föllépés. Szerednyey és Magyar színigazgató urak szakértelemmel hozzák esendő, reménykedő figurájukat. Mozdulatlanságában is erőt és fenséget sugároz Csákányi Eszter királynője. Nemcsak rangjánál, de személyiségének erejénél és tehetségénél fogva is magabiztosan uralkodik a férfialattvalók fölött. Hasonlóan erős Sáfár Mónika dajkája. Ő, aki egykor, mint Elizabeth tündökölt ezen a színpadon az eggyel idősebb generációt is hitelesen hangulatosan hozza.

A dráma a drámában, a Rómeó és Júlia részletekben Nagy Sándor nagysándorként, erőtejesen, profi módon alakítja a boldogtalan szerelmest. Júliát viszont nem Petrik Andrea, hanem Viola megformálásában látjuk. Ihletett, de cseppnyi amatörizmussal fűszerezi. Mégiscsak a tolnaykláryk, almásiévák földjén járunk. Nagy végig lázban ég, izzásban tartja a címszerepet, arca szuggesztív, gesztusai erőteljesek. Petriknek viszont ezer színe van. Ahogy a reménytelenségben is képes reménykedni, ahogy keresi az apró örömöket, és nem érdekli, meddig tart boldogsága. Mindig képes meglepni, minden pillanatban lehet szeretni.

Jó kis limonádé ez a Szerelmes Shakespeare. Bár az én ízlésem szerint kicsit kevés benne a gin.

(P.s. Második estén a limonádét az ég nyakon öntötte egy hatalmas záporral. Épp a finálét verte el a vihar. A taps és a meghajlás elmaradt, ismétlés már nem jár.)

Márok Tamás

  

Fotó: Madách Színház / Mohos Angéla