Nézőtér fényárban

DANTON HALÁLA A VÍGBEN ALFÖLDI RENDEZÉSÉBEN

Nincs mód részletesen elemezni, pedig fontos része az előadás egészének, hogy az ifjú Büchner darabja mennyi problémát rejt magában. Mint oly sok ifjú titán, legyen akár nagyon tehetséges is az illető, sokkal több mindent akar egy műben a néző elé tárni, mint amennyit a szerkezet jólesően elbír. Röviden szólva a Danton halála nem a legjobban megírt színpadi mű, hogy mégis ilyen hosszú ideje él és megél a különböző színházi repertoárban egyszerre talány és elemzendő kérdés.

Alföldi rendezésének legnagyobb erénye, hogy nem fedi el a darab hibáit, nem integrálja csinnadrattával a széteső részeket, legfeljebb igyekszik élvezhetővé tenni az előadást. Ott érhető tetten Alföldi tehetsége, hogy megáll, tudomásul veszi a darab mozaikosságát, nem fedi el sem harsánysággal, sem finomításokkal a széteső részek mibenlétét.

Nagyban, nagyon nagyban segíti őt a díszlet megálmodója Menczel Róbert. A szürke-fekete puritán teret csak egy hatalmas guillotine ferde kése szeli át. Egyszerre strukturál és teremt fenyegetettségérzést. Végig alatta, mellette, előtte játszanak a színészek. Legyen szó Isten létéről szóló filozofálásról, életszeretetről és életelvetésről, vagy a fősodorba tartozó radikális világnézeti összecsapásról. Fémből készült guruló székek (szintén guillotine-ra emlékeztető háttámlával) és állványok alkotják még a díszletet. Ugyancsak jól eltalált a Nagy Fruzsina által tervezett jelmezek stílusa, modern eklektikája. Díszlet is, jelmez is nagy segítségére van a rendezőnek a darab egyben tartására.

A frissített szöveg és Forgách András irodalmi megoldásai a darab aktualitását teszik szinte azonnal közérthetővé. Itt azonnal meg kell állni egy pillanatra, személyes rosszallásomat kell megosztanom az olvasókkal, a színészek beszédtechnikáját illetően, ami főleg az első felvonásban csapnivaló. Nem tudom, hogy ez mennyire „köszönhető” a hangosításnak és mennyire a hanyag színészi munkának. Nemcsak ezen az előadáson tűnt fel nekem, hogy mennyire nem fordítanak gondot a beszéd minőségére. Alig van a színpadon karakteres férfihang, de a nőknél sem sokkal jobb a helyzet. Nagy kivétel ebben a tekintetben Bata Éva. Dicséret érte.

Alapvetően jó előadás Alföldi rendezése, érdemes megnézni és nemcsak aktuális mozzanatai miatt. Nagyon tetszett, ahogy a nézőtéri fények (hol a teljes, hol csak a páholyok fölötti fények) fel-le kapcsolásával jókora pluszt kap az előadás. Nem értek egyet Csáki Judit (természetesen rendkívül értő) kritikájával abban a tekintetben, hogy ez nem arról szólna, hogy „figyelj néző, rólad, neked beszélünk, ordítunk, fenyegetünk, halkulunk el”. A fiatal színészek megjelenése a karzaton, a szereplők megjelenése a nézőtéren, mind-mind a rendezés legfontosabb motívumát hivatottak megjeleníteni. Felrázni akar, bevonni akar, figyelmeztet és fenyeget. Néző ez rólad szól, érted szól, ébredj!

Hevér Gábor Saint-Just alakítása kiemelkedően jó, rollerezve, szónokolva egyaránt remekül hozza a kortárs politikus egyik alaptípusát. László Zsolt Robespierre-je kellően merev, rideg, elvek és nem humánum szerint ítélkező, jó alakítás. Kifejezetten tetszett Rajhona Ádám és Dengyel Iván kettőse, ahogy az „istenadta nép”-et megjelenítik. Stohl András Dantonja inkább a második felvonásban karakteresedik ki. Hegyi Barbara alakítása finoman simul a groteszk játékmódhoz és szerez nagyon kellemes perceket a nézőnek.

Minden kritika – kivétel nélkül – kiemeli a zenei részek, az ének jól illeszkedő jellegét, csak csatlakozom ehhez a véleményhez.

Ha tehetik, nézzék meg az Alföldi rendezte Büchner darabot, egyszerre kapnak általános és a jelenre nagyon is konkrétan utaló társadalomrajzot.

Fürth Éva

Fotó: vigszinhaz.hu (Gordon Eszter)