Na ki a Néró?

KI VELE, NÉRÓ! THEALTER FESZTIVÁL
A k2 társulat Ki vele, Néró! darabja a Néró, a véres költő című Kosztolányi Dezső regényen alapuló tantermi előadás. A nyitójelenetben Bálint (Formán Bálint) és Zsuzsa (Gyöngy Zsuzsa) egy k2-es darabot próbál, ami teret adhat olyan értelmezéseknek, hogy a valós emberek, valós próbáját láthatjuk egy fikción – magán az előadáson keresztül… – VAJSENBEK PÉTER KRITIKÁJA

K2 TÁRSULAT: KI VELE, NÉRÓ!

A k2 társulat Ki vele, Néró! darabja a Néró, a véres költő című Kosztolányi Dezső regényen alapuló tantermi előadás. Rendezője Fábián Péter.

A nyitójelenetben Bálint (Formán Bálint) és Zsuzsa (Gyöngy Zsuzsa) egy k2-es darabot próbál, ami teret adhat olyan értelmezéseknek, hogy a valós emberek, valós próbáját láthatjuk egy fikción – magán az előadáson keresztül. Az ezek után megjelenő Oszi (Domokos Zsolt) az egyedüli aki nem saját nevét viseli a darabban, ennek okára majd rávilágítok. Az először segédrendező, majd rendező Oszi a befolyásos apja anyagi segítségével tud posztján maradni, a többi szereplőtől valamilyen tiszteletet kicsikarni. Az anyagi problémákkal küzdő Bálint és Zsuzsi ki vannak szolgáltatva Oszi akaratának, emiatt nem is tudnak hosszantartóan lázadni Oszi karakterével szemben. Ebben nagyon hasonlítanak a regényben megjelenő Senecára, aki nyíltan nem meri kritizálni a császárt.

A dilettáns rendező cserélgeti a szerepeket, Bálint először Nérót, majd Senecát játssza, Zsuzsi pedig Seneca után Nérót, majd Britannicust. Oszi úgy érzi egyre jobban tud azonosulni Néró szerepével, ezért ő játssza, és egyre jobban át is veszi a karakter dühét és elkeseredettségét. Ezt az azonosulást az is elősegíti, hogy nem a saját, valódi nevén szerepel az előadásban. Így identitását ebben a szerepben találja meg, ebben teljesedik ki, színészileg is. Nagyon izgalmas ahogyan a rendező Oszi, egyben a császár Néró, utasításokat ad a szereplőknek, mintha az alattvalói lennének, akik kötelesek teljesíteni parancsait.

Az előadás végére Oszi már teljesen átveszi Néró szerepét, és a Kosztolányi regényhez híven megmérgezi Britannicust (Gyöngy Zsuzsa), vízben oldott orrcseppel(!?) Ennek hatására Zsuzsi rosszul lesz, így nem tud tovább játszani, megszűnik az a pozíció, hogy a fikción belüli fikcióban szerepeljen. A magára maradt Oszi Néró módjára tombol, az előadás nem jön létre. A darab nagyon viccesen hívja fel a figyelmet arra a művészettel kapcsolatos politikai problémára is, amikor a dilettantizmus kerül hatalomra, rendezői pozícióba.

Az előadás kb. másfél óra, sok jelentésréteggel és humorral, szerintem nagyon hasznos lehet a diákoknak. Remélem az átbeszélő foglalkozással együtt belefér a tantervbe.

Vajsenbek Péter