Ha páratlant dobsz, padon alszol!

MENTŐCSÓNAK EGYSÉG – STEREO AKT: CÍM NÉLKÜL – HAJLÉK-KALAND-JÁTÉK

Vasárnap délután a közel negyven fokos hőségben nehéz épkézláb dolgot művelni. Már a legkisebb aktivitás erőtlenné tesz, koncentrálni bármire is pedig szinte lehetetlen. A Mentőcsónak Egység és a Stereo Akt interaktív színházi társasjátéka viszont nem lett volna autentikus egy klimatizált és komfortos térben. A szélsőséges időjárási viszonyoknak való kiszolgáltatottság csak hozzásegített ahhoz, hogy valóban a „játék” részesévé váljak: könnyebben tudtam azonosulni azoknak a helyzetével, akik sosem húzódhatnak vissza hűtött otthonaikba, vagy térhetnek be egy jegeskávéra a szomszédos cukrászda párásítóval elviselhetővé enyhített teraszára.

A Cím nélkül… nem habkönnyű nyáresti darab, hanem kemény élmény. Az én torkom legalábbis már a második perc után összeszorult, amikor kiderült, hogy az egyik „játékvezető” korábban maga is hajléktalanként élt, igaz, az utcáról mára sikerült felküszködnie magát egy olyan lakásba, melyen tizedmagával osztozik. A társasjáték végére szinte Herkulesként tekintettem rá, és elképzelhetetlennek tűnt számomra, hogyan volt képes ebből az élethelyzetből kiverekedni magát. A csoportokra osztott közönség számára az volt a feladat, hogy fél évet éljen túl az utcán 35.000 forinttal a zsebében, s lehetőség szerint gyűjtsön össze ez idő alatt százezer forintot, mellyel szociális albérletre pályázhat. Nehezítő körülmények mindig adódtak, de a legnehezebb faktor mégis maga az idő volt: minden utcán töltött hónap nyolc évet öregít az alultáplált emberi testen. A kezdetben pozitív, lelkes hozzáállás, meg a „majd megoldjuk” hangzatos magabiztossága körülbelül tíz perc alatt csapott át olyan érzésbe, hogy mindegy, jó lesz a pad is, csak ezt az egy estét, vagy talán még a következőt húzzuk ki valahogyan. Egyszóval éljük túl az utcát, legyünk szerencsések.

Mert ez igazából nem is a képességek játéka, hanem szerencsejáték. Ha szerencsénk van, akkor az utcamaffia nem töri be az orrunkat, nem fagy le és nem üszkösödik el a lábunk, nem csípnek össze a poloskák a „fapadon”, nem leszünk rühesek, férgesek, tetvesek, nem kapunk ételmérgezést, nem lincselnek meg a helyi lakópark buzgó szülői, ha nyilvános wc híján a játszótér melletti bokorban végezzük dolgunkat, nem ázunk el egy hirtelen viharban és kapunk tüdőgyulladást, mert a gyógyszer szinte megfizethetetlen, nem futunk össze néhány hónapnyi padon alvás után a volt anyósunkkal/exünkkel/gyerekünkkel, nem kell aznap 23 kilométert gyalogolni, (szállótól a Karitasz zsíroskenyérig, onnan a tüdőgondozóig, aztán a város másik felébe a Krisnások paprikáskrumplijáig, majd vissza a szállóra) hanem csak tizet, mert sikerül lógnunk a buszon, nem lukad ki a cipőnk, nem küldenek el a fertőtlenítő állomásra, nem kell leülnünk két hónapot, mert a hajléktalanságot Magyarországon 150.000 forintra büntetik, aztán meg kezdj valamit a priuszoddal, nem eszik el előlünk a karácsony táján kuka mellé helyezett, enyhén avas kocsonyamaradékot, nem kapunk idegösszeomlást és nem leszünk alkoholisták, vagy gyógyszerek rabjai, nem kérnek állandó lakcímet a telefonba, mikor állásinterjúra jelentkezünk, sikerül kiváltanunk a Fedél Nélkül terjesztői igazolványt, és eladnunk napi párat, találunk néhány tűrhető dekket a kukában, amiből még kiszedhető a dohány, nem lopják ki fejünk alól a bakancsot álmunkban, nem rúgják szét a szemüvegünket is az arcunkkal együtt, mert előbbi drága, nem lobbizza ki valami milliárdos az önkormányzatnál, hogy szálloda legyen a szociális szálló helyén, ahol hosszas várakozás után végre egy évre szobát kaptunk, nem talál meg az apánk/férjünk, aki elől elmenekültünk, nem veszik el tőlünk a gyerekünket, mert már nincs hely az anyaotthonban, nem szólnak be, nem rúgnak ki, nem köpnek le, nem jelentenek fel, nem lopnak meg, nem üldöznek el, nem vernek át. Talán mindezt megússzuk, talán valahogy megoldjuk, talán valahogy kibírjuk, vagy talán nem oldjuk meg, nem ússzuk meg, nem bírjuk ki, de legalább hamar vége lesz. Igen, ez van. Boross Martin interaktív színházi társasjátéka egy olyan játék, amiben nyerni nem lehet. Abban viszont hasonlít a többi társashoz, hogy itt is az jár legjobban, aki leghamarabb éri el az utolsó mezőt… Kemény játék. Ajánlom minden honfitársamnak, szülőnek, gyereknek egyaránt, hiszen legfőbb tanulsága mindannyiunk számára hasznos: a nagy magabiztosság, a diszkrét odanemnézés csak addig tart, míg bele nem futunk egy rossz konstrukciójú lakáshitelbe, vagy ki nem derül, hogy a házassági szerződés mégsem lett volna hülyeség, vagy akármi. Bármelyikőnk számára, bármikor elkezdődhet a valódi játék.

Váraljai Anna

Fotó: Thealterphoto 2017

Mentőcsónak Egység – STEREO Akt (Budapest): Cím nélkül – hajlék-kaland-játék

Szereplők: Balog Gyula, Kőszegi Mária, Szabó Zola
Játékvezető-szakértő: Szenográdi Réka
Szerző: Fábián Gábor és a stáb
Dramaturg: Ivanyos Ambrus
Zenei vezető: Rimóczi István
Látvány: Schnábel Zita
Játékfejlesztők: Tar Ágnes, Bass László, Csató Bálint, Gosztonyi Márton, Jakus Róbert
Konzultáns: Bass László
Produkciós asszisztens: Török Tímea, Tési Dóra
Rendező: Boross Martin