tiszatáj | 2020. július 18.

Mégis szabadtéri

OPERAJÁTÉK HÄNDEL NYOMÁN
Sokáig úgy tűnt, teljesen elmaradnak az idei Szegedi Szabadtéri Játékok. A COVID-járvány a színházakat is bezárásra ítélte. Aztán csillapult a ragály, fokozatosan enyhítetek a korlátozásokon, és a fesztivál vezetői lehetőséget láttak, hogy az újszegedi szabadtérin tartsanak néhány előadást. Kezdetben úgy tűnt, csak minden harmadik széket tudnak eladni, de aztán a szabadtéri eseményeken ezt a korlátot is eltörölték… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

OPERAJÁTÉK HÄNDEL NYOMÁN

Sokáig úgy tűnt, teljesen elmaradnak az idei Szegedi Szabadtéri Játékok. A COVID-járvány a színházakat is bezárásra ítélte. Aztán csillapult a ragály, fokozatosan enyhítetek a korlátozásokon, és a fesztivál vezetői lehetőséget láttak, hogy az újszegedi szabadtérin tartsanak néhány előadást. Kezdetben úgy tűnt, csak minden harmadik széket tudnak eladni, de aztán a szabadtéri eseményeken ezt a korlátot is eltörölték.

A ligeti színpadot régóta használják a Dóm tér másik játszóhelyeként. Már a 70-es évektől, amikor még szabadtéri moziként is működött, rendszeresen tartottak itt könnyűzenei koncerteket, prózai előadásokat, Rádiókabarét, operetthangversenyt. Operaelőadástb azonban csak egyszer, 2011-ben a kolozsváriak mutatták be Puccini Gianni Schicchijét és a Mario és a varázslót, Vajda János operáját. Ami azért is érdekes, mert a színpad és a zenekar részére fönntartott előtér elég tágas, a nézőtérre is befér 1200 ember. Körös-körül nagy fák, a helyszín kicsit a Margit-sziget, vagy a debreceni Nagyerdő szabadtéri színházára emlékeztet.

Most Georg Friedrich Händel Agrippina című dalműve kerül színre. Az ősbemutató 1709-ben Velencében volt, a teljes mű hossza mintegy 3 és fél óra. Akkoriban máshogy telt az idő, legalábbis más volt a közönség érzete. Ma egy efféle darabot alighanem a hozzáértők is hosszúnak találnának. Ezért aztán Pányik Tamás rendező és Pál Tamás karmester úgy döntöttek, alaposan meghúzzák a darabot.

– Csaknem az összes recitativót kihagyjuk, az énekbeszédes részek helyett Pányik Tomi írt frappáns, rövid, jól követhető prózai dialógusokat – meséli Pál. – A zenével én foglalkoztam. Ennek a korszaknak tipikus megoldása volt az úgynevezett da capo áriatípus. Ez olyan háromrészes forma, ahol a szóló harmadik szakaszában visszatér az első rész, csak variációkkal. Ezeket jórészt kihúztam. Így egy kétszer egyórás előadás jött létre, ami mai füllel is teljesen hallgatható. A zenés részek szövegét én fordítottam le, írtam át. Régen sokat zongoráztam Blum Tominak (egy újabb Tamás!), aki amellett, hogy kitűnő karmester volt, operák sorát fordította le zseniálisan, többek között a Carment, a Rigolettót, az Álarcosbált vagy az Otellót, és egy sor Wagnert. De ő fordította például a Porgy és Besst, amelyet én mutattam be 1970-ben Magyarországon. Arra törekedtem, hogy jól énekelhető, érthető legyen a szöveg és pontosan fejezze ki a drámai szituációt. Arra jöttem rá, hogy meg kell találni bizonyos kulcsszavakat, vagy kulcs-kifejezéseket, amelyek a zenileg hangsúlyos pontokon hangzanak el, aztán többször megismétlik őket, Ha ezt megtaláltam, akkor már könnyű dolgom volt. Händel muzsikájára azt lehetne mondani, hogy barokk könnyűzene. Nagyon szép, dallamos, de ajtó-ablak tárva: nincsenek olyan kompozíciós megoldások, amelyek a megértését és a befogadását akár egy pillanatra megnehezítenék.

– Ez az első igazán saját operarendezésem – mondja Pányik Tamás. – 2017-ben a Coopera Sevillai borbélyában sok énekessel dolgoztam, de az Kerényi Miklós Gábor rendezésének felújítása volt. A tavalyelőtti Dóm téri Rigolettóban pedig Harangozó Gyula rendező asszisztense voltam. Nagyon fontosnak tartom, hogy az opera magyarul szólaljon meg. A nézőknek muszáj érteni minden szót, minden szándékot. Ha eredeti nyelven énekelnek, és ki van vetítve a magyar szöveg, az embereknek állandóan jár a feje és a tekintete, nem tudják fesztelenül követni a történetet. Mindez fokozottan érvényes egy vígoperára, ahol minden poénnak azonnal ülnie kell. Ez a történet az ókori Rómában játszódik, Agrippina császárné mindenáron biztosítani akarja a trónt fiának Nérónak. Ennek érdekében mindenféle cseleket sző. Nem „modernizáltuk” a történetet, nem kifejezetten mai díszletet és ruhákat tervezett, inkább kortalanokat. A hatalmi játszmák minden korban nagyon hasonlóan zajlanak le. Mi az, amit képesek vagyunk megtenni a hatalomért, vagy a szerelmünkért? Ki mindenkin gázolunk át? Mindezt nagyon humoros formában. De ilyenkor nem a szereplőkön nevetünk, hanem saját magunkon: Úristen, mi is pontosan így csináltuk!

– A koreográfusnak támogatni kell a rendezőt, hogy végig tudja vinni az elképzeléseit – véli Barta Viktória koreográfus. – Egy olyan kórust sikerült összeválogatnunk erre az előadásra, akiknek egy része egyben táncos is, de aki nem, az is szívesen és jól mozog. Talán nem is fog látszani, ki a táncos és ki a kórustag. Tíz kórustagunk van és hat táncosok, ők képviselik a népet. Aztán nekem kellett kitalálni a különféle kellékeket is, amelyek minél jobban megjelenítik a kampányt. Várandós vagyok, épp a bemutató napjára „vagyok kiírva”. De ez nem teher, hanem külön ajándék. A baba nagyon szereti az operamuzsikát!

Márok Tamás