Márok Tamás: Kedves Szegedi Szabadtéri Nonprofit Kft.!

Meglepődve láttam, hogy nem akadt senki, aki névvel vállalata volna a cikkemmel kapcsolatos ellenvéleményt. Személytelen válaszodat így nem tudom mire vélni, kedves kft. Írásom műfaja kritika, amely művészi kérdésekkel foglalkozik, arra művészi érvekkel lehetne válaszolni. A Te válaszod viszont hol tényekkel foglalkozik, hol, olyan állítást tulajdonít nekem, amit nem állítottam, hol meg a véleményemmel. Véleménnyel érdemes vitatkozni, de azt helyreigazítani értelmetlen. Színházszerető jogász barátaim egységesen azt mondták, hogy ezt a kérelmet közölni sem kellett, mert nem felel meg a helyreigazítás jogi, formai követelményeinek. Nem értettem egyet velük, mert az érdemi párbeszédet fontosabbnak tartom a jogi lehetőségnél.

Először valamit a tényekről.

Azt, hogy a Háry Jánost nem láttam, én magam írtam le. A róla szóló beszámolók, nyilatkozatok, képek, tévéfelvételek alapján szűrtem le azt, amit leírtam. Nem értem viszont, hogy az „eleven, érdekes produkció” kitétel miért sértené a te személyiségi jogaidat, kedves Szabadtéri?

Egyáltalán nem keltettem azt a látszatot, hogy az önkormányzattól független lennél. Szó szerint azt írtam rólad, hogy „immár nem a város intézménye, hanem önálló cég, ugyan nonprofit, de mégiscsak kft. Bevételt kell produkálni.”

Valóban régi vezetőd, Nikolényi István (biztosan emlékszel még rá!) honosította meg a Dóm téren a musicalt és a rockoperát, de ő egy évadban legföljebb 1-2 könnyű sikerdarabot játszott. Ráadásul remekműveket: az István, a királyt, a Macskákat, a Nyomorultakat, az Elisabethet, a Miss Saigont, a Képzelt riportot. Mondjam? Ezek sokkal jobb művek, mint az ideiek.

Az idegenforgalmi és marketing szempontokat én is fontosnak tartom, de egy művészeti lapban elsősorban a művészi kérdésekről beszéltem. Kár, hogy ezekre a felvetéseimre nem reagáltál.

A Zorbát – sokak véleményével összhangban – nem találtam izgalmas alkotásnak, a Csárdáskirálynő színpadán – Waldbühne ide vagy oda – mindig ott láttam a Budapesti Operettszínház rivaldájának a szélét.

Az írod, kedves kft, hogy a Mamma mia egy „világszerte uralkodó színházi felfogást” képvisel. Nos, az a szilárd véleményem, hogy ez a felfogás nem jó, unalmas.

Depardieu-vel meg az a legnagyobb bajom, hogy a közönség nem a Háry Jánost nézte meg, csak őt. Továbbá azt is sajnálom, hogy mintha neked, kedves kft a médiafölhajtás, a hírverés lenne igazán fontos, nem Kodály daljátéka. Persze, ha tényleg ez volt a fontos, akkor nem értem, miért bújt el a sztár, miért nem sétált a Kárász utcán, miért nem fagyizott egy teraszon, miért nem feszített szegedes pólókban, miért nem ment el mondjuk a Hungaricum Fesztiválra hallét enni? Az a véleményem (ezt nem kell helyreigazítani), hogy közügy, hány milliót költesz Te, a 100%-osan városi cég egy epizódszereplőre, akármilyen híres is. (Azt írod, téves a 100 ezer euró. Kérlek add meg a valós adatot! Ha a hollywoodi magánpénzből forgatott filmeknél tudjuk, itt se legyen titok!) Az a 30-40 millió forint, amit rá költöttetek, kedves Szabadtéri, egy telt ház bevétele. Nem reális gondolat hasonló bevétellel egy szólóestet tervezni? Azt is veszélyesnek tartom, hogy a sztár-mézesmadzag gyakorlat lesz: jövőre Placido Domingo játsza Nyegust, aztán meg Cindy Crawford Stellát a Hoffmann meséiben? Egy villa áráért?

Vezetőid valóban sokat dolgoztak az idén, hogy a megfordított színpadon előadásokat lehessen tartani. Naivitás a részedről, kedves kft, ha azt gondolod, hogy nem olvastam az alapítók álmairól, hogy majd hol itt, hol ott épül föl a színpad és a nézőtér. Nemhogy olvastam, néhány szemtanúval személyesen is beszéltem. Naivitás, sőt rosszindulat, sőt sértés. Ja, és téves! Nem véletlen, hogy a Dóm előtti színpadon nem változtattak. Az nagyon bevált. Az Szeged jelképe. Ez sokkal inkább tény, mint az én véleményem. Ezt te is tudod. Idén megfordultál, kedves Szabadtéri, aztán mi lett belőle? Az alkotóid ezzel az új helyszínnel semmit nem kezdtek.

„A Játékok szezonjának műfaji összetételét elemezve a szerző azt a hamis látszatot kelti, mintha a művészileg felhígult volna az idei évad” – írod. Hát, nem én a szerző keltem ezt a látszatot, hanem maga a műsor. Az elmúlt évtizedek elemzésével jutottam erre a következtetésre.

Évadértékelő cikkemre sok egyetértő reakciót kaptam, a megszokottnál nagyobb hév volt bennük. Nyilván sokan vannak olyanok is, akik nem értenek egyet vele, akiknek nagyon tetszett a Mamma mia, a Zorba vagy az Elfújta a szél. Én is szívesen meghallgatnám az indokaikat.

Ha lenne valaki, kedves Szabadtéri a környékeden, aki nevével is vállalja az ellenvéleményét, azzal szívesen eldiskurálnék műsorpolitikáról, marketingről, a város érdekéről, a közönség igényeiről és érdekeiről. De nem csak én, kapásból mondhatok 8-10 embert, aki szívesen beszállna a gondolkodásba. Egy 100 %-osan városi intézménynek ugye fontos az értelmes párbeszéd?

Kapcsolódó írásaink:

Helyreigazító közlemény (A Szegedi Szabadtéri Nonprofit Kft.)

Márok Tamás: Soha nem látott (A Szegedi Szabadtéri Játékok 2014-es évadáról)