Jézus utolsó órái Barabbás szemszögéből

– Michel de Ghelderode nem ismeretlen, de nem is túl sűrűn játszott szerző nálunk. Hogyan talált rá a Barabbásra?

– 1990 körül stúdiós vagy már pályakezdő színész voltam, még elengedhetetlen elme volt a színészetnek az olvasás, tanáraink ránk testáltak millió könyvet, akkor akad be ez a történet Ghelderode drámakötetéből. Az Escorial – ami Fülöp király önszáműző börtönéveiről szól, és jóval kevesebb szereplős történet – volt akkoriban a divatos darabja, már amennyire divatosnak és népszerűnek lehet nevezni az avantgárd Ghelderode-ot, akit nálunk kevésbé ismernek, pedig Brecht kortársaként pontos lenyomatot ad ma is az akkori színházról.

– A főpapok által feltüzelt tömeg Pilátus kérdésére Jézussal szemben Barabbást választja – a bibliai sztori most duplán aktuális: jön a húsvét, Putyin Ukrajna ellen indított háborúja miatt pedig a Ne ölj! parancsolata is másképp hangzik ezekben a hetekben.

– Önmagától, de magunknak köszönhetően is aktuális ez a történet. Azt gondolom, az elmúlt évszázadot már átölelte Ghelderode sztorija. Az az extra benne, hogy nem egy megszokott Krisztus-történetet kapunk, mert teljesen más szemszögből, más megvilágításból dolgozza fel a jól ismert kétezer éves sztorit. Máshova billennek a hangsúlyok. Kívülállóként tekint rá, ezért első olvasatra meglepő feldolgozás, hiszen egy történelmileg kevéssé ismert személy, Barabbás szemszögéből dolgozza fel Jézus utolsó óráit.

– Kárász Zénó kelti életre Barabbást, és tulajdonképpen a Szegedi Nemzeti Színház prózai tagozatának minden férfi tagja – kiegészülve Menczel Andreával és Tánczos Adriennel – megszólal a hangjátékban. Mennyire volt nehéz a pandémia miatti leállás idején összetrombitálni erre a munkára a szétszéledt társulatot?

– Az első leálláskor, még 2020-ban készítettem már egy hangjátékot, akkor Katajev darabját, A kör négyszögesítését vettük fel hét szereplővel, amit sokkal könnyebb volt összeszervezni. Akkor még igyekeztem azokra a kollégákra keresni darabot, akik Szegeden töltötték a lezárások időszakát. A nagyobb lélegzetű, több szereplős Barabbáson is gondolkodtam, volt a fejemben egy kiváló szereposztás, fiókba tettem, számítva arra, hogy a járvány nem ér véget, újabb leállás jöhet. Így is történt, amikor 2021 tavaszán újra bezártunk, akkor kért fel a színházunk vezetése, hogy csináljuk meg. A zenei anyagon már korábban elkezdtük ötletelni zeneszerző kollégámmal, Deák Gáborral, így elég jól álltunk az előkészületekkel. A tizenkilenc színész kollégát pedig néhány nap alatt sikerült összeegyeztetni.

– Noha hangjátékról van szó, kitaláltak hozzá egy minimalista, mégis hatásos vizuális megjelenést.

– Kényszerűség hozta ezt a megoldást, mivel a kész anyagot a Szegedi Nemzeti Színház YouTube-csatornájára töltöttük fel, szerettünk volna hozzá valami ízléses, de nem unalmas vizuális megjelenítést is, ami ugyanakkor nem vonja el a figyelmet a hangjátékról. A munkafolyamat közben találtam ki, hogy a dráma néma szereplőjének, azaz Jézusnak a néma tekintete kísérhetné végig a történetet. Párhuzamos időbe hoztam a Jézussal és Barabbással történt dolgokat.

– A tagozatok közötti együttműködésnek is nevezhető a produkció, hiszen a videóanyagot az operatársulat szopránja, Máthé Beáta készítette.

– Igen, Bea készítette a videófelvételt, és a vágást is ő csinálta meg. Menet közben derült ki, hogy operista kolléganőnk szabadidejében hobbi szinten videómunkálatokkal foglalkozik. Örömmel csatlakozott hozzánk, mert így élesben is kipróbálhatta magát.

– Milyen további hangjáték tervei vannak?

– Ha a színház újra úgy működhet, ahogyan békeidőkben szokott, akkor nagyon nehezen illeszthető be egy ilyen komoly szervezést igénylő projekt az életünkbe. Én magam is igénylem, hogy teljes egészében a színészettel foglalkozhassak újra, de természetesen igény esetén nem zárkózom el valami új létrehozásától.

– A kétezres években Székhelyi József színigazgatóként azt tervezte, hogy létrehoznak majd Szegeden egy olyan szinkronstúdiót, ami folyamatosan munkát és plusz jövedelmet biztosít majd a színészei számára. Néhány év után végül elhalt ez a kezdeményezés. Lenne rá igény ma is?

– Mint kiegészítő foglalkozás, több szempontból is biztosan jó lenne. Ugyanakkor én magam a szinkronizálásba nem szerettem bele. Ez viszonylag korán, a gyakorlati éveim alatt kiderült számomra. Minden tiszteletem a magas színvonalon szinkronizáló kollégáké, tudjuk, hogy Magyarországon első osztályú a szinkron, de azt hiszem, egy rádiójáték elkészítésénél sokkal komolyabb infrastruktúrát igényel egy jó szinkronstúdió létrehozása egy vidéki városban. Egy nagyobb rendszer része, sok mindent ki kellene építeni hozzá.

– Mennyire találta meg a számítását az elmúlt években a Szegedi Nemzeti Színház társulatának tagjaként?

– Nem vagyok egy nagy matekos, a döntéseimre szoktam hagyatkozni. Köszönöm, jól érzem magam Szegeden. A feleségemmel, Tánczos Adrienn-nel együtt lettünk a szegedi társulat tagjai. A városban vásároltunk lakást, szegediekké váltunk. Nagyon rosszul érintett persze bennünket is a pandémia, hiszen alig másfél év telt csak el az itteni munkából, amikor kitört a járvány, leállt a színház. Most kezdünk kilábalni ebből a szörnyű helyzetből, ami elég nagy pánikot okozott. Örülök, hogy a tervezett évadot, el ne kiabáljam, már meg tudjuk tartani.

– Nagy siker például A padlás, amiben Témüllert alakítja.

– Formátumos előadás jött létre, imádja a közönség, és mi is nagy becsben tartjuk. Hatalmas erénye a szimfonikus zenekari kíséret. Témüller klasszikus musicalkarakter, a történet negatív pólusa, hálás színészi feladat. Örömmel konstatálom, hogy a nézők számára is szerethetővé vált ez a troll, házmester kultúránk ékköve.

– Az évad végén Horgas Ádám tagozatvezető rendező távozik a próza éléről, hogy éli meg ezt a bizonytalan helyzetet a társulat?

– Nem feladatom véleményezni Ádám döntését. Elmondta, hogy a saját projektjeit előtérbe helyezve szeretne a jövőben működni a színházi világban, nekünk itt helyben viszont a társulati lét megerősítésére van szükségünk. És nincs bennünk bizonytalanság. A drámatagozat, hosszabb előkészületek után létrehívott egy élő kontrollt jelentő művészeti tanácsot, ami a vezetőség és a társulat közötti kapcsolatteremtés szándékával januártól működik. Némely színháznál ez már egy bevett bizalmi érdekérvényesítő testület, amelynek nálunk három tagja van: Szilágyi Annamária, Rétfalvi Tamás és én. Barnák László főigazgató a művészeti tanáccsal együttműködve igyekszik megoldani a drámatagozat aktuális kérdéseit, miközben gőzerővel készíti elő a következő évadot.

Hollósi Zsolt

Fotó: Szabó Luca/SZNSZ