Húsleves tarhonyás pörkölttel

BÁRKA SZÍNHÁZ: A VÉGÍTÉLET NAPJA

Aránylag ritkán fogadnak bennünket vasutasnak öltözött jegyszedők a színház bejáratánál. Az előcsarnokba lépve váróterem fogadja a nézőt; a koszlott padok, az óra megszokott látvány az isten háta mögötti vasútállomásokon. Biztos, ami biztos, a belépő mellé kapunk egy első osztályra szóló, 227 Ft-ba kerülő menetjegyet is. Később, de még az előadás kezdete előtt, hangosbemondó figyelmeztet minket a következő vonat érkezésére. Ödön von Horváth A végítélet napja című darabját Faragó Zsuzsa dramaturg Vasárnap 16:48 címmel igazította a mai magyar viszonyokra a Bárka Színházban.

Forgács Péter rendezése a bűnről, és azzal való szembenézés fontosságáról szól. Egy felelőtlen cselekedet, egy rosszul megválasztott pillanatban lavinaként indítja el a hazugságok, öncsalások sorozatát, amelyek aztán az egész kis közösséget maga alá temetik. Az előadás szerint kisebb-nagyobb bűneinkkel muszáj elszámolnunk, mert lehet ugyan halasztani, húzni az időt, de minél később tesszük ezt meg, annál rosszabb ránk és a mellettünk élőkre nézve.

Füzér Anni látványterve könnyedén mozgatható, összetolható asztalokból áll, amelyek pillanatok alatt változtathatók szobabelsővé, étteremmé, vagy éppen némi világítási trükkel megtámogatva viadukttá. Kisvárosi életképeket látunk, a rendezés legszebb pillanatai azok, amikor a figurák mozdulatai jellemformáló, jellemábrázoló erővel bírnak. Ilyen például a kezdőjelenet, amelyben Erzsi vasárnap délben az istentiszteletet hallgatja. Néhány pillanattal előbb nyúl a levesestálhoz, mint ahogy a pap befejezte a mondókáját, amikor újra meghallja a tisztelendő hangját, a nő úgy húzza vissza kezét az edénytől, mintha megégette volna. Hiába, a szokás nagy úr, főleg akkor, ha a rituálék megbízhatóan elfedik az életünk csődjét.

Riasztó világ ez, de sajnos ismerős. Az előadás ugyanis szociofotóként mutatja be a pénzügyi válság és a különböző kormányok megszorító intézkedései miatt egyre lejjebb csúszó falusi kispolgárság mindennapjait. Reménykedniük nincsen miben, a változásra pedig semmi esélyük: folyamatosan őrölnek az állkapcsok, ugyanúgy kanalazzák a húslevest szerdán, mint ahogy aprítják villájukkal az olcsó húst a tarhonyába pénteken, vagy éppen hallgatják a misét vasárnap. Ezek az emberek elnyomott vágyaikat, meg nem élt boldogságukat kompenzálják az evéssel.

Karácsonyra mindig olcsó tusfürdőt valamint pöttyös nyakkendőt vásárolnak, teljesen egybefolynak az ünnepek a munkanapokkal, a tévéből üvölt Britney Spears dala, a Crazy, magyarán totális agyhalál az életük. Sokszor lehet nevetni az előadás alatt, mint ahogy a krimi izgalmaira vágyók sem csalódnak, ám a legönfeledtebb pillanatainkban is összeszorítja valami a gyomrunkat.

Hudetz Sándor állomásfőnök Gazsó György nagyszerű alakításában maga a lelkiismeretes pontosság. Nem hibáztam, nem vagyok bűnös, hajtogatja csökönyösen, pedig de, most az egyszer igen. Amikor Anna a férfi akarata ellenére, megcsókolja a szolgálatban lévő vasutast vasárnap 16.48-kor, és így Hudetz nem tudja átállítani a váltót, az utóbbi percre kiszámítható, menetrendszerű élete gyökeresen megváltozik. Elindul a büntetőjogi per az eset kapcsán, és ez alapjaiban változtatja meg a helybéliek egymáshoz való viszonyait. Gazsó eleinte tömbszerűnek, megközelíthetetlennek láttatja a figurát, később fokozatosan visszavesz a merevségből, ahogyan Hudetz felismeri, hogy életében legalább most az egyszer történt valami. A pech az, hogy emiatt meghal a vonat katasztrófában 16 ember.

Szilágyi Csengének Anna nem túl hálás szerepében hazudnia kell Hudetz érdekében, bele sem gondol, hogy a hamis tanúzásnak mi lesz a következménye. Aztán pedig már késő minden, az ifjú színésznő több-kevesebb sikerrel játssza el a fiatal lány lelki mélységeit.

Varjú Olga kemény, az egész világot szemrehányással illető tekintetében Erzsi egész elhibázott élete benne van.

Parti Nóra nem igazán főszereplő, de ő az előadás motorja, komoly súlya van jelenlétének. Lenije kikapós, középkorú kocsmatündér és pultos egyszerre, a színésznő az összhatásba szépen illeszkedő magánszámban mutatja meg a figura magányosságát is.

Spolarics Andrea brillírozik a helybéli pletykafészek, Leimgruber néni szerepében.

Az utolsó jelenetben a főszereplő kivételével a színészek felülnek közénk, az amfiteátrumszerűen elrendezett nézőtérre. Velünk együtt hallgatják meg a beismerést, innen már nincsen hova menekülni, Hudetz hiába próbál kétségbeesetten kapcsolatot teremteni a többiekkel, mindenki hallgat, mint a sír.

A gondos dramaturgiai munkának is köszönhetően tulajdonképpen kortárs magyar drámát látunk. Faragó Zsuzsa munkája megőrizte A végítélet napja könyörtelen iróniáját, és keserű humorát, így Ödön von Horváth a két világháború között emberi gyarlóságainkról írt látlelete nagyot üt a nézőn. A legnagyobb erénye a Bárka Színház izgalmas produkciójának a rendezői koncepcióval szépen harmonizáló színészi játék mellett az, hogy nem bírál, és főleg nem ítélkezik, inkább takarékos eszközökkel bemutat. Forgács Péter most először dolgozott együtt a társulattal, és csak remélni lehet, hogy nem utoljára.

Szekeres Szabolcs