tiszatáj | 2021. október 1.

„Hol Kelet és Nyugat összeér”

HARMINC ÉV MÚLTÁN ÚJRA NAGY SIKER A PADLÁS A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
A pandémia miatt közel egy évet csúszott, de annál nagyobb sikerrel zajlott A padlás szeptemberi bemutatója a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol három évtized múltán vették elő újra Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter mostanra klasszikussá érett mesemusicaljét. Az előadás igazi családi program, a slágerré lett dalok ma is szíven ütnek… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

HARMINC ÉV MÚLTÁN ÚJRA NAGY SIKER A PADLÁS A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN

A pandémia miatt közel egy évet csúszott, de annál nagyobb sikerrel zajlott A padlás szeptemberi bemutatója a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol három évtized múltán vették elő újra Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter mostanra klasszikussá érett mesemusicaljét. Az előadás igazi családi program, a slágerré lett dalok ma is szíven ütnek.

Érdekes élmény harminc év múltán egy azóta szinte teljesen kicserélődött társulattal, más rendezésben újra látni A padlást a nagyszínház színpadán. Amikor az 1988-as Vígszínházi ősbemutatót követő országos premierhullám 1991 őszén Szegedre is elért, Korcsmáros György Debrecenből áthozott rendezésén még érződött a rendszerváltás hangulata. Emlékszem, a visszataszító házmestert, Témüllert a letűnt rezsimből itt ragadt, feljelentgető, vörös zsebkendőt lobogtató öreg kommunistának ábrázolták. Kicsit szomorú, hogy a nyolcvanas évek figurái, problémái ma is aktuálisnak hatnak, az viszont örömteli, hogy Presser Gábor és Sztevanovity Dusán dalai örökzöldek, ma is ugyanolyan élmény hallani őket.

Horváth Péter félig meséje a két szerelmes fiatalról, a túlvilágot kereső négy szellemről és a betörésről világos, könnyen követhető, úgy tűnt, a mai gyerekek is értik, átélik. Fura persze – de ezen talán nem érdemes túl sokat akadékoskodni –, ha az eredetihez képest harminc évvel későbbre teszik a szereplők születését és az egész mesét, hogy lehet, hogy egyik mai figurának sincs mobiltelefonja. Pedig ez az egyik legszembetűnőbb különbség mostani és a rendszerváltás kori életünk között. A gyerekeknek szánt sztori felnőtteknek is érdekes dalszövegei valahogy mintha ma is többet jelentenének a szavak elsődleges értelménél: „Ég és föld között itt áll a padlás, / hol Kelet és Nyugat összeér, / a fény meg a sötét összefér, /várjuk, hogy földre szállj.”

A mesemusical legfontosabb szerepe a Rádiósé – aki látta a zseniális Kaszás Attilával az eredeti vígszínházi verziót, biztosan nem felejti el soha. Szegeden Károlyi Krisztián személyében sikerült most olyan fiatal színészt találni, aki jól hozza a kicsit kocka szabadúszó kibernetikus figuráját, ráadásul tökéletesen énekli a darab legszebb slágerét, a Fényév távolságot. Ennek a transzcendenciával kacérkodó, több jelentésrétegű, gyönyörű dalnak a rendszerváltás idején is megvolt a maga sajátos akusztikája, manapság pedig, amikor magyarok százezrei próbálnak kényszerűségből inkább külföldön boldogulni, még szívbemarkolóbban hatnak záró sorai: „Nekem itt van dolgom, / nekem itt vannak álmaim…”

Sziládi Hajna pozitív kisugárzásával, üde bájával a gyerekközönséget rögtön az ujja köré csavarva játszotta a zeneakadémista Sünit, aki fellegekben járó naiv művészpalántaként fülig szerelmes Rádiba. Önmagában is vicces zenebohóc jelmeze különösen jól sikerült.

Főnyeremény a szegedi társulatnak, hogy van egy remek humorú Vajda Júliája, aki hosszú és sikeres operaénekesi pálya után olyan félig zenés, félig prózai karakterszerepekben is kedvét leli, mint a csupa szív Mamóka. A földszinten lakó manószerű nénikének ugyan nincs saját unokája, de a darab végére kicsit minden szereplő azzá válik. Vajda Júlia mindkét dalát, a Mit ér egy nagymama unokák nélkült és a Szilvásgombócot is parádésan énekelte, és mint a valóságban, a színpadon is igazi tyúkanyóként maga köré gyűjtötte „unokáit”.

Rácz Tibor már a harminc évvel ezelőtti szegedi előadásban is telitalálatos alakítást nyújtott, és most is nyílt színi tapsot kapott a közönségtől. Régen Témüllerként gonoszkodott, ezúttal pedig a kissé ügyefogyottnak mutatkozó Detektív szerepében Peter Falk jellegzetes Columbo-gesztusait hozta az elmaradhatatlan világos ballonkabátban.

Horváth Kata ízléses, meseszerű jelmezeiben tetszettek a bolygó szellemek: Krausz Gergő finom lelkű, álmodozó Hercege, Ferencz Nándor zsörtölődő, nyakigláb Lámpása, Zombori Béla néma Meglökője és Kulcsár Viktória mint naiv, kedves Kölyök.

Szegezdi Róbert rosszindulatú Témüllere a mindenkori hatalmat fenntartások nélkül kiszolgáló, a szabályok és a hatalom bűvöletében élő tipikus házmester. Az a karakter, aki rendszertől függetlenül mindig kész megkeseríteni mások életét.

Poroszlay Kristóf jól hozta Barrabás, a lelketlen, kíméletlen betörő figuráját, majd gyors váltással a testébe költöző, mindenre rácsodálkozó, szelíd Révészt is. Bánvölgyi Tamás vicces bumfordisággal keltette életre az agyatlan kommandós Üteget.

Bár a tervezők keze ennél a darabnál eléggé meg van kötve, Rózsa István egyszerre titokzatos és rokonszenves padlás-díszlete remek arányaival és visszafogott színeivel nagyszerű teret teremtett a játékhoz. A szuperszámítógép antik tükrös szekrénybe költöztetése is látványos megoldás. A remek családi programként is ajánlható produkciót Méhes László rendezte, aki a Herceg szerepében maga is közreműködője volt egykor a vígszínházi ősbemutatónak. Azóta a zenés műfajokban már rendezőként is nagy rutint szerzett, így nem meglepő, hogy Hajdu Anita koreográfussal és Koczka Ferenc zenei vezetővel együttműködve Szegeden is jó ritmusú, dinamikus, szerethető előadást állított színpadra, amit a premieren vastapssal fogadott a publikum.

Hollósi Zsolt

Fotó: SzNSz/Szabó Luca