Farsangol a nyomor

KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ: FARSANG

Misu a külvárosi borbély és felcser megunja eddigi szeretőjét, Micát. Balszerencséjére egy légyott alkalmával új barátnőjénél elejt egy levelet, így Didina féltékeny férje a középkorú sármőr nyomába ered, mint ahogy Mica párja is Misura vadászik. Mindehhez még vegyünk egy csetlő-botló hivatalnokgyakornokot és elvben máris kész a sikerhez a recept. Ebből a hamisíthatatlan komédiai alaphelyzetből indul a Katona József Színház Farsang című előadása.

A címből következően a cselekmény a téli mulatság idején játszódik, így az álarcok miatt is mód és lehetőség nyílik a műfaj szabályai szerinti személycserékre, és egyéb félreértésekre. A román nemzeti klasszikus Ion Luca Caragiale 1885-ben írt darabja Bukarest külvárosában, a Mahalában játszódik. A 19. század második felének bukaresti külvárosában élő kiskereskedők, zavarosban halászók, és kispénzű hivatalnokok vágyakozva tekintettek a fővárosi úri negyedei, a kis Párizs szíve felé, ahogy annak idején a román fővárost emlegették.

A fentiekhez igazodva Gothár Péter látványterve lerobbant fodrászatot mutat, ócska kályhacső a sarokban, a piszkoskék falak valamikor a vízözön előtt lehettek festve utoljára. A piros székekre leülni csak komoly odafigyeléssel és nagy elővigyázatossággal lehet, és akkor sem biztos, hogy teljes siker koronázza az erőfeszítéseket. Szellemes ötlet, hogy a két oldalsó falon a Szűz Mária kép, és a fodrászat nőbolond tulajdonosának, Misunak az arcképe pontosan szemben egymással lóg. Ebből rögtön tudni lehet, hogy ki az úr a háznál, és mit gondol magáról a tulajdonos. Bujdosó Nóra jelmezei sokat mondanak el a viselőjükről, hiszen egy bóbitás sapka, egy hasig felhúzott ócska nadrág, vagy egy kitaposott, kacska cipő jellemformáló erővel bír.

Gothár Péter rendezésének legfőbb érdeme, hogy az I. felvonásban megteremti az expozíciót, egy bohózat lehetőségét. A nézői érdeklődés felcsigázása után azonban az előadás további része nem váltja be a hozzáfűzött reményeket. A Farsang a II. felvonásban ritmusát veszti, és a játék már később, a III. részben sem talál vissza a rendes kerékvágásba. Ennek az lehet az oka, hogy a dialógusok mögé nem mindig sikerült frappáns akciókat találni, túlzásnak hat például, amikor Makhosz Bóbitástól való félelmében kétszer is oldalt vágódik.

A színészek változatosan viszonyulnak a rendezői elképzelésekhez, és egy szereposztási tévedés is sújtja az előadást.

Ujlaki Dénesből Misu szerepének megformálásához elengedhetetlenül szükséges dévaj kópéság és agyafúrtság teljesen hiányzik. Nehezen hihető, hogy két, nálánál jóval fiatalabb nő is pályázik rá. Így viszont az egész darab viszonyrendszere megroppan, nem derül ki például az sem, hogy milyen a kapcsolata segédjével.

Kocsis Gergely Dodó segédfodrászként tüsténkedik és pacsmagolja a vendég arcát, és ahogy befújja minden távozó vendég után illatosítóval a fodrászatot, formátumos figurát ígér, később azonban kissé beleszürkül az előadásba. Mindazonáltal az egyik legjobban eltalált pillanat tagadhatatlanul az övé: az adóhatóság nevének az említésékor végtelenül csalódott arccal hajítja a tálba a pemzlit. Ilyen kesernyésen humoros pillanatokból kellene több, hogy a nézőtéren ülve találva érezzük magunkat.

Az előadás lendületét inkább a fiatalok jól eltalált alakításai biztosítják. Nagyszerűen illeszkedik az összképbe Tasnádi Bence kissé éneklő hanghordozású Gyakornoka, a II. felvonás elején látható részeg udvarlási kísérlete a darab emlékezetes pillanata. Pálmai Anna púpos, szocialista forradalmár Micája, jól érzékelteti, hogy mennyire kilátástalan világ lehet a színfalak mögött. Hasonlóan emlékezetes Dankó István Pincére, aki a II. felvonásban remekel. Nem lehet nem észrevenni, ha nem lenne a színen, nagyon hiányozna.

A végén persze minden megoldódik, a Rendőrbiztos mindent elsimít, mindenki szabadlábra kerül, nem kell mást tenni csak minél többet vásárolni a szerencsejáték szelvényekből, amelyeket a közeg árusít, és persze ő is nyer meg, így kell ezt csinálni, nem vitás. A nagy magunkra ismerés ennek ellenére elmarad a zárlatból.

 A komédiához szükséges ötletes poénok mellett a fájdalom hiányzik a Katona József Színház produkciójából. A darabbeli figurák apró-cseprő szerelmi bonyodalmaikat nem feledve, esendő emberek, ez utóbbi azonban nem jelenik meg hangsúlyosan az előadásban.

Szekeres Szabolcs

[nggallery id=98]

Fotók: Dömölky Dániel