Egy hetvenöt éve tartó mese
BÁBSZÍNHÁZI VILÁGNAP A KÖVÉR BÉLA BÁBSZÍNHÁZBAN
BÁLINT ZSÓFIA BESZÁMOLÓJA
Gyereknap helyett sajtónapot tartott a szegedi Kövér Béla Bábszínház március 21-én a Bábszínházi Világnap alkalmával. Az esemény programjának színessége idézte fel bennem a gyereknap élményét, ahogy egymás után részt vettem egy humoros tájékoztatón, egy pikniken, egy mesekönyv bemutatón, majd egy interaktív előadáson.
Az esemény első programján a bábszínház igazgatója, Kiss Ágnes köszöntötte a résztvevőket, majd felolvasta Horváth Mária (Horimari) a Világnap alkalmából írt gondolatait: „Szeretem az ünnepeket. Szeretem a bábszínházat. Szeretem a bábosokat és »akit az Istenek szeretnek, megtartják gyereknek«. Animációs filmrendező vagyok, volt alkalmam megtapasztalni, hogy az animáció és a bábszínház édestestvérek. Mindkettőhöz gyermeki nyitottság kell, a szabadság és a teremtés vágya, a JÁTÉK. Így lesz a bábszínház varázslat, az életre keltés csodája […]” A felolvasást a Robin Hood bemutatójának ismertetése követte volna, ha nem tör ránk két hatalmas, rosszarcú katona, akik az említett íjászt keresték.
Miután Kiss Ágnes hosszas rajzolás és magyarázkodás után megértette velük az Agórához vezető utat, illetve a Gogol és Gugol utca különbségeit, az óriásbábok elindultak, hogy vasárnapra sikeresen megérkezzenek a 11-kor kezdődő bemutatóra. A hamisan dalolászó, Szeged utcáin kiigazodni képtelen alakok mindenesetre meghozták a kedvem ahhoz, hogy az előadáson is felkeressem őket.
A tájékoztató fesztiválhangulatát pogácsából és málnaszörpből álló piknik követte, majd a főattrakció: a bábszínház tavaly betöltött 75. születésnapja alkalmából elkészült mesekönyv, A nagy Lötty bemutatója.
A könyv alkotóival, Kollár Árpád íróval, Grela Alexandra illusztrátorral, Kónya Ábel grafikai tervezővel, illetve Kiss Ágnes és Schneider Jankó ötletgazdákkal Bencsik Orsolya beszélgetett. A kötet megszületésére vonatkozó első kérdésre Schneider Jankó elmondta, hogy olyan produktumot szerettek volna létrehozni, ami kitér a bábszínház történetére, ugyanakkor a gyerekek számára is érdekes, forgatható. Fontos volt számunkra, hogy a színház történetéről szóljon a könyv, de humoros is legyen – vette át a szót Kiss Ágnes –, Kollár Árpádot szegedi kötődése miatt is saját írónknak tekintjük, és úgy gondoltuk, hogy illusztrációban Grela Alexandra pontosan azt fogalmazza meg vizuálisan, amit mi a bábszínházról gondolunk.
Bencsik Orsolya ezután az alkotókhoz fordulva a kötet létrehozásának élményéről kérdezett. Kollár Árpád elárulta, nehéz feladat volt számára, hogy felkérésre, a színház történetéről írjon egy olyan történetet, ami vicces és érdekes lehet a gyerekek számára. Rengeteg segítséget kaptam – mesélte a szerző –, és végül elkapott a téma. Az én feladatom az volt, hogy szöveggé formáljam át azokat a képeket, amiben Ágiék gondolkodtak. Én is kaptam fotókat – vette át a szót Grela Alexandra –, és rögtön szerelmes lettem a projektbe. Csodálatos együttműködés volt ez a mesekönyv, a beszélgetések közben már rögtön jöttek a képek, amikkel dolgozni akartam.
A technikára vonatkozóan Kiss Ágnes elárulta, hogy az illusztrációk régi archív felvételekből készültek, újrafestéssel.
Fontos volt számomra, hogy színes legyen, mert a gyerekek azt szeretik, tette hozzá. Ha rajtam múlna, inkább fekete-fehér képeket készítenék – nevetett az illusztrátor. Közben a beszélgetés során, a nagy kivetítőn folyamatosan váltakoztak a kötet képei. A színkavalkádot látva és a kötetet lapozgatva megállapítom, hogy egyértelműen a színes illusztrációk pártján állok.
A beszélgetés ezután a bábok irányába terelődött. Kónya Ábel arról beszélt, hogy mennyire inspirálják őt a bábok, pláne, hogy évekig egy bábszínház felett lakott. Az én feladatom az volt, hogy grafikailag összefogjam a projektet, hogy a történet dinamikája és vizualitása passzoljon – magyarázta –, illetve a címet is én találtam ki egy közös halászléevés alkalmával. A bábművészet és a képzőművészet szerintem teljesen rokon tevékenység, mindkettő nagyban támaszkodik a vizualitásra.
Műhelytitokként Kónya Ábel még elárulta a hallgatóságnak, hogy a kötet oldalán megjelenő ezüst hullámzás a Tiszát ábrázolja.
A könyvbemutató után sokkal behatóbban is megismerkedhettem a mese világával egy interaktív játékon keresztül. A kamarateremben Dóra kapitánynak és a vállán ülő Sirály Mihálynak kellett segítenünk, hogy megtaláljuk a bemutatott mese két főszereplő matrózát, Pulát és Vázsonyt. Miután különböző, kreatív kellékek segítségével találós kérdésekre válaszoltunk, hajót vezetni és kötelet átugrani tanultunk, meghallgattuk a kishalát Szegedig követő hajóskapitány történetét. Az UV fénnyel megvilágított rajzok a zseblámpás esti mesék élményét idézték fel.
Az esemény végén egy közös papírhajó hajtogatást követően egy mesekönyvvel és egy Pulát és Vázsonyt ábrázoló papírhajóval felpakolva léptem ki a tavaszi délutánba.
Bálint Zsófia
Az A nagy Lötty című mesekönyv a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum Az év leginnovatívabb könyve kategóriájának shortlistjén is szerepel.
