tiszatáj | 2014. július 23.

Dilettánsok behatolása a Thealterbe

CIRKO-GEJZÍR MOZI-MANNA PRODUKCIÓ: KETTŐS BEHATOLÁS
Éjszaka a Rongyban. A hely második felvonásra (első Ágens, interaktív show) teljesen mértékben alkalmatlannak mutatkozik a „klasszikus” kukucskáló színházi tér létrehozásában. Helyet foglalok hát a radiátoron. A színpadra ugyan rálátok ezáltal, ám egészen egyszerűen kár volt helyezkedni, ugyanis az előadás során nem történik semmi érdemleges… – Drubina Orsolya kritikája

CIRKO-GEJZÍR MOZI-MANNA PRODUKCIÓ (BUDAPEST):
KETTŐS BEHATOLÁS

Éjszaka a Rongyban. A hely második felvonásra (első Ágens, interaktív show) teljes mértékben alkalmatlannak mutatkozik a „klasszikus” kukucskáló színházi tér létrehozásában. Helyet foglalok hát a radiátoron. A színpadra ugyan rálátok ezáltal, ám egészen egyszerűen kár volt helyezkedni, ugyanis az előadás során nem történik semmi érdemleges… – Drubina Orsolya kritikája

Nyugodtan felmerülhet a kérdés minden kedves olvasóban, hogy akkor miért is születik minderről újságcikk, mi értelme van megörökíteni valamit, ami minden tekintetben kritikán alulinak bizonyult? Valószínűleg azért, mert talán a fesztivál történetének legbotrányosabb előadásáról van szó, ami természetesen nem attól botrányos, amit igyekszik be mutatni, hanem ahogyan teszi mindezt. Az apró színházi térben oldalára borított kanapék látszanak, kupleráj-miliő, piros fényekkel megvilágítva. Az előadás kezdetén elhasznált megoldások tömkelegét látjuk, igaz, még a zegzugos átjárók hozhatnak valami érdekeset számunkra, nem adjuk fel rögtön a reményt. A nézők kíváncsian fészkelődnek, nem tudják eldönteni, hogy kávéházi jelenetet fognak látni, vagy lesz valamilyen történet esetleg, ami ki fog bontakozni az emberek között, akik megjelennek a színen.

10446665_846226988722053_240756072317187403_n

Csakhogy mikor a színészek (megjegyzem mindannyian valamilyen főiskolát végzett előadóművészek, tehát a szó szorosabb értelmében, nem lehetnek/lehetnének dilettánsok/nem szakképzettek/) elkezdenek beszélni, minden reményünk azonnal el is száll. Ilyen modoros, patetikus, pátosszal telt szavalatokat rosszul értelmezett iskolai szavalóversenyeken hallani. Kíméletesen is csak annyit mondanánk erről az előadásért felelős embernek (szándékosan nem használnám ezesetben a rendező megjelölést), hogy a vers az, amit mondani kell. A Kettős behatolás című produkció tehát görög, latin, reneszánsz, huszadik századi és mai verseket kívánt bemutatni, egy olyan koncepciótlan, önkényes és végtelenül unalmas keretben, amitől a befogadók folyton csak az órájukra pillantgathattak, vagy azon tanakodhattak már-már félhangosan, hogy elhagyják-e a helyszínt. A szereplőket látjuk, amint a kávéházi térben egyszer csak megjelennek ágyékkötőben, és  az egyébként félelmetesen jó pajzán, erotikus, klasszikus verssorokat kezdik el előadni.  A Kimnowak és Zorán dalrészletek hamis éneklése pedig szinte minden várakozásunkat alulmúlja.

10252100_846226922055393_1224276300228865670_n

És kérem, félreértés ne essék! Az előadás vállaltan 18 éven felülieknek készült, azaz nyilvánvalóan igyekezett valamilyen megdöbbentő fordulatot véghez vinni: meztelenkedni, férfiakat mutogatni miközben szopják és dugják egymást, körcsókolózást végezni, és egyebek. Csakhogy, ez most már végképp feldühíti az amúgy jámboran tűrő nézőket, és még csak véletlenül sem azzal, ami történik a színpadon! Nem! Ezzel az embereket nem lehet megdöbbenteni. A jó színházra nyitott nézőket csapjuk arcon, mikor ilyen abszolút hatástalan, blőd, egysíkú antiszínházba helyezünk egyébként gyönyörű emberi és testi folyamatokat. A színészek le és fel járnak, tartalmatlan szüneteket tartanak.  A darab végén pirossal megvilágítva még gyufákat is gyújtanak, míg a démoni Erósz kellene, hogy áthassa őket, vagy minket, vagy ki tudja kiket. És már csak az a kérdés, ki tudja azt, hogy ez az előadás egyáltalán mit keres a fesztivál programsorozatában…? Senki.

Drubina Orsolya

 Fotó: Révész Róbert