Csehov Három nővére a Csokonai Színházban

„Moszkvába… Moszkvába… Moszkvába…”
A darabban mindenki boldogtalan, és minden egyes szereplő a boldogságról álmodozik. Moszkváról, mely oly közel van és a szerelemről, amelyet mindenki szeretne megérinteni. Egy valaki van, aki nem álmodozik: Natasa. Ő valós problémákon gondolkozik: család, ház, állás és társadalmi rang. A szenvedő, hat nyelvet tudó emberek „régi életének” már vége. Senkinek nincs erre szüksége. Szerelem? Ha nem tesz boldoggá, nincs rá szükség. Ki tesz jót nekünk? […]

„Moszkvába… Moszkvába… Moszkvába…”
A darabban mindenki boldogtalan, és minden egyes szereplő a boldogságról álmodozik. Moszkváról, mely oly közel van és a szerelemről, amelyet mindenki szeretne megérinteni. Egy valaki van, aki nem álmodozik: Natasa. Ő valós problémákon gondolkozik: család, ház, állás és társadalmi rang. A szenvedő, hat nyelvet tudó emberek „régi életének” már vége. Senkinek nincs erre szüksége. Szerelem? Ha nem tesz boldoggá, nincs rá szükség. Ki tesz jót nekünk? A nővérek, akik a lélekkel törődnek, de nem tesznek semmit, vagy Natasa, akit csak a „földi dolgok” és a családja boldogulása érdekel? Egyik sem és mindenki. Három bájos hölgy, akik belehalnak a kizökkent idejű életükbe… Vagy Natasa, aki teljesen a saját idejét éli… és a közöttük, mellettük és rajtuk kívül álló férfiak… Bárcsak tudnánk… Bárcsak tudnánk… Bárcsak tudnánk…

Pénteken mutatják be Csehov legismertebb darabját, a Három nővér című drámát Ilja Bocsarnikovsz rendezésében a Csokonai Színházban. A fiatal orosz rendező az elmúlt évadban mutatkozott be a debreceni közönségnek; akkor a Hogyan nevezzelek? című francia vígjátékot állította színpadra. A családról és barátságról egy vacsoraasztalnál mesélő komédia sikere kapcsán a rendező ebben az évadban is meghívást kapott a cívisvárosba a Három nővér rendezésére. A Harvard Egyetemen, illetve Cambridge-ben, Los Angelesben és Németországban is kurzusokat tartó rendező jó véleménnyel van a magyar színházművészetről, szereti a magyarországi munkát: „Itt azt tapasztalom, hogy pontosan értjük egymást, még ha angolul is beszélek, olyan, mintha ugyanazt a nyelvet beszélnénk.” A színháznak adott interjújában elmondta azt is, hogy nem befolyásolták a darab korábbi feldolgozásai: „Ugyanolyan felelősségtudatot érzek Csehovval szemben, mint amilyet Nyemirovics-Dancsenko érezhetett, amikor a 20. század elején megrendezte Csehov Három nővér-ét. És annak ellenére, hogy akkor először került színpadra ez a darab, most pedig már ötezredszer, a mű iránti felelősség ugyanaz marad. Nem hiszem, hogy egyszerűbb lett volna először megrendezni, amikor még nem volt mihez viszonyítani.”

A rendező a darab kultikus motívumai közül a következőt emelte ki: „A legfontosabb talán, amit a színészeknek is folyamatosan hangsúlyoztam, két egymásnak ellentmondó, alapvetően paradox állítás – egyrészt, hogy a földi életnek nincs semmilyen értelme, másrészt, hogy ezzel az értelmetlenséggel mindig szembe kell szállni, és hinni kell abban, hogy az életnek igenis lehet értelme. Így tehát a darab és az előadás legfontosabb motívuma számomra – a hit. Hit abban, hogy a létünknek nem csak biológiai, genetikai szintű értelme és üzenete van, hanem talán van valami transzcendens, isteni elrendelés benne. Szeretnék ebben hinni.”

Ilja Bocsarnikovsz szerint minden korszak képes megteremteni a saját Három nővér értelmezését: „Az én generációm valószínűleg másképpen veti fel ezt a kérdést, mint ahogy ezt a múlt század elején tették, de ugyanúgy az élet értelmére keressük a választ, megpróbáljuk megfogalmazni a jövőbe vetett reményünket, de más emberek, más Natasák, más „három nővérek” szemszögéből, akik mindig saját „Moszkvájukat” keresik. Újra és újra átéljük azt a helyzetet, hogy az „új” ember kiszorítja a „régit”, ahogy Natasa is kiszorítja a nővéreket, de most különösen nagy a veszély, hogy nem csak generációváltás történik, hanem az ember lelki, szellemi állapotában történik alapvető változás. Az ember nem szoríthatja ki magából az embert.”

A darab főbb szerepeiben Vranyecz Artúr (Andrej), Újhelyi Kinga (Natalja Ivanovna), Sárközi-Nagy Ilona (Mása), Varga Klári (Olga), Szakács Hajnalka (Irina), Mészáros Tibor (Kuligin) és Kiss Gergely Máté (Versinyin) láthatók.

A Mását alakító Sárközi-Nagy Ilona Kaposvárott már szerepelt Három nővér előadásban. A debreceni rendezés kapcsán azt hangsúlyozta, hogy bár a rendező szabadon bánik a szöveggel, mégis Csehov marad. „Ilja nagyon bátran nyúl a szöveghez: variál, jeleneteket fűz össze, nem lineárisan halad. Szinte újra rendezi a szöveget. Valóban a saját Három nővérét csinálja meg, és a játékmódban is van egy nagyon erős, a megszokott Három nővér értelmezésektől eltérő expresszivitás. Itt nyoma sincs a hagyományos, melankolikus Csehov-intonációnak, itt minden belülről durran. Remélem működni fog ez az expresszivitás, mert azt érzem, hogy 2018-ban helye van egy ilyenfajta erős, szuggesztív színháznak. Kell, hogy az előadás szinte bezúduljon a nézők mellkasába.”

Kiss Gergely Máté is kiemelte a darab szokatlan intenzitását, humorát, s karakterek szenvedélyességét is: „Azt kérte tőlünk a rendező, hogy olyan szenvedéllyel játsszuk Csehovot, mint Shakespeare-t. Az életre vágyó emberek szenvedélye a Három nővér, nem kiégett emberek elvágyódása és filozofálása.”