Cosi fan tutte – prózával

RENDHAGYÓ OPERABEMUTATÓRA KÉSZÜL A SZEGEDI TÁRSULAT

Két szereposztásban, rendhagyó módon, a recitativók helyett prózai szöveggel mutatja be január 17-én Toronykőy Attila rendezésében a Szegedi Nemzeti Színház operatársulata Mozart Cosi fan tutte című vígoperáját a kisszínházban. A műfajjal ismerkedő fiataloknak szánt beavató produkciót az operabarátoknak is ajánlották az alkotók a Korzó Zeneházban.

A Szegedi Operabarátok Egyesülete elnökük, Gyémánt Csilla színháztörténész vezetésével rendszeresen megszervezi a Korzó Zeneházban a Bemutató előtt című sorozatot, melyben a közelgő premier alkotói ismertetik koncepciójukat, a szereplők pedig ízelítőt is adnak a készülő produkcióból. Január 17-én és 18-án kettős szereposztásban kerül színre a Cosi fan tutte című vígopera – más megjelölés szerint játékos zenedráma –, melynek keletkezéséről is részletesen beszélve Gyémánt Csilla elmondta: 1790-ben, még Mozart életében bemutatták, de II. József halála után hamar lekerült a műsorról, mert erkölcstelennek tartották. Csak az 1950-es évektől kerülhetett a darab az őt megillető helyre az operaházak repertoárján. Szegeden is többször műsorra tűzték az elmúlt évtizedekben. A mostani kisszínházi beavató produkció egyszerre szól majd az operabarátoknak és a műfajjal ismerkedő fiataloknak.

– Amikor felkértek az opera rendezésére, én is gondolkodóba estem, egyáltalán alkalmas-e ez a darab arra, hogy fiataloknak bemutassuk. Végül meghúztuk a korhatárt az általános iskolásoknál, azaz nem olyan beavató színházat csinálunk, mint például korábban a Figaro lakodalma vagy a Szerelmi bájital volt. Ehhez a darabhoz kell egy bizonyos érettségi fok. Ugyanakkor ezt az előadást olyan operabarátok is megnézik majd, akik már nagyon sok produkciót láttak. A két nézőpontot elég nehéz összehozni egyetlen előadásban, szerencsére Mozart és a librettót jegyző Lorenzo da Ponte mindketten zsenik voltak, az ő segítségükkel próbáljuk megmutatni a színpadon a zene és a történet igazságát – fogalmazott Toronykőy Attila. A produkció rendezője abban bízik, minden korosztály számára élvezetes előadást sikerül majd létrehozniuk. Segítség lehet a fiatalabb közönség számára, hogy a recitativókat elhagyták, Varsányi Anna, a produkció dramaturgja és jelmeztervezője írt helyettük könnyebben befogadható prózai szövegeket.

– Elsődleges célunk, hogy a műfajt nem ismerő fiatalok megszeressék az operát. Aki már szereti, annak pedig Mozart nagyszerű zenéjét kínáljuk. Huszonöt éve foglalkozom operarendezéssel, de ilyen nehéz, ennyi fordulatban, váratlan és bonyolult történésben bővelkedő darabbal még nem találkoztam. Alaposan megküzdünk a színpadra állításával, folyton késhegyen táncolunk, leginkább a zene segít bennünket. A szereplők ugyanis – ahogy ez az életben is gyakran előfordul – sokszor nem azt mondják, amit gondolnak. A zenében viszont mindig benne van az igazság. Emiatt nem lehet csak a szövegre figyelve, felületesen megrendezni ezt a talányos darabot – hangsúlyozta Toronykőy Attila. A rendező szerint manapság is előfordulnak az opera cselekményére hasonlító helyzetek, párcserék: például két baráti házaspár elválik, és a belőlük alakult új pár köt házasságot. Mozart is először az idősebb Weber nővérnek udvarolt, majd a húgát, Constanzét vette feleségül. Sokáig azért nem játszották ezt az operát, mert túl erkölcstelennek tartották, ugyanakkor a környezetünk ma is tele van hasonló helyzetekkel.

Az operabarátok estjén a kettős premier szereplői közül Dobrotka Szilvia, Kovács Éva, Máthé Beáta, Vajda Júlia, Hanczár György, Koczka Tamás és Szélpál Szilveszter  duettekkel, áriákkal színesítették a beszélgetést Zalánki Rita zongoraművész közreműködésével.

Gyémánt Csilla kérdésére, hogy a darabban Don Alfonsót, a filozófust mi motiválja, hogy fogadást provokáljon ki, amivel a nők csapodárságát bizonyítja, a produkció karmesterei, Pál Tamás és Gyüdi Sándor válaszoltak.

– A kérdés nem könnyű, ha vaskos realitásként fogom fel. Ha picit elemelkedek tőle, és azt mondom, hogy ez egy színdarab, egy opera, akkor már egyszerűbb. Don Alfonso egy cinikus ember, akit valószínűleg már sok szerelmi csalódás érhetett, ezért gondolja, hogy nincs olyan nő, aki hűséges. Ő ezt tapasztalta – mondta Pál Tamás karmester, aki szerint Mozart korában maga a szerelem is újdonság volt. – Ne feledjük el, a Figaro házassága központi témája, hogy van egy szerelmes pár, és ők tűzön-vízen keresztül ragaszkodnak egymáshoz. Nem hajlandók engedni a régi erkölcs parancsainak, ahol a szerelem nem számított, ahol a nemek közötti kapcsolatban is az úr és a szolga viszony, a hierarchia volt a vezér. A Cosi fan tutte is a szerelem újdonságáról szól. A két menyasszony-vőlegény párocska nem más, mint a korban szokásos viszony. Amit Don Alfonso ajánl, az ennél több: egyfajta játék, ami az igazi szerelemmel rokon. Don Alfonso joggal gondolhatja, nem olyan nehéz kilépni ezekből a hierarchikus viszonyokból. Ne higgyék a férfiak, pusztán az, hogy megkérnek egy lányt, majd törvény és Isten előtt feleségül veszik, elég biztosíték arra, hogy az a lány őket szeresse. Közbejön a szerelem, ami abban a világban újdonság volt, és persze a mi világunkban sem csak szerelmi házasságok köttetnek. Valószínűleg azért tud ez a téma, ez a darab állandóan aktuális lenni, mert ez a probléma – hol van igazi szerelem, hol van csak érdek – ma is létezik. A zenében ez talán csak annyiban jelentkezik, hogy Don Alfonsónak, a cinikus, kételkedő filozófusnak kis ariozói vannak, ahol szentenciákat, állításokat fogalmaz meg. Mi ezekből egyet tartottunk meg, amikor azt mondja a darab végén: nem arról van szó, hogy ezek a nők gonoszak lennének, hanem ez a fajta viselkedés a női természethez tartozik. Mármint az, hogy a nagyon erős csábításnak nagyon nehéz ellenállni.

H. Zs.