Cirkusz és régi játékok
A SZINKÓPÉ FESZTIVÁL ELSŐ NAPJÁRÓL
BÁLINT ZSÓFIA BESZÁMOLÓJA
Augusztus 27-én reggel az Erzsébet Liget híd felőli bejáratához érve különleges látvány fogadta az arra járókat. A színes zászlókkal elkerített területen óriásbábok, különféle fajátékok és egy minicirkusz várakozott. A SZINkópé Fesztivál két napon keresztül várta a bábszínház és a játék iránt érdeklődőket…
A fesztivál programja már a jegypénztárnál elkezdődött. Miközben a kezelésre vártam, hirtelen egy kisfiú felkiáltott mellettem:
Jön egy óriáshal!
A Kövér Béla Bábszínház óriásbábjai érkeztek a résztvevők köszöntésére. Egy közös visszaszámlálás után a bábszínház igazgatója, Kiss Ágnes megnyitotta a fesztivált, majd a bábok kíséretében elindultunk az első előadás helyszínére.
A szombati napon vásári báb- és cirkuszi előadások váltogatják egymást. Először az egyik legrégebbi kesztyűsbáb, Pulcinella köszönti a nézőket. Vitéz László olasz rokona ő, noha palacsintasütő helyett furkósbottal rohangál, de ellenfele ezúttal is a Halál csontváz alakú réme. Az előadás sikert arat, a gyerekek nagyokat nevetnek az ütlegeléseken és a kevert, régies-mesei-modern nyelvezeten. A nosztalgia érzése fog el, ahogy nézem a Vitéz Lászlóból már ismerős poénokat (pl. amikor a szereplők kergetik egymást a színpadon vagy a fejükre esett vödörtől próbálnak megszabadulni).
Pulcinella után a Tintaló Társulás cirkuszi sátrához sietek. A jegyszedő a kicsi cirkusz legnagyobb műsorszámát ígéri a nézőknek, majd azzal a ténnyel szembesít minket, hogy felnőttek nem léphetnek be. Mi, akik túlságosan nagyok vagyunk a sátorhoz, az oldalába vájt „tudományosan kialakított lyukakon” keresztül tekinthetjük meg az előadást.
Apró, kör alakú porond körül ülnek a gyerekek, az artistákat a karzatról behajoló porondmester/cirkuszigazgató konferálja fel. Az artisták régi, automata játékok: egy körbeforgó elefánt, hajlongó bohócok, kötélen végigtekerő baba. A nosztalgikus hangulat továbbra is velem marad, ahogy a régi korok játékait nézem.
A játékok a fesztivál több helyszínén is felbukkannak. A múlt század gyermekeinek lovaival, építőkockáival és korabeli filmes eszközök bemutatásával várja az odalátogatókat a Molyolda, míg Kádár Ferkó Fotószínházában be is öltözhetünk a korszak ruháiba. A Felhővadászat pilótaülésében a repülés, a Port Ciggedin terében a tiszai hajózás rejtelmeit ismerhetjük meg. A Liget főutcáján a Tekergőtérben olyan ügyességi, mozgatható fajátékok várnak kipróbálásra, mint például a lengőteke, a billegtethető labirintus, vagy a tollaslabda kilövő.
A világ legkisebb cirkuszának díját valószínűleg a Bábakalács Színház Jambóza cirkusza nyerné meg. Egy bőröndnyi bábszínház, ahol a nyitott táska porondján mutatják be világszámaikat a marionettfigurák.
A társulat három alkalommal is előadja számait, de a műsor folyamatosan változik: bohócok, elefántok, egy balerina, egy monociklista és egy varázsló is elkápráztatja tudományával a közönséget. A bábosok egy pillanatra sem rejtőznek el, minden mozdulatuk tökéletesen látható, ennek ellenére az attrakció illúziója létrejön.
A minicirkusz produkciója után életnagyságú bohócjáték következik, Papito, az argentin művész előadásában. A műsor már az előadás előtt megkezdődik: a bohóc nyalókát visz egy síró kisfiúnak, a késő apukának az óráját kopogtatja. A művész az ügyességi és bűvésztrükkök bemutatása közben sem hagyja nyugton közönséget. Billegőszékét két szülővel tartatja meg, vagy addig gyakoroltatja a kalapdobást, míg sikerül a fejével elkapnia. A nagy finálénál két egymásra rakott széken állva köpi egy vödörbe a vizet, amit vittem neki, majd konfettivé változtatja.
A szombati nap utolsó előadása a Tintaló Társulás Horgászni tilos című vásári bábkomédiája. Egy elvesztett szerelmét sirató szellemlány és egy arra tévedő horgász harcát követhetjük végig. A történet a „nem veszem észre, hogy valaki folyamatosan láthatatlanul keresztbe tesz nekem”-csavaron alapul. A szellem levarázsolja a csalit a horgászbotról, megbűvöli a pipát és gumipókkal rémisztgeti az értetlen horgászt. A darab az egyszerű humor mellett a felnőttek számára is elrejt egy-egy utalást: a szellem megjelenésekor az Operaház fantomja, a darab végén Frank Sinatra That’s life című számának dallamai csendülnek fel.
Akinek még maradt energiája, az este hattól az Eszter-lánc mesezenekar dallamaira táncolhatott. Az együttes dalszövegeiben vegyesen keveredik a mesei világ (például a kisrókáról szóló dal) és a mindennapi élet tapasztalatai (pl. a görögdinnye dal). A dallamok pörgése felrázza a hallgatóságot, a gyerekek eleinte ülve, majd állva, végül a színpad előtt ugrálva hallgatják a számokat.
Bálint Zsófia
