Beethovenről írta új darabját a Rebecca zeneszerzője
LÉVAY SZILVESZTER 79 ÉVESEN IS SOKAT DOLGOZIK
MÁROK TAMÁS INTERJÚJA
Az idei Szegedi Szabadtéri Játékok ősbemutatójára, a Rebeccára nem jött el a zeneszerző. Pedig Lévay Szilveszter magyar ember, Szabadkán született, és Elisabeth című korábbi musicalje a Dóm tér egyik legnagyobb sikere volt. Akkor többször is ellátogatott hozzánk. Idén 79 éves, de nem azért nem jött, mert fárasztónak találta volna az utazást, hanem mert Pekingben, Tokióban és Berlinben volt dolga. Internetes kapcsolaton keresztül azonban szívesen adott interjút.
– Milyen emlékeid vannak Szegedről, a szabadtériről?
– A szegedi szabadtéri előadások, meg egyáltalán, amit ott töltöttem, az nekem óriási élmény volt! Mindig úgy éreztem, hogy Szeged olyan hazaias volt nekem. A várost így is, úgy is, mindig nagyon-nagyon szerettem. A szabadtéri színpadi előadások pedig feledhetetlenek!
– Elizabeth című alkotásod a legtöbbet játszott darab a Dóm téren. Óriási sikerszéria volt, számítasz-e hasonlóra a Rebeccával?
– Nem szeretnék előre jósolni, de szerintem az Alföldön a közönségnek hasonlóan nagyon tetszeni fog. Hiszek benne, mert ez egy emberi dráma, nagyon megrázó dolgok történnek, de a végén a szerelem az legyőz mindent.
– Amikor az Elizabethet játszották, többször is itt jártál és figyelemmel kísérted a próbát. Most miért nem tudtál eljönni?
– Azért, mert nagyon sok munkám volt eddig Bécsben. A schrönburnni kastély udvarán voltak előadásaink. Az Elizabeth mindig 10 ezer néző előtt ment itt, és ezt el kellett készíteni. Aztán megbeszéléseket folytattunk a kínaiakkal, mert az Elizabeth most megy Sanghajban, aztán Pekingbe, Peking után pedig egy óriási városba utazik Hongkong közelébe. Ősszel pedig a Rebecca lesz ugyanezekben a városokban. Ehhez azonban egy új zenekart kellett szerződtetni, mert a mi zenekarunk a bécsi színházzal van szerződésben, nem tudott elmenni Kínába. Új énekeseket, színészeket is kellett keresni. Készülök most Tokióba, ott pedig a Mozartot játsszák. Már vagy 15 éve játsszák periodikusan minden évben pár hónapot. Utána az Elisabeth premierjére megyek Sanghajba, ahol szemináriumot is tartok kínai komponistáknak és komponista nőknek, tehát az utóbbi hónapokban tele voltam programokkal.
De szomorú vagyok, hogy nem tudok eljutni a szegedi bemutatóra.
– Valamennyire azért belefolytál a bemutatóba? Vagy voltak kívánságaid, hogy mit szeretnél itt a szabadtérin?
– Nem voltak kívánságaim voltak, mert a rendező, Béres Attila nagyon tehetséges ember, megcsinálta már ezt a darabot a Budapesti Operettszínházban és Erdélyben is, nem szorult az én tanácsaimra. De volt egy-két kérés most Szegedről, mert ott a színpad sokkal nagyobb, mint másutt, ezért néhány aláfestő zenét meg kellett hosszabbítani, hogy a szereplők átérjenek a színpad másik végébe. De ez természetes dolog, a színház praktikus művészet.
Az alkotókkal könnyen szót értettünk, úgyhogy én előre meg vagyok elégedve mindenkivel, bízok mindenkiben Szegeden.
– Egyszer azt nyilatkoztad, sajnálod, hogy a szülővárosodban Szabadkán nincs olyan színházépület, ahol a darabjaidat el lehetne játszani…
– Sajnos ez nem változott azóta sem. Az történt, hogy a régi szabadkai színházat belülről lebontották és valami újat csináltak ami sokkal kisebb és oda nem fér be egy nagy musical. De biztos vagyok benne, hogy most Szabadkáról sokan fognak átmenni Szegedre, hogy lássák a Rebeccát.
– Nem vagy már fiatal, dolgozol még új darabon?
– Ebben az évben május 16-án 79 éves ’fiatal’ lettem. De a munkát nem akarom abbahagyni, mert akkor unatkozni fogok! És fennáll a veszély, hogy ha leáll az ember, akkor megöregszik. Nekem pedig ehhez egyelőre semmi kedvem!
– Dolgozol még új darabon?
– Van valami tervezés, de erről még nem tudok beszélni, mert ez még nagy titok. De a Rebacca után írtunk még egy musicalt szövegírómmal, Michael Kunzéval.
Írtunk egy komoly darabot, Beethoven drámai utolsó éveiből, amikor elkezdett megsüketülni, de ugyanekkor megismerte élete nagy szerelmét.
Ez egy óriási munka volt, mert én Beethoven eredeti zenéit is fölhasználtam, ami azért volt nehéz, mert ő köztudottan többnyire hangszeres zenét írt. Ezt nekem úgy kellett átdolgoznom, hogy lehessen énekelni is. És egy kicsit modernizálni is kellett. Persze nem lett belőle popsláger, hanem komolyan modernizáltam. Darabunk világbemutató, december-januárban Tokióban is bemutattunk. Ezt angolul írtuk, és minden felvételt Londonban csináltunk, mert a koreaiak ajánlották a legjobb feltételeket. Michael azonban most németre fordítja, és év végén lesz egy kis meglepetés. A Beethovent német nyelven is bemutatjuk.
– Reméljük, ez is eljut majd hozzánk! Ha jövőre is lesz Rebecca és majd el tudsz jönni.
– Okvetlenül! Remélem, hogy a közönségnek úgy fog tetszeni, hogy a Szegedi Szabadtérin jövőre is játszani fogják. Akkor lemegyek Szegedre több napra is.
Márok Tamás
