Állati emberek

NAGYANYÁM IMMÁR WEBKAMERÁN FIGYELI
A TYÚK HOGY TOJIK

A Szegedi Egyetemi Színház májusi bemutatója több szempontból is érdekes témákat boncolgat. A cím alapvetően figyelemfelkeltő, de túl sokat nem árul el a cselekményről. Utal azonban az előadásban megfogalmazott korszerűségre, amely valamilyen szinten mégis korlátok közé szorít olyanokat, akik kevésbé tudnak lépést tartani a haladó világgal. Drubina Orsolya rendező egy egészen újszerű, a Szegedi Egyetemi Színház korábbi előadásival szemben kísérleti projektet hozott létre. A történet azon az abszurd gondolati síkon működik, melyen belelátunk a baromfiudvaron glasszáló tyúkok fejébe. A színészeknek (Drágity Petra, Vecsernyés Viktória, Nyerges Petra, Márkos Emese) egyértelműen megfeleltethetőek az élő csirkék, akiket az előadás elején elengednek, így például előadásról előadásra változhat, hová pozicionálják magukat a tyúkok.

A szereplők a tyúkok fantáziadús gondolatain keresztül egyfajta szociális korrajzot vázolnak fel a baromfiudvar posztapokaliptikusnak tetsző territóriumán belül, amelyek persze könnyen megfeleltethetők az emberi korrajzzal. Legkézenfekvőbb módon például katalizáló téma a nők tipizálása, rangsorolása, helyük és szerepük szerint. A legszellemesebb ebben persze az, hogy a kvázi tyúkfilozófia nem sokban különbözik az emberi gondolkodásmódban megfogalmazott kategóriarendszerektől. Számos országban manapság ismét úgy kívánnak tenni a népszaporulatért, hogy kemény abortuszellene kampányokat folytatnak, vagy azt a kirekesztő kommunikációt használják fegyverként, hogy akinek nincs gyereke, az nem hasznos tagja a társadalomnak. Ez némiképp korrelál a tyúkok haszonállatként tartásával és az individuum kiiktatásával. Az állatok emberi viselkedésformáival operáló cselekmények talán ismeretesek Ezópusz műveitől kezdve Kiplingen át magyar vonatkozásban Selyem Zsuzsa filozófiai stílusú Moszkvában esik című művéig, de az úgynevezett „furry” jelenség is ennek mentén alakult ki. A furry az antropomorf emberi állat internetalapú szubkultúráját takarja mely leginkább az egyiptomi istenábrázolás gyökereiből táplálkozik. Az állatok ábrázolása ez esetben teljesen eltér az eredeti tulajdonságoktól, tehát négylábúak két lábon járnak, vagy hajuk van, vagy egyéb főleg emberi attribútumot viselnek. Az előadásban a furry inkább csak a tyúk mozgásának mimézisében merül ki, de az kifejezetten szórakoztató jelleggel.

Nagyvonalakban a rangidős tyúk a tapasztalt, így a hangadó, a romantikus egyben a naíva, a visszafogott egyben a befolyásolható és a lázadó egyben a kreatív. Az ő rendszerükben a Kakas az úr, mindegyikük az ő alárendeltje. A külvilág nem létezik, sőt a külvilág fogalma egyenesen transzcendens. Nem biztos, hogy létezik, de ha létezne is tele lenne olyan szörnyűségekkel, amelyeket nem élnének túl. Van itt még egy fontos szereplő, és itt jön egyfajta csavar is a cselekménybe; ő a Fiú (Géczi Gergő), aki folyamatosan történeteket mesél az életében szereplő nőkről. Édesanyja, nagyanyja, testvére és barátnője. A Fiú szintén kategorizál, de ő főleg az említett nőkkel való kommunikációjának arányában. Egyedül van, így gyanítható, hogy az említett abszurd gondolati sík az ő elméjéhez is kapcsolódik, ily módon kerek képet alkotva. A játszók tere a Szegedi Tudományegyetem Ady épületének régi tornaterme, amely első látásra talán bármi másnak jobban megfelelne, mint színházi teremnek. A Nagyanyám immár webkamerán figyeli a tyúk hogy tojik című előadás azonban tudatosan ide lett megalkotva. A nézők szalmabálán foglalnak helyet, abszolút nem teremt klasszikus értelemben vett színházi nézői pozíciót, ellenben hatásosan válik a néző is elemévé az előadásnak. Mivel a tér hatalmas a koncepció talán több szimbólumot is elbírna a baromfiudvart jellemző káoszon kívül. A játszók bár igyekeznek kihasználni a hatalmas felületet a cselekmény sokszor mégis leszűkíti a mozgásterüket és egy-egy fókuszponton maradnak az előadás több mint ötven százalékában. Azok a részek, amelyek viszont a fiú lelkiállapotával foglalkoznak nagyon jó energiával és feszültségkeltéssel funkcionálnak. Minél többet árul el magáról annál közelebb kerülünk figurájához valamint az általa képviselt szinte traumatikus magányossághoz.

A SZESZ régi alternatív hagyományaihoz visszatérni vágyó kísérleti előadása tehát egészen érdekes kísérletnek bizonyult. Számos helyen csiszolásra szorul, de az alapvető gondolatiság, a jelenkori témák összegyúrása a Nők és a Fiú szubjektív életfelfogásával működőképes és egészen egyedi megszólalást kölcsönöz nem kevés tanulsággal.

Tóth Emese

Fotó: Szemendrey István

Szegedi Egyetemi Színház: Nagyanyám immár webkamerán figyeli a tyúk hogy tojik

Játsszák: Drágity Petra, Vecsernyés Viktória, Nyerges Petra, Márkos Emese, Géczi Gergő
Zene: Géczi Gergő
Díszlet, kellék: SZESZ, Szegedi Pinceszínház. Új Nemzedék, Szemendrey István, Fazekas Hanga
Rendezőasszisztens: Bálint Zsófi
Rendező: Drubina Orsolya