Tiszatájonline | 2018. január 26.

A legtöbbet játszott opera

CARMEN A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Bizet Carmenje az operatörténet nagy bukásainak egyike. Az ősbemutatón a párizsi Opera Comique közönsége hűvösen fogadta. Nincs egyedül ezzel a különös cigánylány. Hasonló kudarc volt Verdi Traviatája és Puccini Pillangója. Talán nem arról van szó, hogy a publikum csak később értette meg a szerzők zsenialitását. Közrejátszhatott az is, hogy mindhárom mű elementárisan újat hozott a színpadra. Egy férfiasan független, bevallottan csapodár dohánygyári munkáslány, egy fölkapott párizsi kurtizán – egyik sem az a hősnő, nem az az emelkedett történet, amelyhez a korabeli közönség hozzá volt szokva… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

CARMEN A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN

Bizet Carmenje az operatörténet nagy bukásainak egyike. Az ősbemutatón a párizsi Opera Comique közönsége hűvösen fogadta. Nincs egyedül ezzel a különös cigánylány. Hasonló kudarc volt Verdi Traviatája és Puccini Pillangója. Talán nem arról van szó, hogy a publikum csak később értette meg a szerzők zsenialitását. Közrejátszhatott az is, hogy mindhárom mű elementárisan újat hozott a színpadra. Egy férfiasan független, bevallottan csapodár dohánygyári munkáslány, egy fölkapott párizsi kurtizán – egyik sem az a hősnő, nem az az emelkedett történet, amelyhez a korabeli közönség hozzá volt szokva.

Ráadásul mindkét címszerep igen jelentős színészi feladatot ró alakítójára, és szépséget is követel. Itt kapcsolódik hozzájuk Puccini remeke, amelynek egy 50-es kerekded szoprán teljesen elveszi az értelmét. Ez új előadói feladat is volt, beletelt hosszabb-rövidebb időbe, míg a színház megértette ezeknek az operáknak az eltérő igényeit.

Utána viszont az első számú slágerek, címszerepeik az énekesnők első számú vágyai lettek.

Ma a Carmen – az Aida és a Bohémélet társaságában – a világ 3 legtöbbet játszott operája közé tartozik, de övé a vezető hely. A Színházi adattár 68 magyarországi Carmen-előadást tart nyilván. Ha ebből levonjuk a 4 közvetítést a világ színpadairól és a néhány prózai előadást, akkor is nagyon magas a szám. Ehhez Szeged is hozzájárult. Mi adtuk az ország legnagyobb Don Joséját. Ráadásul Simándy Józsefnek épp ebben a szerepben indult hosszú és fényes pályája a Szegedi Nemzeti Színházban, de itt „termett” az egyik legkitűnőbb Carmen, Komlóssy Erzsébet is.

Az utóbbi 33 évben 6 különböző produkció született a városban. 1985-ben a Szabadság moziba szorult társulat a keletnémet Carl Heintz Erkrath rendezésében tervezte a bemutatót, ő azonban disszidált az NSZK-ba, ezért az akkori főzeneigazgató, Oberfrank Géza vette át tőle a színpadraállítást. A címszerepben két fiatal mezzót, Erdélyi Erzsébetet és Szonda Évát láthattunk, akik a következő bemutatót is énekelték. Josét Réti Csaba és Vajk György, Escamillót Németh József énekelte. 1994-ben Galgóczy Judit rendezte a művet. A klasszikus francia filmrendezők stílusában készült produkció nagy sikert aratott. Ebben a verzióban a finálé és a gyilkosság a zenekari árok előtt, a nézőtér közvetlen közelében történt. A kést Wendler Attila, Vajk György és Vadász István fogták. Réti Attila ekkor énekelte először a torreádort. Ő a mostani produkcióban is föllép.

2005-ben Bal József rendezte a darabot – nem túl nagy sikerrel. Szolnoki Apollónia és Tóth Judit hitelesek voltak a címszerepben, de Joséként sem Kóbor Tamás, sem Hajdú András nem vált be. Escamillón – csakúgy, mint most – Réti és Cseh Antal osztoztak.

Bizet operája a szabad téren is az egyik legnagyobb sláger. Tulajdonképpen az összes felvonás szabadban játszódik, a nagy kórusjelenetek, táncos képek, a színes jelmezek kavalkádja szinte kiállt a nagy tér után. A Dóm téren viszont csak 1969-ban került színre először külhoni főszereplőkkel, Michaela a szegedi Karikó Teréz volt, a zenekart Roberto Benzi vezényelte, akit „kis karmesternek” hívtak. 1980-ban Mészöly Katalinnalés Ilosfalvy Róberttel. 1992-ben Nagy Viktor rendezett itt Carment. A címszerepet az afroamerikai Gail Gilmore énekelte, nagyszerű Don José volt Mario Malagnini, akinek a nagy Jean Pierre Ponelle állította be a szerepet. Tokody Ilona kitűnő Michaela volt, azonban kiemelkedő torreádort nem sikerült találni.

2002-ben Komlósi Ildikó hozta el nekünk Bizet cigánylányát. Berdál Valéria egykori szegedi növendéke megjárta a Scalát, a Metropolitant.

A 2010-ben Kerényi Miklós Gábor készített belőle nagyszabású változatot. Izgalmat okozott, hogy a címszereplőt a főpróbák időszakában cserélték le. A színházi adattárban még Schöck Atala szerepel, valójában Mester Viktória énekelt, aki ezért korábbi alakítását készen hozta a produkcióba. Nagy sikert aratott Don José szerepében Arnold Rutkowski. A fiatal lengyel tenor azóta Európa nagy házaiban énekel. „Bariton szerep, néhány magas hanggal” – mondta Joséról. A legvégén még egyet beletett, egy Bizet által nem írta „Carmen”-kiáltással záródott ez az előadás. Escamillo megint gyönge pont volt, viszont Frankó Tünde megható Michaelát alakított.

A mostani szegedi bemutatót Keszég László rendezi. A prózai tagozat vezetője számára az opera sem terra incognita, rendezett már zenés darabot, sőt operát is. A címszerepen két fiatal énekesnő osztozik, akik korábban Csajkovszkij Anyeginjében Olga, Rossini Hampipőkéjében Tisbe figuráján és szólamában váltották egymást. Két hétpróbás Escamillót lát viszont a publikum: Rétit és Cseh Antalt. Utóbbi ráérő napjain Zuniga hadnagyként is színre lép. Hiába, a darabban négy mély férfiszerep is van.

Egy tapasztalt és egy tapasztalatlanabb énekesnőt hallhatunk Michaelaként, Kónya Krisztina lírai, drámai és koloratúrás szerepekkel háta mögött és torkában énekli a parasztlányt. Ferenczy Orsolyának viszont ez lesz a harmadik főszerepe a Bánk Bán Melindája és a János vitéz Iluskája után.

László Boldizsár már több városban, rendezésben, partnerrel keltette életre Don Josét. Turpinszky Bélának viszont először lesz alkalma tőrét belemártani hűtlen szerelmesébe.

– Pozsonyban, Kolozsvárott, a Magyar Állami Operaházban és Tartuban is énekeltem már a tizedest – mondja László Boldizsár. – Észtországban és Szlovákiában még megy most is a darab. Azt szeretem Joséban, hogy egyszerre naiv parasztfiú és igazi férfi, aki a végsőkig küzd a szerelméért. A címszerep rendkívül komplex feladat. Nem is találkoztam még olyan Carmennel, akiben minden rétege meglett volna. A mostani, szegedi Carmenekről nem tudok véleményt alkotni, mert kevés próbán tudtam részt venni. Különös nő, vándorol a cigányokkal, hol itt van, hol ott, egyik pillanatban ezt akarja, a másikban teljesen mást. Déli típus, és ezt egy északi vagy közép-európai művész nehezen tudja igazán átérezni. Nyugtalanító belegondolni, hogy Carmennek és Josénak a darabban nincs egyetlen boldog, szerelmes pillanata. Ez nagyon ritka az operaszínpadon. Mivel több előadásban énekeltem már Josét, kész panelekből építkeztem, de Keszég László több kérdésben meggyőzött, hogy változtassak. Jól érzem magamat ebben a produkcióban.

Nekem Joséban van egy énektechnikai kihívás. Francia szerep, és a francia tenoroknak van egy speciális technikája. Én ezt most tanulom, most fogom először élesben kipróbálni – mondja Turpiszky Gippert Béla. Volt már Szegeden Bánk, Faust, és Kukorica Jancsi, most élete első Joséjára készül. – Arról van szó, hogy a drámai részeket sötétebb színnel, tömör hangon szólaltatom meg, a magas hangoknál viszont sok helyen piano van írva. Itt egyfajta kevert tónust, szakkifejezéssel voix mixte-et használok. Például a Virágária végén a B is így van írva. Nagy kedvencem Jean de Reszke, a múlt századforduló nagy tenorja, ő is így csinálta. A figurában engem az izgatott legjobban, hogyan válik José gyilkossá. Pedig egy becsületes, jó fiú. A gyerekek is szeretik. Hol kattan be? Mikor történik benne egy olyan változás, amely képessé teszi arra, hogy öljön, hogy leszúrja élete nagy szerelmét? Alighanem az a legnagyobb baj, hogy nem érti, ami körülötte a történik. És a nemértés félelmet szül és a legrosszabbat hozza ki belőlünk. Nekem a finálé, az őrület – ami hangilag nehéz –, az könnyen jött. Az eleje, ami hangilag könnyebb, azzal viszont színészileg kellett megküzdenem.

A szerelem születése és elmúlása, gyönge szívünket csábító kihívások. Mindezt a legtöbb ember többször is átélte élete során. Ezért is olyan személyes ez a darab.

Keszég László rendező a Carment a szenvedélyek drámájának tarja elsősorban.

– Ez a Carmen-típusú ember zavarbaejtő. Nehéz kiszámítani, mit fog tenni, csak a kiszámíthatatlanságában következetes. Nem csak az ő egyéni szabadságáról szól, de valami kozmikus nagy szabadság is bele van ebbe írva. Meg a párkapcsolatok szabadsága is. Ez tud mellbe vágni, hogy mennyire éles kanyarokat vesz ez a figura.

M. T.

65B2880 65B2078 65B3023 65B2331 65B2861 65B2489

Fotó: SZNSZ

SZNSZ_carmen_plakatGeorges Bizet: Carmen
opera négy felonásban, két részben, francia nyelven, magyar nyelvű szövegkivetítéssel
Szegedi Nemzeti Színház

Szereplők
Carmen Laczák Boglárka, Gaál-Wéber Ildikó
Don José László Boldizsár, Turpinszky Gippert Béla
Micaëla Kónya Krisztina, Ferenczy Orsolya
Escamillo Cseh Antal, Réti Attila
Le Remendado Bónus Gábor, Börcsök Bálint
Le Dancaïro Andrejcsik István, Szélpál Szilveszter
Zuniga Altorjay Tamás, Cseh Antal
Moralès Major Attila, Taletovics Milán
Frasquita Somogyvári Tímea Zita, Baracskai Judit
Mercédès Horák Renáta, Máthé Beáta

Alkotók
Díszlettervező Árvai György
Jelmeztervező Szűcs Edit, Papp Janó
Koreográfus Gergye Krisztián
A rendező munkatársa Toronykőy Attila
Vezényel Gyüdi Sándor, Koczka Ferenc
Rendező Keszég László

Közreműködők
a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Nemzeti Színház énekkara, a Szegedi Nemzeti Színház tánckara