A Fajankóval indult a THEALTER

Rendhagyó módon nem igazi köszöntővel, hanem egy meglepő és sokkoló néma performansszal indította a 32. THEALTER Fesztivált Balog József művészeti vezető, a MASZK Egyesület elnöke péntek este Szegeden, a Régi Zsinagóga kertjében. A sokféleképpen értelmezhető ismétlődő mozdulatsor egyszerre utalhatott a magyarországi kultúrharcba lassan belepusztuló független színházi műhelyek egyre reménytelenebbnek tűnő helyzetére és kiábrándító közéleti állapotainkra, de volt, aki a legégetőbb globális problémákat, a háborút és a klímaváltozást is belelátta.

A fesztivál nyitó előadása ősbemutató is volt egyben: Németh Nikolett Fajankó című darabját a MASZK Egyesülettel koprodukcióban Kovács Dániel Ambrus rendezésében a FÜGE Produkció vitte színre a Régi Zsinagógában. Az abszurdba hajló groteszk kortárs történet egy kis faluban játszódik, ahova 18 év múltán, apjuk halála után visszatér Bandi, az idősebb testvér – Chován Gábor alakítja –, aki nagykorúvá válásakor szó nélkül meglépett a családból. Öccsét, Jankót, akit apjuk egyszerűen csak Fajankónak hívott, láthatóan megviselték a családi drámák és a bátyja elvesztése, a téliesített garázsban rendezett be magának biztonságos menedéket. A fiúk unokatestvére, Attila, a frissen megválasztott helyi polgármester – Lestyán Attila játssza tenyérbemászó, ismerős mai figurának mutatva – elárulja, hogy rendelt online Sanghajból egy szexbabát, de mivel közben megismerkedett Margóval, aki nemrég jött Budapestről, hogy elhunyt nagymamája kocsmáját átvegye a faluban, diszkréten átpasszolná a feleslegessé vált segédeszközt Bandiéknak.

A szexbaba épp karácsony előtt érkezik meg, Jankó egyből belehabarodik, Bandi pedig könnyelműen elárulja Verának, a feleségének, hogy a „segédeszköz” kitől és honnan származik. Szentestén, a közös családi vacsorára Jankó talicskával magával hozza a valóságos embernek tekintett felfújt Jázmint is, amivel alaposan megbolygatja a viszonyokat. A polgármester leginkább attól retteg, választói megtudják, hogy Jázmin valójában az ő szerzeménye.

Az ötletes, egyszerűen variálható játékteret és a látványt a rendező tervezte, majd praktikusan működtette az előadásban. Nekem legjobban a címszereplőt játszó Vilmányi Benett alakítása tetszett, aki szinte eszköztelenül hozta a magába forduló, félénk, görcsösen szeretetre vágyó Jankót, akibe rögtön belezúgnak a csajok, Ballér Bianka álmodozó Margója, de még Csábi Anna sógornői elkötelezettségéről időnként megfeledkező racionálisabb Verája is.

Németh Nikolett darabjában több aktuális, mai probléma is felbukkan a családon belüli agressziótól, a lelki terroron át a mindent átható közéleti, politikai színjátékon és romlottságon keresztül a mindent átszövő korrupcióig. Talán ezért is érezhetjük hatásosnak, hozzánk szólónak az előadást.

A nyitó napon játszotta még a Mentőcsónak Egység Totth Benedek Holtversenyét, továbbá a szegedi Homo Ludens Project Boguslaw Schaeffer Szövegkönyv egy nem létező, ám lehetséges instrumentális színészre című darabját, de ezekről a Dóm téri Traviata-premier miatt lemaradtam. Ha lehetőség lesz rá, a szegedi előadást ősszel igyekszem majd bepótolni.

A koronavírus megakadályozta, hogy a nulladik napon eljátsszák az Aradi Kamaraszínház Az élő holttest című Tolsztoj-produkcióját a Szegedi Pinceszínházban, remélhetőleg többször nem szól már közbe a pandémia. A szervezők mindenesetre felkészültek, kézfertőtlenítőket állítottak fel minden játszóhelyen és a közönségnek maszk viselését is ajánlják az előadások alatt

H. Zs.

A szerző fotói