A Dóm téren énekli először Toscát

BESZÉLGETÉS
ROST ANDREÁVAL

A fodrásznak azt magyarázza, hogy a III. felvonásban nem jelenhet meg szépen föltűzött hajjal: „Hát egyenesen a Farnese Palotából jövök, most szúrtam le Scarpiát. Nem volt időm fodrászkodni!” Közben zöld ruháját igazgatja a jelmeztervező, arról beszélnek, mit kellene még igazítani rajta, hogy a legelőnyösebb legyen. „Lehet, hogy nem teszem zsebre a kezemet soha, akkor talán ez nem is kellene” – latolgatja.

Rost Andrea a Szegedi Szabadtéri Játékokon élete első Toscájára készül.

Hosszú út vezetett idáig, de végig tudatosan alakította. Pályáját lírai szerepekkel kezdte, A világ nagy házaiban, Bécsben, New Yorkban, Milanóban, Salzburgban volt Adina a Szerelmi bájitalban, Suzanna a Figaro házasságában, Pamina A varázsfuvolában, vagy Gilda a Rigolettóban. Lassan csatlakozott a sorba a Lammermoori Lucia, Violetta a Traviatában, s súlyosabb Mozartok, Donna Anna és a grófnő.

Puccini világába kezdetben épp csak beleszagolt, egyedül Lauretta rövid szerepét énekelte el a Gianni a Schicchiben. Aztán az utóbbi tíz évben lassan bővítette ezt a repertoárt Mimivel, Liúval, és Cso-cso-szánnal. Mindhármat láthattuk Szegeden is a Nagyszínházban és a Dóm téren.

De azért Tosca mégiscsak más! Nem áldozat, vérbeli cselekvő hősnő, nagy drámai szoprán szerep, s olyan művész-nő kell hozzá, akiről el tudjuk hinni, hogy képes megölni a gonosz rendőrfőnököt. Amíg tartanak a megbeszélések ruháról, frizuráról, filmfelvételről, van időm ezt átgondolni, türelmesen várok a háttérben, majd megpróbálunk időpontot egyeztetni az interjúhoz. Nehezen megy, ám szavainkba monoton zaj vegyül: az eső kopogása a tetőn.

– Ha esik, úgysem tudnak próbálni. Nem lehetne most? – állok elő egy merész javaslattal.

– Ez jó ötlet! – mosolyodik el, leül az öltözőasztalhoz, és kíváncsian néz rám. Letelepedek egy másik székre.

– Sokan óvták ettől a szereptől…

– Kicsoda?

– Én több embertől is hallottam.

– Azt hiszem, a Pillangó után nem jogos az az aggodalom. A Butterfly II. felvonása nagyon durva, A Tosca nincs olyan nehéz.

– Na, azért ebben is vannak durvaságok… Nemcsak a történetben, az énekelnivalóban is.

– Itt egy pár C-t el kell sikítani a II. felvonásban. Ez sok súlyos drámai szopránnak nehéz, mert az nekik nagyon magas hang. Nekem ez könnyen megvan. Nekem a mély frázisokért kell megdolgoznom, de az énektanárnőmmel megtaláltuk a megoldást.

– Amikor pár éve itt járt, Luciát énekelt, már csillogó szemmel mondta, hogy szeretné elénekelni Toscát. Hogy addig mindig meghalt a színpadon, tüdőbajban vagy leszúrták, vagy megőrült. És hogy szeretne végre ölni a színen! Miért vágyott rá annyira?

– Mert fantasztikus zene! Akinek a hangja engedi, hogy Puccinit énekeljen, az elképesztő élmény. Csodálatos dallamok! És csodálatos hallgatni a partnert, aki szintén gyönyörűségeket énekel. Most már a Manon Lescaut-ot is elénekelném. Jövőre Richárd Strauss Saloméjét éneklem. Na az kemény lesz! Az három Tosca! Úgyhogy ez a sorrend éppen jó.

– Szóval az aggódók az eredetileg lírai szopránt féltik ettől a drámai szólamtól.

– Ez rossz beidegződés! Tosca egy törékeny nő. Éppen attól lesz érdekes a dráma, hogy egy ilyen törékeny nő megöl egy olyan embert, akitől retteg egész Róma, akivel a hős férfiak nem bírnak el. Nem csak egyfajta Tosca van, én szeretném megcsinálni a saját változatomat.

– Ön hogy képzeli, miért képes ez a nő legyőzni a nagy Scarpiát? Mit ront el a rendőrfőnök.

– Nem érti meg, hogy Toscának mekkora erőt ad a szerelem, alábecsüli az eltökéltségét. Tosca erősen hívő ember, s a vallása tiltja a gyilkolást. Amikor azonban eljön pillanat, mégsem habozik egy percig sem. De nem csak Istenben erős a hite. Amikor Scarpia megkérdezi, azt mondja, igen, örökre el akarok menni. A legrövidebb úton. Igen, elmegyünk és új életet kezdünk! Ezt az erőt nem látja benne. Az ária után a lány megtörik. Térdenállva könyörög. Pedig ő nem szokott könyörögni! Tosca egy híres énekesnő, aki legjobb körökbe is bejáratos, komoly befolyása van. Egy Angelina Jolie. Ha sérelem éri, intézkedik. Nem alulra megy, hanem a legfelsőbb szintre. A királynőhöz akar rohanni kegyelemért, és biztos vagyok benne, hogy be is jutna!

– …csak hát nincs rá idő.

– Igen, ez is ördögi Scarpiában: pontosan tudja, hogy másnap Tosca kieszközölné a kegyelmet, ezért rendelkezik úgy, hogy már hajnalban végezzék ki Cavaradossit.

– Többféleképpen is el lehet képzelni a korviszonyokat. Tosca lehet nagyon fiatal és naiv, a festő meg jó harmincas. De az is elképzelhető, hogy Tosca idősebb nála, azért olyan féltékeny rá, fél, hogy elveszti.

– A féltékenység fiatalabb korban sokkal erősebb. Az ember élettapasztalata megmutatja, hogy úgyse lehet senkit visszafogni. Ha el akar menni, akkor el fog menni. Tosca nem csitri, már nagy sikerek vannak a háta mögött, ezért is tud hőssé válni.

– …és hát ez a gyilkosság és amikor elmeséli, az élete legnagyobb alakítása!

– A rendezőnk ezt úgy értelmezte: Tosca és Cavardossi szoktak ilyen szerepjátékokat játszani, ezért a helyzet ismerős. Pál Tamás hívta föl a figyelmemet, hogy a gyilkosság elmesélésekor a nyelv régies stílre vált: „megölém, meglátám”.

– Tosca elhiszi, hogy megmenekülnek?

– Ez nagyon érdekes! Amikor elkezdi mesélni Cavardossinak, hogy mi fog történni, és hogyan kell viselkednie, akkor hirtelen eszébe jut: nem kérdezte meg, hogy a kivégzés hogyan fog lezajlani! Scarpia meg csak annyit mondott, hogy színlelni kell, „úgy mint Palmieri gróffal”. És ekkor Tosca nagyon izgatott lesz, és kicsit elbizonytalanodik. Annyi mindenre kellett figyelnie, de most rádöbben, hogy nem biztos benne, mi fog történni. Ott bujkál a kisagyában, hogy hátha mégse. Bizonytalan, de reménykedik.

– Most néztem meg az első felvonás próbáját. Jó lesz…

– Hát, reménykedem!

Márok Tamás

Képeink a Tosca próbáján készültek (fotó: Dusha Béla)