tiszatáj | 2018. június 1.

Fotográfia a művészetben

AZ MTA SZAB FOTÓMŰVÉSZETI MUNKABIZOTTSÁGÁNAK ELŐADÁSAI
Május 8-án, a Szent-Györgyi Albert Agórában az MTA SZAB Fotóművészeti Munkabizottságának előadásait lehetett meghallgatni. A fotós délutánt Dusha Béla fotóművész rövid beszéde nyitotta meg, illetve a továbbiakban is ő játszotta a házigazda szerepét. A közönség soraiban többnyire fotóművészek töltötték fel, de persze néhány amatőr érdeklődő is akadt… – RÓKA STEFÁNIA BESZÁMOLÓJA

AZ MTA SZAB FOTÓMŰVÉSZETI MUNKABIZOTTSÁGÁNAK ELŐADÁSAI

Május 8-án, a Szent-Györgyi Albert Agórában az MTA SZAB Fotóművészeti Munkabizottságának előadásait lehetett meghallgatni. A fotós délutánt Dusha Béla fotóművész rövid beszéde nyitotta meg, illetve a továbbiakban is ő játszotta a házigazda szerepét. A közönség sorait többnyire fotóművészek töltötték fel a sorokat, de persze néhány amatőr érdeklődő is akadt.

Az első előadást Dr. Datki Zsolt tartotta Az infravörös fotográfia a művészetben és a tudományban címmel. Datki számára az infravörös fotózásban a kutatói munka találkozik a hobbival. Mivel az infravörös tartomány többszöröse az emberi szemmel látható színesnek, fontos eszköz a biológiai kutatásokban, a csillagászatban, a topográfiában, a dermatológiában és a szemészetben, de még a történelmi építmények valamint festmények tekintetében is. Segítségét a szembetegségek szűrésétől a festmények eredetiség vizsgálatáig igénybe tudjuk venni, hiszen láthatóvá teszi a retina részleteit és a festék alatt megbúvó ceruzavázlatot egyaránt. Datki egyik személyes hobbija a történelmi épületek infravörös fotózása, mellyel például az infravörös kép eltérő árnyalatainak köszönhetően az is felfedezhető, hogy egyes épületek többféle kőből készültek. A művész továbbá gyermeki izgatottsággal lát neki mindig infravörössé alakított gépével fényképezni, hiszen sosem tudni, pontosan mi lesz a képen, akár teljes sötétségben is kaphat részletes eredményt. Az izgalmas vetítés során a közönségnek mutatott képek skálája az esküvői fotótól kezdve a kísérteties hangulatú várképeken át egészen a galaxisnak tetsző patkányagyig terjedt.

Datkit Dobóczky Zsolt követte, előadása címe önmagáért beszél: Fotográfia drónnal. Kezdésként a drónhasználat bonyolult jogszabályaiból valamint a rengeteg papírmunkából kaptunk ízelítőt. Az előadás keretein belül betekintést kaptunk a légi fotózás ezen új ágazatába, mind a képszerkesztést, mind a technológiát tekintve. Dobóczky épületekkel kezdte ezt a fajta fényképezést, majd készített tájképeket is például aratási munkálatok nyomairól valamint a Tisza befagyott holtágáról is. A hagyományos légi fotózással ellentétben a drónnal készült képek hasonlóan zsákbamacska természetűek az infravörös képekhez: az alkotó nem látja, milyen fotókat készít, csak elképzeli a földön, mit szeretne, és később derül ki az eredmény. Az ágazat egyfajta kísérleti stádiumban van, bár már a mezőgazdasági, katonai, és még sok más célra is használják. Még a biztonsági elemek ellenére is akadnak tökéletlenségek, Dobóczky egyik példánya például lezuhant, mikor egy szökőkutat fotózott vele. Továbbá az új drónhasználatra vonatkozó magyarországi törvényt sem fogadták még el. A technológia mindenestre izgalmas dolgokat tartogatva fejlődik a művészet és a mindennapok berkein belül is.

A harmadik előadás a „Színről színre” címet kapta, melyen belül Szőke János négy diaporámáját tekinthettük meg. Az elsőben halvány narratívába rendeződtek az érdekes hangulatú, manipulált fotók a Beatles Because című dalának egy áthangszerelt változatára, míg a második a Secret Garden címet kapta, melyben a művész egy erdőben fürdő női akt idilli képeit meditatív zenével kombinálta. A másik két diaporáma Red és White címmel piros valamint fehér ruhás nők víz alatti fotóit tartalmazta, különlegességük, hogy Szőke János munkásságában először élő zene mellett vetíthetett diaporámát. Ez a két diaporáma dinamikusabb volt az előzőekhez képest. A vörös színhez kapcsolódó diaporámát Szőke a szexuális bűncselekmények áldozatainak ajánlotta, elmondása szerint a készítése körüli egyik ilyen bűncselekmény hírének hatására döntött így, mivel a vörös szín a szerelem mellett a vér, a halál színe is.

Az első szakaszt Dr. Csapó Benő Nézőpontváltás – fotós utazás távoli kultúrákban című izgalmas úti beszámolója zárta. Csapó 2008-as marokkói, illetve 2010-es több közel-keleti országot érintő motoros útján készített képeit mutatta meg a közönségnek, melyeknek zöme portré vagy a mindennapokat ábrázoló helyzetkép, ám akad köztük szíriai tájkép a háború kitörése előtti hónapokból, de még a libanoni „magányos” cédrust is sikerült lencsevégre kapnia, amelyet Csontváry vitt vászonra 1907-ben, és azóta egész cédrusliget nőtt köré. Miközben motorral pózoló helyi árusok és mosolygós fejkendős hölgyek, vagy épp életvidám dakari gyerekcsapat váltotta egymást a kivetítőn, Csapó lelkesen mesélt az ottaniak vendégszeretetéről, de még a muszlim öltözködési szabályokat rafináltan kijátszó fiatallányokról is.

A szünet után Kármán Balázs A lessátorból a TIPA-díjig! …avagy a Uniqball első 5 éve címet viselő előadásával folytatódott a program. Kármán régi barátjával, Novák Lászlóval fejlesztette ki a Uniqball állványt, amely egyedülálló a piacon, mivel akár már talajszinten is vízszintezhető. A két barát természetfotósként kezdte pályáját, a kiránduló csomag, illetve a fotós felszerelés terhének csökkentése érdekében kezdtek foglalkozni a témával. Tapasztalat alapú fejlesztéseiket 2015-ben nemzetközi siker koronázta, mikor elnyerték a TIPA díjátadón (Technical Image Press Association) a legjobb kiegészítő díját. Kármán a termék ismertetése mellett a szabadalmi folyamat kalandjait is felidézte a közönség számára. Bevallom, laikusként nem értettem minden szót, ami elhangzott az előadás során, mégis világossá vált a termék szakmai elismertsége, a piacra dobás történetéből, valamint abból, ahogy a profi fotósok kisfiús lelkesedéssel rohanták meg a bemutató darabok asztalát.

Az utolsó előttiként Nagy István az Archaikus képkészítés művészetébe nyújtott betekintést az érdeklődőknek. Az archaikus képkészítés a korai fotózás hagyományait őrzi, a kézműves előhívást a modern eszközökkel szemben, amelyek valamelyest eltávolítják a művészt a műtől, miközben az több szakember kezén is áthalad, és a digitális világnak köszönhetően korlátlanul sokszorosítható. Az olyan technikák, mint a dagerrotípia vagy például a cianotípia másfajta képi gondolkodást igényelnek, és kitartó kézműves munkát, melynek során egy teljes mértékben egyedülálló kép készül. Nagy kiemelt fontosságot tulajdonít továbbá a kép és az eljárás kiválasztásának, mivel egy-egy technika erősítheti, vagy épp módosíthatja a kép mondanivalóját. A kézműves fotós rengeteg érdekes képet mutatott, miközben a művészi tudatosságról beszélt, valamint az egyes vegyszerek használatát magyarázta.

Végezetül Dr. Bajusz Huba afrikai kirándulásáról tartott beszámolót, melynek az Egy afrikai safari lélegzetelállító képei címet adta. Bemutatkozásképp elmondta, hogy először plasztikai sebészeti munkája révén kezdett fotózni, majd a légi fotózás lett a hobbija, nemrég pedig alkalma nyílt Máté Bencével ellátogatni Zimanga magánrezervátumába, ahol a legkülönbözőbb vadon élő állatokat fotózhatta. Fényképeinek jellege az aranyostól a brutálisig terjed, a legkülönlegesebb felvételek azonban azon az éjszakán készültek, amikor a hőmérséklet 4°C-ra csökkent, melynek eredményeként képek születtek egy oroszlán csapatról, ahogy zsákmányt ejtenek a hideg éjszakában. A képek ritkaságát adja, hogy látszik az oroszlánok lehelete, ami az afrikai klímát tekintve nem mindennapos látvány.

Összességében egy rendkívül érdekfeszítő és tartalmas előadássorozatnak lehettünk tanúi, melynek során sok új ismeretre tudott szert tenni a laikus érdeklődő, de talán még a profi fotós is.

Róka Stefánia