A leánderek most kezdtek virágozni.
Ez a legszebb virág, amit valaha láttam,
Ez, itt előttem.
Olyan volt, mint ahogy
a platánfák vetkőznek le júliusban.
Mint ahogy a gingkók leveleit
simogatva megmozgatja a szél.
Ahol a folyó tengert ér.
Ott feküdtünk egymásban,
mint ahogyan a kék
és a narancssárga találkozik az ég alján.
Mint ahogy a ruhák
veszik fel a test formáját.
Mint ahogy a takaró
követi a gerinc vonalát.
Aztán az égi csillagokat,
azt a sok apró gyertyát
fújta el a reggel
s csak a köztük hagyott
lábnyomaink maradtak.
(Az SZTE Kulturális Irodája által 2017 őszén kiírt „Batyuba szedte rongyait a nyár” című József Attila–verspályázat I. díjas alkotása)