tiszatáj | 2020. február 5.

Benkő Imola Orsolya: Az arany szárítókötél

Kint állok a filegória mellett, szorítom a Brumi mancsát. Csordul a napfény a száradó ruhákon. Bent a házban Zsuzsa, a húgom, úgy szorítja Mami szoknyáját, ahogy én a Brumi mancsát. Muszáj megvédenem Brumit, az óriásmackót, nehogy a házkutató bácsik, a szekusok felvágják a hasát. Megígértem, hogy megvédem. A házból tompa zajok szűrődnek ki, csattanás, kiabálás, puffanás. Félek, de a kíváncsiság mégis behajt. Brumit óvatosan becsúsztatom Tati műhelyébe, ahol mindent szétdobáltak már, s betemetem illatos faforgáccsal. A konyhában megállok és hallgatózom. Nu stiu nimic, nu stiu nimic! hallom […]

A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán néhány éve, BA specializációs szinten, Kreatív írás képzés folyik. Az egyetemi képzés nyúlványaként a városban is elindult egy fizetős képzés: a Benkő Imola vezette ZUG Színház szervezésében, csekély összegért, szerda esténként kreatív írás órákat tartunk. A találkozások workshop jellegűek: az elmúlt félévben a (két oldalas) napló és a (másfél oldalas) kispróza műfajában alkottunk szövegeket. A szövegeket közösen felolvastuk, megbeszéltük, kijavítottuk, s így álltak össze azok a művek, amiket az év végi mustrán, képi és zenés kíséret mellett, felolvastunk egymásnak és a közönségnek. Számomra úgy tűnik, hogy az egyetemi kreditek okozta rendnél erősebb a befizettet pénz hatalma: igen egységes lett a dolgozatok színvonala. Ezekből válogattuk ki most a legjobbakat.

Szilasi László
SZTE BTK
egyetemi docens

Kint állok a filegória mellett, szorítom a Brumi mancsát. Csordul a napfény a száradó ruhákon. Bent a házban Zsuzsa, a húgom, úgy szorítja Mami szoknyáját, ahogy én a Brumi mancsát. Muszáj megvédenem Brumit, az óriásmackót, nehogy a házkutató bácsik, a szekusok felvágják a hasát. Megígértem, hogy megvédem. A házból tompa zajok szűrődnek ki, csattanás, kiabálás, puffanás. Félek, de a kíváncsiság mégis behajt. Brumit óvatosan becsúsztatom Tati műhelyébe, ahol mindent szétdobáltak már, s betemetem illatos faforgáccsal. A konyhában megállok és hallgatózom. Nu stiu nimic, nu stiu nimic! hallom Tati mentegetőző hangját. Magasabb hangon beszél, mint ahogy szokott. Összeszedem minden bátorságom, óvatosan lépek be.

A kisszobában sűrű cigifüst. Rögtön hányingerem lesz. A két nagydarab román bácsi épp a Révai Nagylexikon számozott köteteit söpri le a polcról. Tati antik órás asztala felnyitva, kirabolva: az összes régi órát begyűjtötték. Brumi mózeskosara üresen tátong, a medvematrac felhasítva. A kanapé díszpárnáiban már egy toll sincs, tollfelhőn keresztül közelítem meg a nagyszobát. Bent a nagyágyon, ahol sokszor négyen alszunk, Mami kuporog Zsuzsával. Hangtalanul sírnak. A szőnyegen a szekrényekből kihányt ruhák, ágyneműk, törölközők, könyvek. Az egyik kupac tetején ott van a Kincskereső Kisködmön. Ez egy pillanatra megnyugtat.

Az egész ház egy óriási tátongó seb. Nyöszörgésre leszek figyelmes. A két szekus bácsi először a falhoz préseli Tatit, majd karjait hátracsavarva addig rugdossák, amíg a földre nem esik. Ne vom întoarce! Vom afla adevărul! suttogják fenyegetően. Majd a nagyszobához lépnek, illedelmesen elköszönnek Mamitól La revedere!, a fejemre pedig nyomnak egy barackot.

Tatihoz futok. Most kicsi és törékeny. Félve segítek neki feltápászkodni, leporolom a nadrágját, hozok egy zsebkendőt. Zsuzsa kikukucskál a nagyszobából, maszatos arca felderül, amikor a műhely felé intek. Ekkor már Mami is ott van. Hosszan néz apámra, egy arcizma sem rezdül. Ez a csend új.

– Ki volt az? Ki jelentett fel? – kérdezi anyám fakó hangon. Tati megrántja a vállát.

– Ugyan, kit nem jelentenek fel!

Én azt azért tudom, hogy nem jelentenek fel mindenkit. Tati legjobb barátja Zénó. Együtt szoktak ikonokat csempészni Olaszországból. Zénó börtönben van, hallottam Gretet sírni itt nálunk. Azt is tudom, hogy házkutatáskor, miután megtalálták az ikonokat, addig rúgták Zénó veséjét, míg le nem szakadt. Meg azt, hogy Grete arany téglával fogja kivásárolni Zénót a börtönből, aztán elszöknek Németországba. Tati, mintha tudná mire gondolok, átkarol és kivisz az udvarra. Megáll a ruhaszárító kötél előtt, ami nagyon hosszú, több soron fut, az egész udvart átéri. Félrehatja a száradó ruhákat és valami büdös folyadékkal dörzsöli meg a zsinórt. Vakító aranysárga színűre változik a kopott szárítókötél. Tati kuncogva rámnéz, pajkosan ragyogó tekintete felnőtté kárhoztat.