„Apródesztendősök jó neveléséről”
KONFERENCIA A JEZSUITA REND SZEREPÉRŐL
2022. november 9-én, szerdán a Szegedi Tudományegyetem és Egyetemtörténeti Bizottság, a szegedi Lengyel konzulátussal, valamint a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományával közösen tudományos konferenciát szervezett. A Szegedi Tudományegyetem Rektori Hivatalának dísztermében tartott előadások összefoglaló címe: „A jezsuita rend szerepe a kolozsvári egyetem kialakulásában és későbbi működésében” volt. Az előadók a témát számos – így, a teológia, az irodalom-, továbbá a történelemtudomány – aspektusai felől közelítették meg.
A programok kezdetén, 09.00 órától ünnepi szentmisét celebrált Vízi Elemér SJ, a Szegedi Szent József templomban. A jezsuita rend magyar provinciálisa, szentbeszédében hangsúlyozta a nap jelentőségét: November 9-én ugyanis egyúttal a Lateráni Keresztelő Szent János Főszékesegyház felszentelését is ünnepeljük. „A templom a szent tér abban is segít, hogy találkozhassunk a minket szerető Mennyei Atyával.” – fogalmazott a tartományfőnök – „S miként a templomok a hívek lelki erősödésért épültek fel, az egyetemeknek is küldetésük, hogy az ifjúság szellemének az igazság hajlékául szolgáljanak.”
A konferencia megnyitó ünnepségén Prof. Dr. Zakar Péter, a Szegedi Tudományegyetem nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese köszöntötte az egybegyűlteket, majd Vízi Elemér tartományfőnök nyitógondolatait követően, a Kaszap István Jezsuita Szakkollégium szkólája tartotta meg műsorát.
Délelőtt 10.30-tól nyitotta meg ülését az első szekció, amelyben Dr. habil. Andrzej Paweł Bieś SJ lengyel származású jezsuita és az Akademia Igantianum W Krakowie intézmény rektorhelyettese a „Jezsuita oktatás a II. lengyel köztársaságban, a XVI-XVII. század derekán” című előadását ismertette, angol nyelven.
Ezt követték Koronkai Zoltán SJ jezsuita szerzetes gondolatai a jezsuiták a felsőoktatásban vállalt szerepéről. Zoltán atya, többek között arra is kitért, hogy miként határozta el a kezdetben vándorprédikátorok társasága, a tényleges oktatást és nevelést. Harmadik előadóként Szögi László, címzetes egyetemi tanár, nyugalmazott könyvtári és levéltári főigazgató a XVI. századi Kolozsvári Egyetem/ Kollégium terminológiai és jogi kérdéskörét vizsgálta. Előadásában kiemelte, hogy a középkorban három alapfeltétele is volt egy egyetemi intézmény működésének: a pápai engedély, a tanulók hivatalos fokozatainak megszerzése, továbbá a tanárok részéről, az akkori négy elismert fakultáson (bölcsészettudományi karon, teológiai karon, jogi karon, orvosi karon) való oktatás. Az 1581-es alapítású Kolozsvári Kollégium esetében – a felsorolt szempontok nem teljesültek maradéktalanul… Nagy büszkeséggel képviselte a Szegedi Kaszap István Jezsuita Szakkollégiumot Kiss-Pető Apor. A fiatal hallgató a következőkben a Kolozsvári Jezsuita Kollégium diákjainak életét mutatta be, meghatározva egyúttal a tanulók etnikai, társadalmi és vallási összetételét is. Az elhangzottakkal kapcsolatos észrevételek és kérdések feltevése után – melyek során Pál József állást foglalt az 1581-es dátumú alapítás, s így az egyetemi megnevezés tarthatósága mellett – véget ért az első szekció.
A második szekció kezdésére délután 13.00 órakor került sor. Kruppa Tamás, egyetemi docens a XVI. század második felében élt két jezsuita szerzetes – Antonio Possevino és Szántó (Arator) István erdélyi tevékenységét vizsgálta. Leveleiben Szántó a hazaszeretet fogalmát az ország legalapvetőbb működési elveként határozta meg, Possevino életműve pedig a hit és politika többszörös összefonódását jelképezte. Ezt követte Hargittay Emil, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Irodalomtudományi Tanszékének vezetője és tanára, aki „Kolozsvártól – Nagyszombatig. Báthory István és Pázmány Péter Egyetemalapító levelei” címmel készített előadást. Az egykori esztergomi érsek, bíboros és egyúttal jezsuita szerzetes a Nagyszombati Egyetem meglapítását évekig fontolgatta. Pázmány prédikációiból, leveleiből is kitűnik, hogy elsődleges célnak tekintette az ifjúság nevelését, valamint, hogy a tudományok gyökereztetésével a nemzet jámborabbá váljon. Ahogy írja is: „Az országoknak és városoknak sincs semmire nagyobb szükségük, mint az apródesztendősök jó nevelése.” A konferencia utolsó előadását Demeter Júlia az Eötvös Loránd Tudományegyetem, Irodalom- és Kultúratudományi Tanszékének tanára tartotta, a kolozsvári jezsuita színjátszás és örökség témakörében. Műfaj szerint négy nagyobb kategóriát is megkülönböztetett: a vallásos tárgyú drámákat, a kétrétegű – allegorikus drámákat, a plautusi – terentiusi komédiákat, valamint a történelmi drámákat. Felhívta a figyelmet a műfaji eloszlás időbeli jellegzetességére, s arra a sajátosságra, hogy a jezsuita iskoladrámák – teljesen egyedi módon – Fortuna-képe az isteni gondoskodás képével egészül ki.
Zárásként Prof. Dr. Pál József, egyetemi docens mondott köszönetet az előadóknak, és a jelenlévő publikumnak is. Felhívta továbbá az érdeklődők figyelmét, hogy az elhangzott előadásokból konferenciakötet fog készülni, mely tavasszal a Szegedi Egyetemi Kiadó egyetemtörténeti sorozatának első köteteként fog megjelenni.