Zalán Tibor: Jelek egy XX. századi totemoszlopra (1977)
Vonszol egy testet egy lélek
hóban vonszolja
esőfényes sárban
viszi sírásban viszi sírásban
a testet a lélek
mint léghajó a nehezéket
vinné magával
fel a magasba
de csak vonszolja belé szakadva
záporozó
ezüst esőben
keresztig viszi
krisztusi Időben
a testet a lélek
[…]
| 70 éve, 1947 márciusában jelent meg először folyóiratunk, a Tiszatáj. Szegeden 1946 őszén jött létre egy fiatalokból, egyetemi és főiskolai hallgatókból álló munkaközösség, a Kálmány Lajos Kör. Céljuk az alföldi néptudományi kutatás, a népi gondolat előadásokkal, kiadványokkal való terjesztése volt egy irodalmi folyóirat hasábjain keresztül. Megszületett a Tiszatáj (nevét Péter László javaslatára kapta), amely ma, 70 évével a magyar szépirodalmi folyóiratok között a legöregebb.
Az évforduló emlékére a következő hónapokban régi számainkból szemlézünk. 1977-et írunk, Zalán Tibor verse a márciusi számban jelent meg. |
Vonszol egy testet egy lélek
hóban vonszolja
esőfényes sárban
viszi sírásban viszi sírásban
a testet a lélek
mint léghajó a nehezéket
vinné magával
fel a magasba
de csak vonszolja belé szakadva
záporozó
ezüst esőben
keresztig viszi
krisztusi Időben
a testet a lélek
bomló ráncosodó
kényszer-fedezéket
alkoholon
asszonyokon
keresztül húzza betegséggel
megadással
formázza zúzza
Vonszol egy testet egy lélek
vonszolja
huszonhárom év óta
hányszor sárba
szűz nagy hóba
megváltásba leánymellre
korai takarodókra
szerelem utáni
kihált tájakon viszi
rozsmezők aranyán
keresztül cipeli
éjszakáról éjszakákra
lázával űzi lázzal veri
a testet a lélek
és készül már
hogy egyszer a hóba ejti
nevet is majd nevet
és száll és elfelejti
(Megjelent a Tiszatáj 1977/3. számában)
