Magyarul Indiában
Szeretnék tanulás közben ismerkedni a világgal
MOHAMMED AZEEM
KÖVES MARGIT BESZÉLGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL
Mohammed Azeemmal (Mohammmed Ázím) három év után találkoztam Pesten a Művész cukrászdában. Ází (ahogy barátai és családja hívják) 2019 óta ösztöndíjjal tanul Magyarországon. 2018-ban iratkozott be a Magyar Kulturális Intézet magyar nyelvtanfolyamára, ahol komolyságával és törekvésével kivált a többiek közül. Egy év tanulás, a kezdő kurzus elvégzése közben megkérdezte, hogy letehetné-e a vizsgát a mindkét szintből, a kezdő- és középhaladó szintből egyszerre. Az év végén valóban a két szintből egyszerre vizsgázott.
Ází huszonöt éves, bátyjai harmincegy ill. harminchárom évesek, az idősebbik szociológiát és történelmet tanul, a fiatalabbik az Amazon cégnél dolgozik, üzleti tanulmányokat folytat. Szülei elváltak, édesanyja és nagymamája nevelték hároméves kora óta Delhiben, Dél-Delhi Okhlá nevű városrészében. Édesanyja ötvenöt éves, nagymamája hetvenes évei közepén jár. Édesanyja most nem dolgozik, de főiskolai végzettsége van, történelmet és szociológiát tanult, iskolában tanított, most is tanít, de nem iskolai keretek között.
– Ází, a debreceni egyetemre vették fel informatika szakra. Egy év múlva átkerült Budapestre. Miért?
– Delhiben születtem, és ott nőttem fel. Delhi az egyik legnépesebb és legforgalmasabb indiai város. Debrecenben hiányoztak nekem az emberek és kulturális események. A másik faktor az volt, hogy az ELTE-n az informatika szak jobb, mint a debreceni egyetemen. Ezért az első szemeszter után 2020 januárjában átkértem magam az ELTE-re, Budapestre. Itt tanulok alapfokon szoftver szakértőként.
– Hol tanult Delhiben?
– Delhiben Okhlában a Jamia Milia Nagarban (Dzsámijá Milijá Nagarban) jártam iskolába, ahol a családunk lakik. 2002-ben, amikor beírattak iskolába hindiül tanultam minden tárgyat, azután 2003-tól, másodiktól angolul. A kedvenc tantárgyam a történelem volt, de később nagyon megszerettem a matematikát és a természettudományokat is.
– A szülei és nagyszülei mindig Delhiben éltek?
– Igen, nagyapám gépészként dolgozott Ódelhiben. Delhi, a főváros India kettéválasztása idején kulturálisan és demográfiai szempontból teljesen megváltozott, de a nagyszüleim úgy döntöttek, hogy Delhiben maradnak, nem hagyják el Indiát, nem költöznek Pakisztánba, mint az indiai muszlimok nagy része.
– A Covid-19 első hulláma idején jött át Debrecenből Budapestre, az ELTE-re.
– Igen, ez nagyon nehéz időszak volt. Az ELTE Kerekes kollégiumában laktam. Teljesen váratlanul ért a kijárási tilalom, az online órák. A kollégium is elnéptelenedett, aki tudott, hazament. Persze mi indiaiak nem tudtunk volna hazamenni, hiszen nem voltak járatok. Volt úgy, hogy teljesen egyedül voltam a kollégiumban. Tanulni és ismerkedni is nehéz volt ebben a helyzetben.
– Szerencsére a magyart nem felejtette el. Látom, hogy mindent ért.
– A Covid járvány idején nagyon sokat tanultam magyarul a Tandem közösségi oldalon.
– Sok embert barátjaként említ…
– Igen, a járvány ellenére sikerült összeismerkednem egyetemistákkal a kollégiumban és az egyetemen, kulturális eseményeken és a mecsetben. A barátaim különböző tantárgyakat tanulnak. Sok közülük határon túli magyar, például van egy Szerbiából származó magyar barátom, egy barátom pedig ukrajnai. Részt vettem egy Erasmus projektben is, ott is sok emberrel ismerkedtem meg.
– Hova jár péntekenként mecsetbe?
– A Keleti pályaudvar mellett van egy mecset. Oda járok pénteki imára.
– Kik járnak a mecsetbe?
– Külföldiek és magyarok, sokan közülük betért muszlimok. Van például egy egyiptomi férfi, aki 1996 előtt jött Magyarországra, mielőtt én megszülettem. A felesége is a mecsetbe jár, aki szintén muszlim lett. Sok arab van Pesten, akik magyar lányokat vettek feleségül.
– Mennyire fontos az életében a vallás?
– A vallásnál fontosabb az, hogy indiai vagyok és amikor új emberekkel találkozom, akkor indiaiként mutatkozom be. A családom nem szigorú értelemben vallásos. Fontos számunkra a hit, de nem kényszer. Lehet imádkozni az előírt testtartások nélkül is, például ölbe tett kézzel. Vannak azonban olyan ünnepek, amelyeket mindenképpen be akarunk tartani, például a Ramadánt, ilyenkor nap közben böjtölünk és naponta ötször imádkozunk. Ilyenkor is lehet találni néptelen helyet, egy sarkot, vagy egy pincét, ahová el lehet vonulni imádkozni.
– 2019 óta nem volt otthon, Indiában.
– Többször szerettem volna látogatóba hazamenni, például 2021 augusztusában, azután 2022 januárjában, de a családom mindkét alkalommal azt mondta, hogy veszélyes utazni, a járvány nem múlt el, ne menjek.
– Most is a kollégiumban lakik?
– 2022 februárjában kiköltöztem a kollégiumból és albérletbe költöztem a Bécsi úton. Tíz-tizenöt perc alatt odaérek a Margit hídtól. Úgy alakultak a dolgok, hogy újból át kellett költöznöm. Ketten lakunk egy szobában ismét a Bécsi úton, havonta egyenként 45 ezer forintot fizetünk.
– Hogy megy a tanulás? Emlékszem, hogy mindig nagyon szorgalmas volt.
– Most a negyedik szemesztert végzem, sokat tanulok, de néha nem mennek úgy a dolgok mint ahogy szeretném. A kódolásban néha egy vesszőhiba is hibás eredményhez vezet, és ezért sokszor nehéz jól teljesíteni. Az ötödik szemesztert kell befejeznem, hogy alapfokú szoftver szakértő legyek.
– Milyenek a tanárai?
– A tanáraim többsége tisztelettel és barátsággal bánik velünk, és én is tisztelem őket.
– Milyen tervei vannak a jövőre?
– Ami a tanulást illeti, szeretném az ELTE-n befejezni az alapfokot, azután talán valahol máshol folytatni a tanulmányaimat felsőfokon. Szeretek utazni, szeretnék tanulás közben is ismerkedni a világgal.
– És most nyáron mit szeretne csinálni?
– A szünetben szeretnék Spanyolországba utazni.
– Sikerült eddig is utaznia?
– Igen, voltam Olaszországban és Franciaországban. Még soha nem voltam Spanyolországban. Vallodolidba utazom a nyáron, ahol a Kolumbusz-múzeum van.
– Mi hiányzik Indiából?
– Ha rangsorolni akarom: anyukám, a családom, a barátaim és az indiai ételek.
Köves Margit
