Szeretnék média szakon továbbtanulni…

KÖVES MARGIT BESZÉGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL
Divya Sharmával (Divjá Sarmá) a Delhi Egyetemen beszélgetünk, 44 fokos júliusi melegben, a késlekedő monszun előtt. Divyát 2015 óta ismerem, amikor beiratkozott a magyar kezdő tanfolyamra. Azóta a család és a baráti kör sok tagjával megismerkedtem irodalmi esteken, tanszéki kulturális napokon, ahol Divya magyar dalokat, verseket énekelt és mondott el […]

KÖVES MARGIT
BESZÉGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL –
DIVYA SHARMA

Divya Sharmával (Divjá Sarmá) a Delhi Egyetemen beszélgetünk, 44 fokos júliusi melegben, a késlekedő monszun előtt. Divyát 2015 óta ismerem, amikor beiratkozott a magyar kezdő tanfolyamra. Azóta a család és a baráti kör sok tagjával megismerkedtem irodalmi esteken, tanszéki kulturális napokon, ahol Divya magyar dalokat, verseket énekelt és mondott el. Budapestről júniusban érkezett Delhibe nagyobbik öccse, Vibhor esküvőjére, miután letette médiaszakos vizsgáit az ELTE-n. Észak-kelet Delhiben, Bhajanpurában (Bhadzsanpurá) élnek nagycsaládban, édesapja öccseivel és azok családjával. Édesapja főiskolai tanulmányait félbeszakította, élelmiszerüzlete van, Divya nagybátyjai sportszereket- és sportruházatot gyártanak és forgalmaznak. Szülei az ötvenes éveikben járnak. Édesanyja nyolc osztályt végzett, háztartásbeli. Öccse, Vibhor a delhi metrónál helyezkedett el, a technikai személyzet tagja, míg kisebbik öccse Deepanshu (Dípánsu) trénerként dolgozik egy edzőteremben. Húga, Akanksha (Ákánksá) elvégezte a tanárképző főiskolát, és most versenyvizsgára készül, szeretne bejutni az állami hivatalnoki karba. Unokatestvéreivel szintén szoros a kapcsolata, együtt nőttek fel a közös családi házban. Örömmel mutatja mobilján az esküvő előtti kurkuma szertartásról készült képeket, amelyen nyolcvanéves nagymamája is részt vett. Nagyapja, aki sok szempontból irányította a családot négy éve halt meg.

Budapesten társával, Mayankkal (Majank) és barátjukkal Abhishekkal (Abhisék) bérelnek lakást a Corvin-közben. 2018 óta a Stipendium Hungaricum program ösztöndíjasai. Divya média szakon, Mayank és Abhishek könyvtár szakon tanul az ELTÉ-n. Mindhárman végzett programozók, 2015-ben alapították meg a Hawks Vision Technologies nevű számítógépes céget.

Divya, honnan származik a családja?

– Annyit tudok, hogy a családom Rajasthanból (Rádzsaszthán) érkezett Delhibe. Biztos, hogy már a dédnagyapám is Delhiben élt és a rádzsasztháni rokonokkal semmilyen kapcsolatunk sincsen. A bhadzsanpurái házat a nagyapám építette, amikor még olcsó volt a telek, Bhadzsanpurá most Delhi egyik legzsúfoltabb körzete.

Hogy határozta el, hogy magyarul fog tanulni?

– A Hawks Vision Technologies céghez gyakran futottak be nemzetközi szintű rendelések Magyarországról, Csehországból, Európa keleti részéből. Sokszor előfordult, hogy bár a rendelők angolul beszéltek egyszerűen nem értettük, amit mondtak. Akkor határoztuk el, hogy megtanuljuk a nyelvüket, én magyarra, a fiúk, Mayank és Abhishek cseh nyelvre iratkoztak be. Mindkét nyelv tanulása sok lehetőséggel jár, de mi nagyon élveztük a rendszeres magyar programokat a Magyar Kulturális Intézetben és megszerettük a magyar látogatókat, akiket a Kulturális Intézetben és a Delhi Egyetemen ismertünk meg.

Kikkel találkozott a Magyar Intézetben?

– Lanczkor Gáborral, Orcsik Rolanddal, Bartis Attilával, T. Szabó Annával és a Kaláka Együttessel. Ezek a személyes ismeretségek engem arra késztettek, hogy még többet foglalkozzam dalok tanulásával és versekkel. Néha arra is, hogy elénekeljem azokat a verseket vagy dalokat, amelyeket tőlük ismerek. Például Gryllus Vilmosnak elénekeltem egyik kedvenc dalomat, a Karácsonyi angyalokat, aminek ő szerezte a zenéjét.

Hogy kapcsolódott be a magyar tanulásba Mayank és Abhishek?

– Akkor már együtt jártam Mayankkal, úgyhogy ő eljött minden programra, ahol én szerepeltem. Fényképészként sokszor segített Köves tanárnőnek dokumentálni az irodalmi esteket, az expressz magyar órákat az iskolákban és a kulturális programokat az egyetemen. Abhishek pedig mint elválaszthatatlan jóbarát hozzánk csapódott és végül a cseh helyett egy évvel később magyar nyelvre iratkozott be.

Egy kicsit visszamegyünk az időben, hogyan ismerkedett meg Mayankkal és Abhishekkal?

– Egy PHP számítógépes kurzuson ismerkedtünk meg és határoztuk el, hogy közös céget alapítunk, ahol nincs főnök és a saját felelősségünkre dolgozunk. Mindenki azt a feladatot csinálhatja, amihez legjobban ért: a fejlesztési részt, vagy a dizájn részt. 2015-ben alakult meg a Hawks Vision Technologies cég.

Kezdettől fogva érdekelték a számítógépes ismerek és az internet?

– Szó sincs róla. Amikor Bhadzsanpurában befejeztem a tizedik osztályt és levizsgáztam, a kereskedelmi (commerce) fakultációt választottam a tizenegyedik – tizenkettedik osztályban hasonlóan a barátnőimhez, Preetihez (Príti) és Ektához (Éktá). Amikor érettségiztünk egy dolgot már biztosan tudtam, hogy nem akarok tovább tanulni kereskedelmi tárgyakat. Príti folytatta a kereskedelmi fakultációt, most egy számítógépes cégnél adminisztrátor. Édesapám egyik ismerőse javasolta, hogy iratkozzam be az újonnan alapított Guru Gobind Singh Indraprastha Egyetemre (Guru Góbind Szingh Indraprasztha) IT szakra, mert az információs technológia terén sok lehetőség van. Valóban a végzés után rögtön kaptam állást a Kadmine Technologies nevű cégnél.

Tetszett a munka és az állás?

– Igen, a függetlenség mindenképpen jó dolog, de azért még sok minden más is érdekelt. Szeretek sok időt tölteni a barátnőimmel, Prítivel és Éktával, akikkel gyakorlatilag mindent megbeszélek. Mindig szerettem énekelni, szeretem megtanulni a filmdalokat.

A film és a zene iránti érdeklődését sikerült kielégíteni a Szlavisztika-Finnugrisztika Tanszéken és a Magyar Intézetben?

– Igen, nagyon szeretek közönség előtt énekelni, és az Intézetben meg a Tanszéken is sok alkalmam volt erre. A barátaim, kollegáim és a testvéreim is gyakran eljöttek az előadásokra. A Magyar Intézet igazgatójának, Dr. Wilhelm Zoltánnak is tetszettek a dalok, amiket elénekeltem. Az Európai Nyelv Napján pedig egyszer Lanczkor-Kocsis Krisztina fuvolázott, amikor a Vörös Rébéket és a Szól a kakast énekeltem, ez különleges élmény volt.

És a filmek?

– Nagyon tetszettek a filmek, amelyeket a Tanszéken és a Magyar Intézetben láttam. Különösen a női rendezők, Mészáros Márta, Enyedi Ildikó, Gyarmathy Lívia filmjei. Deák Krisztina filmjéről az Aglájáról sokat gondolkoztam. Nagyon fontos számomra, hogy lássam, hogy milyen álmai, vágyai vannak a többi nőnek és milyen késztetések, körülmények között élnek. Nem áldozatoknak, hanem cselekvő embereknek szeretném látni őket.

Most, hogy Magyarországon él, hogy látja a magyar nőket és férfiakat? A tanárait és a diáktársakat?

– A Balassi Intézetben nagyon sok segítséget és támogatást kaptam. A kollégium élete is nagyon színes volt, annak ellenére, hogy sok nehézséggel kellett szembenézni. Vegetáriánusok vagyunk és a konyhában a vacsorafőzéssel mindig utolsók voltunk, mert megvártuk, amíg a többiek, akik húst esznek végeznek a vacsorával. Csak éjjel tizenkettő körül végeztünk a főzéssel. A kollégiumban furcsának találtam, hogy a külföldieket és a magyarokat más emeleten helyezték el. Így nem tudtunk kapcsolatot alakítani a magyar diákokkal, és a nyelvet sem gyakoroltuk eleget.

És most, hogy lakást bérelnek és külön laknak?

– Csodálatos ez a város. A Covid-19 előtt volt olyan, hogy éjszaka kettőkor – háromkor is a városban jártunk. Szeretünk Budapesten élni.

Most hogy alakultak az egyetemi kapcsolataik?

– A Balassi Intézetből a magyar nyelvű oktatásra kerültünk be az egyetemre és én szeretnék minél jobban megtanulni magyarul. Az intézetben B2 szinten végeztem, de magyarul még így is sokszor nehéz követni az előadásokat. Amikor kérem, hogy lassabban beszéljenek vannak tanárok, akik azt válaszolják, hogy ez a kurzus nem külföldieknek van, nem tudnak miattam lassítani. A hallgatók közül pedig sokan mondták, hogy nem tudnak eléggé angolul ahhoz, hogy segítsenek és elmondják az előadás tartalmát. Persze vannak kivételek is. Például az egyik tanárnő, Szigeti Gabriella nagyon sokat segített. Nemcsak az előadások megértésében, hanem hivatalos dolgok intézésében is. Például tavaly lekéstem a jelentkezést a fakultációról és akkor ő segített a hivatalban. A hallgatók közül is van olyan, aki felajánlotta, hogy üljünk le együtt és szótározzuk ki, amit nem értek. Vagy tanítsuk egymást magyarra és angolra.

És a tervei?

– Szeretnék MA média szakon továbbtanulni és még sokkal jobban megtanulni magyarul.

 Köves Margit