Magyarul Indiában
Szeretnék magyarból fordítani bengálira…
JAHANARA RAY CHAUDHURI
KÖVES MARGIT BESZÉLGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL
Jahanara Ray Chaudhurit (Dzsahánára Roj Csaudhuri) tizenöt éve ismerem, még abból az időből, amikor Dél-Delhi kíváló egyetemének, a Jawaharlal Nehru Egyetemnek (Dzsvaharlál Néhru) kampuszán éltünk. Férje, Arunim Bandhopadhyay (Arunim Bandhopadhjaj) összehasonlító nyelvészeti doktori dolgozatában a magyar nyelv térbeli kifejezéseiről írt és ehhez magyar nyelvi adatokra volt szüksége, és megkeresett engem, hiszen mi is a közelben a kampuszon laktunk. Arunim az orosz nyelv- és irodalom tanszéken dolgozott, a doktori befejezése után egy ideig speciális kollégiumot tartott a magyar irodalom és történelemről. Amikor 2015-ben az ELTE nyári egyetemi kurzusán is részt vett hallgatóként, Dzsahánára és kislányuk Tiasha(Tiása) is csatlakozott hozzá. Dzsahánára a magyarországi utazás alkalmával tanulta meg az első magyar szavakat, ez adta meg a lökést arra, hogy beiratkozzon a Delhi Magyar Kulturális Intézet magyar nyelvtanfolyamára. Most a Delhi Egyetem haladó magyar csoportjában tanul.
Dzsahánára a híres kalkuttai Jadavpur (Dzsádávpur) Egyetem történelem szakát végezte el, kutatómunkáját a tizenkilencedik századi Bengál zenei életéről írta. Évekig az All India Radio bengáli nyelvű adásában dolgozott szerkesztőként, fordítóként és bemondóként.
– Dzsahánára, hol, milyen körülmények között kezdődött az élete?
– Kalkuttában hindu bengáli családban születtem, egy fiútestvérem, bátyám van. Édesapám a Dzsahánára nevet választotta számomra, Shah Jahan (Sáh Dzsahán, 1592–1666) moghul uralkodó lányának a nevét. Apám nyitott gondolkodását jellemzi, hogy egy intelligens, gyönyörű muszlim nő nevét választotta számomra.
– Mi volt a szülei foglalkozása?
– Apám állami tisztviselő volt, de feladta az állását és tanárként helyezkedett le. Édesanyám szanszkrit szakos volt az egyetemen, de amikor megszültettem, abbahagyta tanulmányait. Képzett énekes volt, és tanított engem és másokat is bengáli és hindí bhadzsanokat énekelni. Nem tudott állást vállalni, mert apai nagyanyám, aki velünk élt, megbetegedett és állandó ápolásra szorult.
– Milyen iskolába járt?
– Bengáli nyelvű iskolába jártam, a Bégum Rokéja Sakhávat nevű, bengáli nevelési újítóról elnevezett iskolába, aki a múlt század elején nagy fontosságot tulajdonított a gyerekek életében a táncnak, éneknek, rajznak, festésnek és színjátéknak. Én és iskolatársaim is táncolni és énekelni, zenélni tanultunk elsőtől tizenkettedik osztályig. Az óvodában is volt zene, tánc és festés – ami a gondolkodást és az érzékelést erősíti. A festés és rajz most is így hat rám, sok mindent képekben látok, a gyerekek, akik festenek színesebben látják a világot.
A Rámakrisna Missziónak, ami közel volt a lakásunkhoz, nagy gyerekkönyvtára volt, sokat jártam oda.
– Hol végezte az egyetemi tanulmányait?
– A Vaszanthi Dévi főiskolán tanultam történelmet, majd a Dzsádavpur Egyetemen végeztem, ahol kisdoktorit is írtam történelemből.
– Miről írta a dolgozatát?
– A tizenkilencedik századi zenéről, előadókról énekesekről, akik közül néhányan „bukott nőknek” számítottak. A hivatásos éneket-zenélést csak később kezdték el a liberális családok lányai. Forradalmi lépés volt nyilvánosság elé állni. A Tagore család nagyon nagy mértékben támogatta a hivatásos zenét. Rasszundari Débi és Kailashbashini (Kajlásbásini) Débi írták az első önéletrajzot és Binódini Dászi, volt az egyik első előadó. A naplók és önéletrajzok ebből az időből, beszámoltak arról, hogy milyen szenvedély fűzte ezeket az asszonyokat az íráshoz és olvasáshoz.
– A kutatómunka mellett még mivel foglalkozott?
– A kisdoktori dolgozat után ösztöndíjas kutatói állást kaptam az Ázsiai Társaságban. Itt alkalmazták Kőrösi Csomát 1837-től könyvtárosként. Emellett iskolás koromtól érdekelt a rádió, a hírolvasás, minden, amit hanggal ki lehet fejezni.
2002-ben állandó állást kaptam egy iskolában Bandirpurban, Kalkuttához közel, itt néztem szembe azzal, hogy kora gyermekkorban Nyugat-Bengálban milyen társadalmi és szociális problémákkal küzdenek gyerekek.
– Hol ismerkedett meg a férjével, Arunimmal?
– Ő is orosz szakosként az Ázsiai Társaságban volt ösztöndíjas. 2004-ben házasodtunk össze. Arunim a barodai egyetem orosz tanszékén kapott állást 2002-ben, 2006-ban pedig az újdelhi Néhru Egyetemen.
– Hogyan találta meg a helyét Delhiben? Hogyan került közel a magyar nyelvhez?
– Delhiben az All India Radio először részidős állásban, azután teljes állásban alkalmazott. Nem volt egyszerű, mert a bengáli adást több műszakban közvetítették és élőben kellett ott lenni. 2007-ben angol-bengáli fordítóként is alkalmaztak a rádiónál. Az All India Radio Delhi központi helyén van, nem messze a Cervantes Intézettől, ahol spanyolul kezdtem tanulni. Arunim pedig magyarul tanult a Magyar Kulturális Intézetben, a Dzsan Path road-on. A magyartanulás Arunim doktori dolgozata miatt volt fontos.
Idővel egy speciális kollégiumot kezdett tanítani a Néhru Egyetemen, „bevezetés a magyar irodalomba és történelembe”. Megpályázott egy nyári egyetemi ösztöndíjat az ELTE-n, és én és a kislányom is megismerkedtünk egy kicsit Magyarországgal.
– Milyen élményei voltak Magyarországon?
– Nagyon érdekesnek találtam, hogy Magyarország mennyire különbözik a környező országoktól. Örültem, hogy rátaláltam Rabindranath Tagore referenciáira, meg sok kulturális hasonlóságra a magyar és a bengáli kultúra között. A magyar nyelvújítás és az irodalom szerepe, hasonló a bengáli nyelvújításhoz és irodalomhoz. A magyarok kötődése a nyelvhez, a bengáliakéhoz hasonlóan erős. Nem véletlen, hogy a küzdelem a bengáli nyelv bevezetésért Bangla Desh, egy új állam születéséhez vezetett. A bengáli nyelvért folytatott életre-halálra szóló küzdelem emlékére vezette be az UNESCO február 21-ét mint a nemzetközi nyelvek napját.
– Az indiai nyelvek közül a bengáli különösen nyitott a világirodalomra. Már a tizenkilencedik és huszadik században is sok fordítást találunk, nemcsak a nagy nyelvekből, de magyarból is.
– Igen, francia, spanyol és orosz irodalmat is fordítottak bengálira. A magyar irodalom is ismert, de nem a magyar eredeti alapján. Szeretnék magyar verseket, Petőfi és Pilinszky verseit, népmeséket és népdalokat magyarból fordítani bengálira, ezért tanulok most az egyetemen magyarul.
Köves Margit
