Szeretnék könyvtárosként elhelyezkedni…

KÖVES MARGIT
BESZÉLGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL –
ABHISHEK BHADAURIA

– Abhisék, itt a Ferenciek terén olyan közel vagyunk a hidakhoz. Ugye emlékszik 2017 budapesti útjára, amikor „kiváló diákként” meghívták a Balassi Intézet vendégoktatói konferenciájára? Akkor augusztus 20-án, érkezése utáni első estén együtt néztük a tűzijátékot az Erzsébet híd közelében?

– Igen, az volt az első alkalom, amikor éjszaka láttam Budapestet. 2019-ben már ösztöndíjasként újra láttam a tűzijátékot, de mindig örömmel emlékszem erre az első 2017 rövid utazásra. Az első naptól kezdve ámulatba ejtett az éjszakai Budapest – a hidak, az épületek, a fények.

– Hogy jutott el oda, hogy családjából elsőként külföldi ösztöndíjra jelentkezzen?

– A családunk Indián belül több államban otthonos, szóval az utazás és letelepedés új helyeken nem különös nálunk. Radzsaszthánban a Csouhánok rokonaink, édesanyám lánykori neve is Csouhán és a bhadouriják uralkodtak valamikor Uttar Pradés államban, Firozábád és Ágrá környékén. Édesapám Ágrában végezte a főiskolát, édesanyám, aki háztartásbeli Menpuríban, egy Ágrá közelében levő kisvárosban érettségizett.

– Mi vezette arra, hogy magyar nyelvkurzusra jelentkezzen a tanszékünkön?

– Programozó vagyok és az első néhány hónapos programozó munka és új programnyelvek tanulása után, barátaimmal egy kis céget alapítottunk, a Hawks Visiont. Mindenkinek ez volt az első munkahelye. Mindannyian fiatalok voltunk a huszas éveinkben és projekteket próbáltunk keresni Indiában és külföldön. Amikor Kelet-Közép Európában beszéltünk partnerekkel, magyarokkal, bolgárokkal, lengyelekkel vagy csehekkel sokszor láttuk, hogy ahogy mi beszélünk angolul mennyire különbözik attól, ahogy ők beszélnek. Elhatároztuk, hogy mi tanuljuk meg az ő, az Önök nyelvét. Majank és én cseh nyelvre, Divjá magyarra iratkozott be. Divjá sokszor hívott a Magyar Kulturális Intézetbe, a Dzsanpath-ra Delhi központjában, ahol sok program volt Magyarországról, kiállítások, magyar irodalmi és zenei estek, filmvetítések, és ő sokszor mondott verset, énekelt, még táncolt is. Amikor Divjá megharagudott ránk valamiért, mindig magyarul szidott minket „buta, hülye, disznó”. Izgatott, hogy mit jelentenek ezek a szavak. Miután beiratkoztam, én is aktívan részt vettem az összes programban. Nem tudok énekelni, de sok irodalmi esten mondtam verset. Például Petőfi Sándor Szülőföldemen című versét március 15-én, Ady Földnélküli János versét a magyar kultúra napján.

– Szóval a Magyar Intézet döntő faktor volt az elhatározásában?

– Igen, nagyon jó volt kiegészíteni az egyetemi órákat az intézeti órákkal és rendezvényekkel. Szinte minden héten volt valami esemény és így könnyebb volt magyarul tanulni, mint csehül. Az Intézet munkatársai is nagyon kedvesek voltak hozzánk és a Magyar Intézetben különböző emberekkel, az idősebb generációval is találkoztam. Nekem, aki introvertált vagyok, ez nagyon fontos volt, és az hogy ezekkel az emberekkel egyenrangúakként beszéltem. „Kiváló diákként” tett utam után előadást tartottam az Intézetben és sokan megkerestek, hogy beszélgessenek velem Magyarországról.

– Következő évben már tízhónapos nyelvi előkészítő ösztöndíjra jelentkezett…

– Igen, úgy éreztem, hogy ez egy rendkívüli lehetőség, hogy ösztöndíjjal tanulhatok magyarul. És a barátaim, Majank és Divjá is ugyanakkor jelentkeztek.

– Igen, maguk egy egységet képeztek a kollégiumban és a Balassi Intézetben. Annak ellenére, hogy én úgy gondoltam, hogy Divjá mindkettőjüknél jobban tud magyarul egy csoportban tanultak az Intézetben. Szerencsére mind a hárman le tudták tenni a B2 magyar nyelvvizsgát, ami a további magyar nyelvű tanulmányokhoz volt szükséges. Most hárman egy lakásban laknak a Corvin-köz környékén.

– Szerintem Majank, aki extrovertált egyéniség többet tud magyarul mindkettőnknél, mert könnyebben kommunikál idegenekkel. A Balassi Intézetben, nagyon jó és segítőkész tanáraink voltak: Nagy Kinga, Borsos Levente, Seress Attila – mindenki nagyon sokat segített, hogy le tudjuk tenni a nyelvvizsgát. Majank és én könyvtár szakra, Divjá média szakra jelentkezett. Az informatikus-programozó háttér mindhármunknak sokat segít a tanulmányainkban.

– Térjünk vissza egy kicsit a tanulmányaikhoz. Ismerve a képességeiket sokszor azt gondolom, hogy ennyi kitűnő tanárral való tanulás után, hogyha egy kicsit külön éltek volna, talán még jobban megtanulhattak volna magyarul. Hogy gondolja?

– Sokszor úgy találtuk, hogy egyszerűbb, ha együtt vagyunk. Mindhárman vegetáriánusok vagyunk, a kollégiumban együtt főztünk, miután a húst evő kollégisták befejezték a vacsorát. De a Reitter Ferenc kollégium elrendezése is ilyen volt, a magyar és a külföldi diákok más emeleten laktak, nagyon nehéz lett volna összeismerkedni és a nyelvet gyakorolni a magyar diákokkal. Most gyakorlatilag a könyvtár szak minden tárgyát magyarul tanuljuk: a katalogizálást, könyvelést és ezek nemcsak a könyvtár szakmában, de mindenhol jól jöhetnek.

– A nyelvtanfolyam után külön lakásba költöztek. A pesti élethez, utazáshoz az ösztöndíj nem elég. Emlékszem tavaly éjszakánként a Tesco-ban dolgozott, most mit csinál?

– Idén tavasszal és nyáron a Soroksári úton levő Angyali cukrászda nevű cégnél dolgoztam és sok mindent megtanultam a cukrász szakmából. Gyakorlatilag meg tudom csinálni az összes magyar édességet: az almás pitét, meggyes pitét, zserbót, dobostortát, túró rudit. Csak egy dolgot nem tudtam megtanulni a torta díszitését. Sok diák dolgozik itt: afrikaiak, pakisztániak, kannadai és indiai diákok – nagyon rendesek velünk. A főnök velünk együtt dolgozik, és ha ünnepek előtt éjszakai munka van hazavisznek minket a gyárból.

– Jövő nyáron befejezi tanulmányait könyvtáros alapfokozaton. Milyen tervei vannak?

– Úgy érzem a magyarországi ösztöndíj nagyon sok új lehetőséget teremtett számomra, a programozás nagyon jó alap a könyvtáros szakmához. A jövő könyvtárosai csak úgy lehetnek, hatékonyak, hogyha a programozás része az ismereteiknek. Szeretnék MA szinten továbbtanulni és Indiában egy jó intézménynél könyvtárosként elhelyezkedni. A cukrászattal megismertem egy nagyon jó új szakmát, és ha elegendő forrásom lesz rá akár egy magyar cukrászdát is alapíthatok Indiában. Eddig még úgy sincs ilyen.

Köves Margit